Legújabb idézetek

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár
(...)
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyha a kövezet közt, a téglák közt, a keskeny földszegélyben gyökeret verhetett ez a smaragdzöld bársonyos élet, (...) talán az én életem számára is van valamelyes lehetőség, hogy tovább folytatódjon, s virágot hozzon, ha gyökerei nem is hatolnak mélyebbre, mint a moháéi, ha fennmaradásához éppen úgy beéri valami icipici táplálékkal, s valójában nem is más, mint valami penész a házak tövében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számára nem létezett köztes megoldás: mindent vagy semmit akart, logikátlanul és irracionálisan, bár a szíve mélyén tudta, hogy a semmi túl nehéz, a minden pedig lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bűbájos előszó, sokkal érdekesebb, mint akár maga a mű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hitetlenség erősebb a hitnél, mert az érzékekre támaszkodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeresd és élvezd az életet, mert a boldogság csak egy pillanatig tart. A többi nem számít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi boldogan állapította meg, hogy a lányból sugárzik a belső szépség, nyugalom és elégedettség, az a fajta önbizalom, amit az igaz és viszonzott szerelem kelt. Megfoghatatlan, de erős érzékiséget sugárzott: rózsás az arca, kielégült a mosolya, tágra nyílt szemében a bizonyosság. Ezt a pillantást minden férfiember felismeri.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...) És ha gondolkozik, ha szíve van, éreznie is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen állat, aki el tud pirulni, és van is rá oka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már tudom, hogy a fejlődés fájdalommal és a komfortzóna elhagyásával jár, és hogy a félelem nem valami rossz dolog, hanem az erőforrásaim aktiválásához szükséges érzelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajnos, szeszélyeink kielégítésére sosem sajnáljuk a pénzt, mindig csak olyankor alkudozunk, ha hasznos, vagy szükséges dologról van szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De mi az erő, ha nincs kétszer annyi bölcsesség hozzá?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki szeret, egyáltalán nem kell értenie, mi történik, mert akkor minden benne megy végbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humorérzékkel bíró ember a maga és mások cselekedeteit nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi, és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humorérzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt, megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért. Mérsékletet tanácsol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nevetés a legokosabb, legkönnyebb válasz, mindarra, ami furcsa; és akármi történjék is, az embernek megmarad a kényelme - az a csalhatatlan kényelem, hogy minden eleve el van rendelve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárcsak lenne annyi illedelmesség az álombéli emberekben, hogy ugyanazok maradjanak, és ne váltogassák összevissza az identitásukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bizonyos korig az élet végtelen textilgurigának tűnik, amiből mindenféle ruhát ki lehet szabni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a guriga véges, és jól ki kell számítani, hogy egyáltalán kijöjjön belőle egy ruhatár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet! Tereád van hagyva a szegény! Te légy segítője az árváknak..., hogy ne kegyetlenkedjék többé a földből való ember!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború elrekeszti a jóságot meg a műveltséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tévé kiirtja a házi zenét, rontja a szemet, szétzilálja a családok életét, és egyáltalán, a teljes elhülyüléshez vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S kacsintok mégis én, mert tudom, minden hiába,
nem vénülünk mi már, mert ügyetlen volt a bába,
megnyomta egy kényeske helyen akkor fejünk
s ez felment minket attól, hogy felnőttek legyünk
s bár minden évvel munkád tudósi becse nő,
én mégis így köszöntlek: szerbusz, te csecsemő!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már-már tükörbe sem tekintek,
ködkép leszek, bizonytalan
árnyéka tűnő éveimnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül, haljunk meg érte és általa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A távcső mellett és egyéb úton szerzett szellemi örömök olyan kincsek, amelyek csak akkor maradhatnak meg, ha szétosztjuk. És ahányszor szétosztjuk, annyiszorosára nő bennünk ennek a szellemi örömnek a nagysága! (...) Minden szellemi örömünk megavasodik, megsavanyodik, ha önmagunknak akarjuk megtartani!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszokik az ember bármit ezen a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne a sebeidet nyalogasd! A sebek csak azt jelentik, hogy harcba szálltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás