„ A szerelem az, melyet adunk, nem az, melyet találunk. ”

„ Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak. ”

„ Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg. ”

„ Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent! ”

„ A híres emberek hibái gyakran nagyobbak az erényeiknél, hogy a tehetség éppoly különleges adottság, mint a jó szem és a jó gyomor, csak a dolgozószobában hasznosítható, minden egyébtől független adottság, semmi köze a kellemes egyéni tulajdonságoknak ahhoz a vonzó együtteséhez, amely meleg emberi kapcsolatokat teremt. ”

„ A televízió ernyője elé ragasztja korunk ifjúságát. ”

„ Korábbi élményeink kellemes vonatkozásait, amelyekre szívesen emlékszünk, kizárólag két dolog határozza meg: milyennek találtuk az élményt, amikor az (pozitív vagy negatív) csúcspontján volt, és hogyan éreztük magunkat, amikor vége volt. ”

„ A világot nem lehet bombákkal megmenteni! ”

„ A teremtő munka öröme az, hogy nem robot, hanem játék. ”

„ Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget. ”

„ A kincs az önismeretünkhöz a titkainkban rejlik. ”

„ Ha azt akarod hallani, hogy meghalnék-e érted (...), akkor valószínűleg igen. És semmi kétség, hogy ölnék is érted. Gondolkodás nélkül. Én nem álomvilágban élek és te nem álomkép vagy, hanem az a nő, akitől helyreállt az életem rendje. ”

„ A zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán... ”

„ A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen. ”

„ A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát. ”

„ Az olvasás legyen kaland és szórakozás! ”

„ A holnap nem ígéret, csupán egy esély. ”

„ Az élet és a szerelem megy tovább. ”

„ Ha valami rosszat látsz, hunyd le a szemed, és gondold azt, hogy nincs is ott, és mire kinyitod, már nincs is ott. ”

„ Szeretlek. Megafrázis. De gyönyörű. ”

„ Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz
és a tavasznak fénye veszve van már.
Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom.
De jön az ősz... és eszembe jutottál. ”

„ Már nem akarok lépést tartani az idővel: ha majd megelőz egy körrel, kicsit újra úgy fog látszani, mintha együtt haladnánk. ”

„ Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet. ”

„ Mindennek, ami az életünk része, minden embernek, minden kapcsolatnak, mindennek oka van. És ha nagyon figyelsz, akkor kristálytisztán tudod, hogy mi a következő lépés. Olyan, mint egy kirakós, és minden a helyén van. Ahogy idősödünk, mindig előrébb lépünk, és végül azzá válunk, amivé válnunk kell. ”

„ Mi az elpocsékolt idő? Ha tudom, és nem teszem. Ha felismerem, hogy valamivel ártok magamnak, mégsem változtatok. Ha már öt éve rájöttem arra, hogy gyáva vagyok kimutatni az érzéseimet, de nem teszek mást, csak marcangolom önmagam, hogy mi lett volna, ha ezt vagy azt meg mertem volna tenni. ”

„ Nagyon is valóságos volt ez. Igazán háborúba indultak. Valahányszor elmentek, azt gondoltam, nejlonzsákban fognak visszajönni. Vagy egyáltalán nem jönnek vissza. Éjszaka nem tudtam aludni, annyira nyomasztott. De mindig visszajöttek. Berúgtak, bekábítóztak, befeküdtek az első ágyba, és nem látszott rajtuk semmi változás, de a szemükben megvillant néha valami vad fény. ”

„ Semmi sem állandó, csak a változás maga. ”

„ Egy okos észrevétel már nem is számít annyira okosnak, ha túl későn jön. ”

„ S vannak szavak, amelyek végzetesek, tudjuk, s amellett még csak nem is igazak. Vagy nem egészen. Mert mihelyt kiszalad a száján, hogy nem szeret, vagy ilyesmi, hogy nem tud velem élni - minden eldőlt, mert visszavonhatja-e másnap? Vagyis formákon múlik az élet. ”

„ Csak szeretve tanulunk meg szeretni. ”

„ Szerénység, alázat: elkerültek az erények.
Fejjel falnak nekirontottam,
valahol mindig elrontottam,
de a hibáim az enyémek. ”

„ Az idő szeletei úgy simulnak egymásra, mint a szekrényben a lepedő hajtásai: a múlt sokszor olyan közel kerül a jelenhez, hogy az események érintik, sőt olykor átfedik egymást. ”

„ Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bűnözők megbüntetésére. ”

„ Változnak a dolgok. Változik a Törvény. Ami régen helyes volt, talán nem az többé. ”

„ Mint ahogy a börtönben a rabok, akiket közös balsors fűz össze, könnyebbnek érzik sorsukat, ha együtt vannak, ugyanígy az életben is kevésbé érezzük a kelepcét, amikor analízisre és szintézisre hajló emberek társaságába kerülünk, és együtt töltjük az időt büszke és szabad eszmék kicserélésében. ”