„ A rombolásban csak a megoldásra váró kérdést kell szem előtt tartani, s akkor maga a cselekedet is szinte elvont tevékenységnek látszik. ”

„ Az akarat mindig szolga, de olyan szolga, aki szabadon választja meg a maga urát. ”

„ Bármit gondolunk is, nem egyéb, mint vonzalom vagy ellenszenv. ”

„ Minden nőben van valami szépség. Az a női vonzerő, ami egyedülálló minden nőben. ”

„ - Mondd, mit gondolsz, az áldozat mindig tudja, hogy áldozat?
- Nem mindig, Pacsirta. Sőt, nyugodtam mondhatom, nagyon ritkán tudja. ”

„ Búcsúzom már tőled
Bölcsességgel telten
S bölcsességgel
Bukdosik a lelkem. ”

„ Az vált jóvátehetetlenül felnőtté, aki már azon is bosszankodik, amin nevethetne. ”

„ Emlékezzél arra, hogy miközben minden ember azt állítja: a legnagyobb jó az okosság, kevesen vannak, akik e legnagyobb jót megszerezni igyekszenek. ”

„ Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani, végérvényesen beléd szerettem. ”

„ A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész. ”

„ A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora. ”

„ Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd. ”

„ Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem hogy miként játszol. ”

„ Ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi. ”

„ A világ "megváltása" nem ott kezdődik, hogy a társadalmat felforgatom, hanem ott, hogy önmagamat gyökeresen megváltoztatom. ”

„ A legvégén senki sem áll. Mert az ötletest egy erős fogja megölni, az erőst pedig egy ötletes. Ha valaki pedig egyszerre a legötletesebb és a legerősebb, hát bizonyos, hogy egy szerencsés hülye készíti ki. Így tehát a legötletesebbek és a legerősebbek mindig meghalnak. Ezért vezetik ezt a világot a hülyék! ”

„ Kézen fogva álltok be a sorba,
mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld,
gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek,
haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel.
Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek,
mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel.
Összenyom a tér, fertőzött ez a világ.
Hova veszett szemetek csillogása?
Nézzünk egymásra, magunkba, emberek! ”

„ Nem kell feltétlenül fölmászni a hegyre, hogy megállapítsuk, milyen magas. ”

„ Minél idősebb lesz valaki, annál fontosabb, hogy ne legyen rossz a modora, annál feltűnőbb és ellenszenvesebb minden hangosság, otrombaság és félszegség. Ami fiatal korban még megjárja valahogy, később elviselhetetlen. ”

„ Azt mondom, hogy inkább hívjanak minket továbbra is cigányoknak, de számoljanak le a legendákkal, amelyek bemocskolnak minket a világ színe előtt! ”

„ Még egy harcosnak is értékelnie kell, ha védelmezőre talál. ”

„ Az egyik legfájdalmasabb érzés, amit egy gyermek megélhet, hogy nincs idő rá, hogy lerázzák, csak kötelességből figyelnek rá. Semmi értelme mesét olvasni, ha ez is csupán egy a sok kipipálandó feladat közül. Az egyperces, instant mese olyan, mintha egy pohár nemes bort egyhajtásra felhörpintenénk, egy klasszikus zeneszámot felgyorsítva hallgatnánk. ”

„ És amúgy is: amit nem tudsz, az nem bánthat. Nem így van? Ha az ember átsétál egy sötét szobán, aminek egy mély lyuk van a közepén, s csak néhány centivel kerüli el a lyukat, nem kell tudnia, hogy kis híján belezuhant. Nem kell félni. Különösen, ha nem ég a lámpa. ”

„ A pesszimista ember kiirtja maga körül a reményt, s az így kiüresedett érzelmi térben a reménytelenség pózában tetszeleg. ”

„ A törött kard még mindig többet ér
A puszta kéznél. ”

„ Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto;
Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar. ”

„ Egyetlen szál sem fut véletlenül az életedbe. Nincs olyan, hogy csak úgy érzed, hogy szóba kell vele állnod, hallgatsz a késztetésre, megteszed, és annak nincs oka. Ha az érzéseid vezetnek, a sorsod vezérel. ”

„ Nincs tapasztalatom a gyászolók fájdalmának enyhítésében. Csak azt tudom, hogy a halál vagy megöli azt, aki hátramarad, vagy életre kelti. ”

„ Élet ez?! Ez?! A harag, gyűlölet, gonoszvágy? Ezek a szánalmas vonások főként a lidércekre jellemzőek, akik abszolút nem tekinthetők sem élőnek, sem embernek. Egy Fulghum nevű író szerint nem az élet értelme a fontos, hanem az életben rejlő értelem. ”

„ Ismeri ő az életet... Ismeri minden aljasságát és minden szépségét, és tudja, hogy minden mocskával együtt, az élet mégis milyen nagyszerű! Istenuccse! - lesz még mondanivalója erről a világ számára. A szentek a mennyben - hogyne lennének tiszták és mocsoktalanok? Őket ugyan nem illeti ezért dicsőség. De a szentek, akik a sárban élnek - ez, ez az örök csoda! Ezért érdemes élni; azért, hogy az ember lássa, hogyan emelkedik ki a bűn fertőjéből az erkölcsi nagyság; azért, hogy kiemelkedjék belőle ő maga is, és ahogy kezd tisztulni a szeme, először pillantsa meg homályosan a távolban derengő szépséget. Azért érdemes élni, hogy lássa az ember: minden gyöngeségből, gyarlóságból, bűnből, minden feneketlen aljasságból hogyan emelkedik ki az erő, az igazság és a lélek. ”

„ Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja. ”

„ Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel. ”

„ Kipp-kopp, kipp-kopp,
ki van az ajtóban?
(...)
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró! ”

„ Sose bízz a vízfenékben,
tarts ki a magaslaton! ”

„ A vihart megelőző, vihart jósló teljes szélcsend talán szörnyűbb magánál a viharnál, hiszen a szélcsend burkolata és borítékja a viharnak, s magában foglalja azt, mint a látszólag ártalmatlan puska a végzetes lőport és golyót és robbanást... ”