Legújabb idézetek

Bölcs emberek azt mondják, bolond, aki bárkit is tökéletesnek vél; ami pedig azt illeti, szeretni, nem szeretni, legokosabb, ha barátságosak vagyunk mindenkihez, s túlságosan nem rajongunk senkiért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhagytam a férjem. Mikor végre meghoztam ezt a döntést, azt hittem, túl vagyok a nehezén. Ez is csak azt mutatja, milyen keveset tudtam a válásról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Irtó pocsékul nézel ki! Amilyen ronda vagy, ütni kéne a kígyót, hogy beléd marjon!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a rossebért tart az ember barátokat, ha azok nem mondják meg a frankót!? Igaz, ehhez előbb önmagamnak kéne bevallanom, mi a gáz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha pókerezés közben körülnézel az asztalnál, és nem tudod megmondani, ki a vesztes, akkor te vagy az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tükör leghűbb barátunk - velünk együtt öregszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy vannak erkölcstelen parancsok, ugyanúgy vannak erkölcstelen tilalmak is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vonzalom nem vész el, az alkoholista akkor is alkoholista, amikor épp nem iszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek emlékeznek. Kivált az öregek. Nem a közelmúlt eseményeire, hanem a régi, mondjuk húsz évvel ezelőtti dolgokra. (...) Fontos dolgokat mondhatnak közéleti személyiségekről, esetleg régi botrányokról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás: olyanok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha sem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kéz kezet mos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sikered van? Vigyázz! Minden siker gyanús.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatal voltam, azt gondoltam, hogy a "nagykutyák" értik, hogy mi a fene történik... legyenek ők bíborosok, püspökök, tábornokok, politikusok vagy cégvezetők. Biztos voltam benne, hogy tudják. Most már én is "nagykutya" vagyok, és rájöttem, hogy nem tudják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármerre is tartson az életed, mindig kell hogy időt találj arra, hogy valamit visszaadj, visszaadj a közösségnek, az államnak vagy az országnak, ahol élsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor meghozol egy döntést, különösen egy olyat, ami ellen sokáig küzdesz előtte, az mindig másra is hatással lesz, amely olykor annyira jelentős, hogy megremegteti a lábad, máskor pedig olyan elenyésző, hogy alig veszed észre a változást. De ott van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, vagy eszményi hős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mámor időszakában mindenki a legszebbik szerepét játssza el, igyekszik megfelelni a róla alkotott fantáziának. S amikor az együttélés során kiderül, hogy mégsem olyan - magára vonja társa haragos csalódottságát, gyűlöletét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt képzeltem, hogy kívülem senki és semmi sem létezik az egész világon, hogy a tárgyak - nem tárgyak, hanem képzetek, melyek csak akkor jelennek meg, amikor rájuk irányul figyelmem, és mihelyt megszűntem rájuk gondolni, ezek a képzetek nyomban eltűnnek. Szóval Schellinggel egyeztem abban a meggyőződésben, hogy nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyávaságnak két szintje van. A nagyon-nagyon gyáva az csak fejben kefél félre. (...) Aki kevésbé gyáva, az gyakorlatban is megteszi. De mind a  két csoport gyáva leülni a társával, és elmondani neki azt, hogy: "Szívem, észrevettem valaki mást. Nem történt még semmi sem. De beszéljük meg, miért van ez. Szerinted mi az, ami nem működik kettőnk között? És miért nem működik?" Azt gondolom, hogy a valódi emberi tartás mutatkozik meg az ilyen krízisekben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember a saját akaratának a foglya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már egyszer úgyis pokolra vagyok ítélve, legalább élvezzem az ott tartózkodást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Racionális szempontból a pasik a felsővezetők, aztán szépen hazamennek papucsállatkának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kétkedők büntetése, hogy mindig mindenben kételkednek, még a saját kételyeikben is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történetek sem ott kezdődnek, ahol az első szó elhangzik, vagy az első mondat papírra kerül. Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul, melyekre talán sohasem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek, csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben. És fájnak... mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában ott legbelül, fel nem tör egy pecsétet... Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat. Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs. Áldozatot hozni. Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk, hogy bármikor megtehetjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha utamnak célján ott az öröm,
a megtett úton főm már nem töröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mások elfogadásának szándéka saját értékeink ismeretével kezdődik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás