„ Van objektív idő, és van szubjektív idő, olyasmi, amit az ember a csuklója belső oldalán hord, ahol a legjobban tapintható a pulzus. ”

„ Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák. ”

„ A gonoszságot nem öröklik, hanem tanulják. ”

„ Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeresd azt, amit csinálsz. ”

„ A "meghal" nem annak ellentéte, hogy "él", hanem annak, hogy "születik". Rövid történés mind a kettő, a két ellentett szó két ellentétes világba léptet át. ”

„ Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá. Ez a vágy a lelkem mélyéből fakad, és olyan erős, hogy mindenkit megfertőz, aki a közelemben van. ”

„ Ha megéred a 100 éves kort, nyert ügyed van. Nagyon kevesen halnak meg 100 éves koruk után. ”

„ Az elégedettség titka, ha az ember egy csomó dologról nem vesz tudomást. ”

„ Leglidércesebb álmaimban sem szeretnék olyan lenni, mint ő, miközben életem legnagyobb bánata mégis az, hogy nem lehetek olyan. ”

„ Távozz el magadtól, hogy eljuss magadhoz! ”

„ A gyerekek, a gyerekek...
boldogan várják a telet.
Fenyőfát díszít sok szeretet.
Kapnak majd játékot, meredek,
drága, szép hóbundás hegyeket.
(S bónusznak családi meleget.) ”

„ Nem ismersz egy férfit, míg nem ismered a nőt, akit szeret. ”

„ Aki nem dolgozik, az az életnek a felét nem tudja élvezni. ”

„ Kapuban áll a történész is, amikor arról dönt, hogy milyen történeteket enged be a múltból a jelenbe, és hogyan írja, szerkeszti, alkotja meg őket. ”

„ Csak azért sírok, mert a világból kimúlt, de a szívemben még mindig él. ”

„ Isten vagy az Élet sohasem büntet. Az ember bünteti önmagát az Istenről, Életről, Világegyetemről alkotott téveszméi révén. Gondolatai teremtő erejűek, ő tehát megteremti saját nyomorúságát. ”

„ Amit csinálunk, Marisa, nem az jellemez minket, hanem hogy miképp állunk talpra a bukásból. ”

„ A társadalom erkölcsi fejlődését nem a kozmikus folyamatok utánzása segíti, még inkább nem e folyamatoktól való elfordulás, hanem az ezek elleni harc. ”

„ Az egyetlen módja, hogy az ember igazán éljen, ha szembenéz a halandóságával. ”

„ Az Élet kenyere, a legnagyobb gyógyír a béke. Az Ő békéje. Isten Fia maga hozta nekünk a földre, tökéletes ajándékul. ”

„ Ne szólj, szám, és nem fáj fejem,
Bolond, ki sokat beszél.
Csak arra figyelj, véletlenül
Cinkos ne legyél! ”

„ Igazságos lehet ugyanannak az embernek a legellentétesebb megítélése is, ez csak megvilágítás dolga, és egyik megvilágítás sem esik nagyobb súllyal a latba a másiknál. ”

„ Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat. ”

„ A pasi bármilyen rusnya lehet, mindig van esélye, mert a vonzereje belülről fakad. ”

„ Varjakból lettek. Lételemük a szabadság, amely emberi alakot öltve is éltetőjük maradt. ”

„ Néha az ember csak úgy tudta meg, milyen messzire került, ha visszament oda, ahol korábban volt. ”

„ A szerelem lényege, hogy valaki más igényeit helyezzük a mieink elé. ”

„ A jelen az a pont, ahol az idő érintkezik az örökkévalósággal. ”

„ Az ember nem "egyszersmindenkorra ilyen, és semmilyen más nem lehet", hanem "mindig másmilyenné is válhat", és ha elvitatnánk tőle ezt a másmilyenné válás képességet - még akkor is, ha bűnt követett el, az odavezetne, hogy akkor a magunk részéről mi is bűnt követnénk el. ”

„ Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk. ”

„ Szólj, olcsó vágy vagyok neked,
Fáj, ahogy a hazug szád nevet.
Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, most már csak beléd kapaszkodom. ”

„ Nem tudom, Isten miért adott tíz ujjat nekünk, mert csak háromra van szükségünk. Egy: kell egy cél. Kettő: kell egy terv, és három: kelj fel a seggedről! ”

„ "Igényes vagyok", mondjuk, és nem vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi zsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másik a mi helyesnek vélt szándékunk szerint cselekedjék, hisz mi is így teszünk. Védelmi vonalunk, várunk erős fala a mások elvárásainak való megfelelés és saját elvárásainknak való megfeleltetés építőköveiből épült. Belső világunk érintetlen maradt. Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy megosszuk szívünket a másikkal. Minden, a másiknak - megfelelés - szerep nem más, mint a befogadásért, elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk, miközben sóvárgó szemmel lesünk a másikra védelmi falunk, magánybörtönünk kukucskáló nyílásán. ”

„ Ó szülőföld! Nem egyébért teremtesz te bennünket, mint hogy rád bízzuk a szívünket. El nem kerülhetünk, akárcsak a sorsunkat, s bárhová sodornának bennünket, ahol először láttuk meg a bölcső magasából, mintha hanyatt vágtak volna, aztán a négyszemű kis ablakokból, oda vonzol azokra a madárkeserűfűvel benőtt udvarokra, amelyeken először léptünk rád mezítláb, ahol megismertük melegedet, megéreztük ereinkben mérhetetlen erődet. ”

„ Az a tény (...), hogy a tudományos élet vezető státusait (professzor, tanszékvezető, akadémikus) szerte a világon nagyrészt férfiak birtokolják, nem arra vezethető vissza, hogy értelmi képességeik felülmúlják a nőkét. Sokkal inkább arra, hogy a tudományos szakma rendkívül kompetitív: a tanulmányok közlésének, a fokozatok megszerzésének, a disszertációk megvédésének és a kutatási támogatások elnyerésének szigorú versenyére épül. Miközben a férfi tanárok túlnyomórészt teljesítményorientáltak, női kollégáik hozzájuk képest nagyobb hangsúlyt fektetnek magára a tanításra és a hallgatók előmenetelére. ”