Legújabb idézetek

- Mi a szerelem, Maya? Mi az, amit érzel? Mi az, amit érzek?
- Hallgass! Szeress! (...) A szavak nem jelentenek semmit, nem tudom általuk neked átadni magam, a beszéd oly esetleges és suta, képtelen kifejezni, amit érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megértettem, hogy mindannyiunk élete győzelmekből és vereségekből áll - kivéve persze a gyávákat, (...) ezek ugyanis soha nem győznek és nem is veszítenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Háládatlan lélek a magyar. Aki kint él, azt becsüli, a hazatérőt eltemeti, elfeledi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostoba volt, gyáva és ostoba, de viszont senki sem figyelmeztette őt arra, hogy erős kézzel nyúljon az élethez, soha senki sem mondta neki, hogy mennyire nem számít a félelem, szenvedés vagy halál. De mi haszna van most ilyenekre gondolni? Mindez már túlhaladott dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború a tétlen és könnyelmű emberek kedvelt mulatsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vén Nap leesett mosolygón,
Föllélegzett egész világ:
Nem valók az izzadt mezőkre
Eféle bolond és nagyszerü,
Szent, égi komédiák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jól emlékszem, én magyaráztam egyszer neked, hogy hasznos cselekedetek okai után csak akkor érdemes kutatni, ha túl sok a szabadidőnk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit meg kell enni, azt meg kell enni.
Amit meg kell inni, azt meg kell inni.
Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
Ha meg kell halni, akkor meg kell halni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország.
Folyékony, torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki bevallja gyöngeségét, már nagyon erős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mostanában az a baj, hogy az emberek nem ismerik egymást. Együtt élnek, együtt dolgoznak, de fogalmuk sincs, hogy a másik mit érez, mit gondol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem (...) volt lovagias tőlem szellemi fegyverrel támadni, egy szellemileg fegyvertelen emberre. Próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. Nagyvonalúbbnak kellett volna lennem és elviselni a hiúságát, de nem tudtam. Néha még a sajátom elviselésére sem vagyok elég nagyvonalú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem mindenütt jelen van. Csak mindenki más módon keresi és más dalokban hallja meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyos miértekre nincs egymondatos válasz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te már régen ellobbantál
de fénylő jegygyűrűdből
lényed fénye ma is felém sugárzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen bár a Földön viszály, szomorúság, fájdalom, gyűlölet, mégis élvezzük az életet, ha van, aki szeret. Mert megtanulhattuk tőletek, hogy milyen öröm a szeretet, s ez meggyógyít minden sebet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szégyelld az elfogadott sok tarka semmit
és csak a semminek látszó megfoghatatlannak örülj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyíltságot rendszerint egyfajta gyanakvással fogadjuk. (...) Távolságtartásunk biztosítja fontosságunk és magabiztosságunk illúzióját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazságból csak egy van, és mindig kiderül a végén!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi voltál nékem? A váratlanul
talált kincs, mely koldus ölébe hull,
szelíd balzsam a lét minden sebére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én könnyem nagytitkos messze tenger,
És én úgy állok partja meredekjén,
Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel.
És a szemem lehúnyni sem merem,
Mert a tengereken sziszegnek az éjek,
És elzsibbaszt egy szörnyű félelem;
És a szememet kinyitni is félek.
És úszni kellene és nem merek,
Hiába hívnak messze tengerek;
Csak reszketek, vacogva reszketek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent elveszíthetünk, mindentől megfoszthatnak az életben, de az, ami belül van, az a miénk marad örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A türelmetlenség a valódi hit hiányából ered... Ha egy vallás türelmetlen, annak nincs Istene... És egy embernek sincs... Hová sietsz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sincs egyedül a szenvedéseiben - mindig akad valaki, aki ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy örül és ugyanúgy szenved, mint mi, és ez erőt ad, hogy bátrabban szembenézzünk az előttünk álló kihívásokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háborús történetek elmesélésének egyik leghatásosabb módja az, hogy nem meséljük el. A civilek ilyenkor kénytelenek mindenféle hőstetteket elképzelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mesében azért rossz lakni, mert az ember örökre össze van zárva azokkal, akik a mesében szerepelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás