„ Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. ”

„ Amikor sírsz

szivárvány színűvé

lesz a szemed

és a világ összes

magánya

könnye

amely

sosem

volt a tiéd

elborít

és nem jön

ha várod

nem jön az álom

nem jön a mámor

nem jön a vég ”

„ Én nagyon szeretek élni, szeretem azt, ahogy kisüt a nap vagy esik az eső, de nagyon sok mindenen túl kellett jutni, hogy ezeket a dolgokat észrevegyem. Azért, hogy látunk, hallunk, hogy levegőt veszünk, ezért mind hálát kell adni az Istennek, hogy ez van. ”

„ A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival. ”

„ Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Jakob gyors széllel tűnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk. ”

„ Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé. ”

„ Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék. ”

„ Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág. ”

„ Jól tudjuk, hogy a férfit a leomló melltartó, míg a nőt a szerelmes suttogás hevít fel inkább. A férfi a szemével, a nő a fülével esik szerelembe. Vagy esetleg a pénztárcájával. ”

„ A közhelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldognak érezze magát. ”

„ Úgy gondolom, hogy mindenkire igaz, hogy amikor gyerekként elkezdünk gokartozni, akkor az F1-ről vagy a WRC-ről álmodunk, és még olyan messzire van, elérhetetlennek tűnik. Nézed azokat a srácokat, és hősöknek tűnnek. ”

„ Csak az a szabad ember, aki nem akar másnak látszani, mint aki, és aki valójában az is, akinek látszik. ”

„ Azok a cselekedetek fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra. ”

„ Hiába a külső biztatás, ha nem lobog belül a tűz. Az ablakon keresztül nem lehet feléleszteni a parazsat. ”

„ Ha élni akartok, tanuljatok meg úszni. A boldogság ott van valahol a túlsó parton, és azt senki nem hozza át a ti szép szemetekért. ”

„ Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. ”

„ Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van. ”

„ Minő szerencse:
gondolat homlok mögött.
Jaj nekem, van szám! ”

„ A pénz értéke mindig viszonylagos (...). Az számít, hogy kinek mennyire van szüksége. ”

„ Tudjuk, az idő nem áll meg, de vannak dolgok, értékek, amelyek a sürgető idő ellenére is megállnak. Emberi erőfeszítés kell, hogy elpusztítsuk vagy hogy megőrizzük őket. ”

„ Az ember legnagyobb ellenségének a félelmet tekintik. A félelem rejlik a kudarc, betegesség, rossz emberi kapcsolatok mögött. Emberek milliói félnek a múlttól, a jövőtől, az öregségtől, az elmebajtól, a haláltól. A félelem elméd egy gondolata, tehát saját gondolatodtól rettegsz. ”

„ Az emberi elme nem foghatja fel, mi az az Isten. Éppen ezért Istennek nincs se neve, sem semmilyen emberi vonása. ”

„ Uram, ha adsz még szeretőt
csak repedt szívem beszegőt
Szememnek kedves földlakót
álmomban álmát álmodót ”

„ Nem hiszek a valóságban, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket. ”

„ Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. ”

„ Én nem hiszek abban, hogy a "jobbak mennek el", a rosszak pedig megússzák, sőt abban sem, hogy az igaz hívők csodálatos módon meggyógyulnak, míg a többiektől megtagadják az égiek a gyógyulást. Szerintem a sors sakktábláján nincsenek különválasztva a jók meg a rosszak. ”

„ Szerelmedbe
feledkezve
testem csendje
felpezseg. ”

„ A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen közelít hozzá. Csak az unalom öl. ”

„ Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat
S a szenvedély korbácsa vagdal,
E dühödt szeretőt a közönyös világnak
Zajába ki ne vidd magaddal.
Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki
Búdat, vagy elkeseredésed?
Lelki sebeidet könnyelműen ne tárd ki
Az emberek bámész szemének. ”

„ Ha azt hiszed, hogy egy hasonlóval elfeledheted az elsőt, nagyon is tévedsz. ”

„ Kevés választja el a véletlent és a sorsot. ”

„ Minden túlzás testvére a másiknak. ”

„ Ha híres felfedező lennél, egyszer még magadra is lelnél. ”

„ Néhány napnak pedig még el kell telnie ahhoz, hogy rájöjjenek: az emberek nem kisszerűek, és azzal, hogy köztük élnek, ők sem válnak azzá: itt mindenki egyszerűen csak ember. Ez a legkevesebb, és sajnos a legtöbb is, ami rólunk elmondható. ”

„ A vízcsepp kivájja a követ, a gyűrűt elkoptatja a viselés. ”