„ Lehet, hogy amikor az élet rövidségére panaszkodunk, voltaképp becsapjuk magunkat. Mivel élettartamunkat nem áll módunkban megváltoztatni, az élet rövidségéből fakadó tragédiákról nem mi tehetünk. Nehezebb beismerni, hogy felelősségünk abban áll, miként használjuk ki a nekünk jutó időmennyiséget. Talán le kellene szoknunk a "bárcsak több időm jutna rá" gondolatáról, s helyette azon kellene morfondíroznunk: "hogyan tölthettem volna el hasznosabban a rám kiszabott időt?". ”

„ A gyűlölet a legjobb megfigyelő. ”

„ Minél többet adsz, annál több jó dolog történik veled. ”

„ Bizonyos időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység nem körülöttem van, hanem bennem van, s nincs menekvés előle. Időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység légköre olyasféle, mint a tordai büdösbarlang, és a kénes levegőnek párájától, amelyet áraszt, elhalványodnak a környezet flórájának színei, s a növényzetből kifakul a klorofil, ha a szegény reánéz. ”

„ Tettesek és áldozatok vagyunk. Egyszerre. De a visszahatás késleltetett. Akkor jön el, amikor időszerű. ”

„ Én Spinoza Istenében hiszek, aki minden létező harmóniában megnyilvánul, és nem abban az Istenben, aki az emberek cselekedeteivel és végzetével törődik. ”

„ Én… szinte megrészegültem, úgy elszálltam, mint egy papírsárkány, az eufória késélén egyensúlyoztam, belső hullámaim tetején hintáztam, amelyek olyannak tűntek, amilyennek az érzelmeket mindig is képzeltem. ”

„ Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le. ”

„ Ragyogj minden nap, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jön valaki, akit egyetlen mosolyoddal levehetsz a lábáról. ”

„ Egyetlen jó szót hordj csupán szívedben, s hogy mennyit ér, egy óra majd kitárja. ”

„ Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani. ”

„ Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon. ”

„ Hát soha nem ízlelted még meg a jóleső szerelmi bánatot, Augusta? - kérdezte Edwardom. - Gyarló, csalárd szájpadlásod számára képtelennek tűnik, hogy lehet csupán szerelmen is élni? Nem tudod elképzelni azt a fényűzést, amikor az ember a szegénység nyomorúságában él, de azzal, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál? ”

„ A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, de az élet éppen ettől lesz mulatságos. ”

„ Ha szépek vagyunk, cifra nélkül legszebbek vagyunk. ”

„ Téves fatalizmus volna azt állítani, hogy elejétől végig az határozza meg sorsunkat, hogy milyen csillagkép uralkodott születésünk órájában. Akkor hiábavaló lenne minden törekvésünk a tökéletesedésre, hiszen az adott csillagkép matematikai pontossággal meghatározná minden tettünket, nem hagyva teret a szabad akaratnak. A csillagkép, amely alatt születtünk, csak életünk igen széles nyomvonalú útját, hajlamainkat, erkölcsi és szellemi tulajdonságainkat, ezzel pedig egyéniségünk rezgéseit határozza meg, éspedig azért, mert az ember mindig olyan csillagzat alatt ölt újra testet, melynek hatása megfelel a múlt élet jó vagy rossz cselekvései okozati eredményeinek. Azonban csak rajtunk múlik, hogy finomabb rezgéseket és ezáltal jobb eredményeket teremtsünk. Csak rajtunk múlik, hogy rossz hajlamainkat jóra fordítsuk, és ekképpen az okozatokat enyhítsük. ”

„ Ha teljesen átadjuk magunkat a szeretetnek, legyen az isteni vagy emberi, az azt jelenti, hogy lemondunk mindenről - beleértve a saját jólétünket és a döntéshozási képességünket. Azt jelenti, hogy a szó legmélyebb értelmében szeretünk. Valójában nem akarjuk azt a fajta megváltást, amit Isten szán nekünk: mi meg akarjuk őrizni az ellenőrzést minden lépésünk fölött, döntéseink teljes tudatában akarunk maradni, és magunk akarjuk megválasztani áhítatunk tárgyát. A szeretet nem ilyen: jön, befészkeli magát, és átveszi az irányítást. Csak az erős lelkűek bízzák rá magukat teljesen. ”

„ Csak az hős, aki jelleme szerint cselekszik, akkor is, ha sorsa mást követel tőle. ”

„ Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. ”

„ Egy pillanat alatt dől el minden. De az az egy pillanat kíméletlenül örökkévalóság lesz, ahogy belemarja magát a húsomba, vérembe, elmémbe. Kimarja a belsőmet. A csönd. Amikor elhagylak téged. Többé nem menekülök tőled. A törés csapda. Örök nyom. Örök veszteség. Két ember szakadéka. Amelyet az egyik kiválthatatlanul magával visz. És nem mindig az, aki marad. Van, hogy az viseli tovább, aki megy. ”

„ Hibáink új felfedezésekhez vezető kapuk. ”

„ Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme. ”

„ Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly. ”

„ Még a legnagyobb diadal is áldozatokat követel. ”

„ A titok éltető elem, természetesen kiválasztódó ellenmérge a valóság ciánkálijának. ”

„ Mondd ki a szót, tudnom kell még
Kié az arc, kit rejt a név?
Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás,
S megértem tán, hogy nincs tovább. ”

„ Mindig felismertem a vasárnapot, mert engedékeny hangulatban ébredtem. Ez az egyik előnye annak, ha valaki katolikus... a sokrétű tapasztalat. Ha elveszíted a hited, a bűntudat egyre csak nő. Akkor már sokkal jobb, ha eleve csirkefogóként viselkedsz, nem? ”

„ Szabad nép voltunk, senkitől sem függő, nagy, erős nemzet. Talán többet nem leszünk azok soha. De úgy végeztük, ahogy illik, ahogy kell: csatával végeztük, szép csatával. ”

„ A sötét Éj borzalmas palotája áll ott, kék felhők közt elrejtőzve egészen. Nüx palotája előtt áll Íapetosz fia, Atlasz, s tartja fején az eget, meg-megtámasztva kezével, nem lankadva; a rézküszöbön jön szembe naponta Éjszaka és Nappal, s egymás közelébe hogy érnek, egymást üdvözlik, de az egyik jön ki az ajtón, megy be a másik, nincs együtt soha otthon a kettő, mert ha az egyik házon kívül járja a földet, bennmarad és ott vár idejére a házban a másik, míg a sor aztán rákerül és útjára elindul. ”

„ Végtére is az teszi az embert igazán emberré, ha elhatározza, hogy beteljesíti a sorsát - nem pedig a lét misztériuma köré szőtt elméletek. ”

„ Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája. ”

„ Vannak, akik mindig utazásokról és kalandokról álmodoznak, hogy ezáltal mások és a maguk szemében is hősnek tűnjenek. Ám amikor már félúton vannak, és valamiféle veszély mutatkozik, észbe kapnak: "Miféle ostobaság sodort idáig, miért kellett belekeverednem?" ”

„ Úgy rohangálunk össze-vissza, mint a rémült nyulak. Kétségbeesetten igyekszünk, hogy elkerüljük a rossz döntéseket, de a végén nem tehetünk mást, mint amit a szívünk diktál. ”

„ Ami valóban öl, az azoknak az érzelmeknek az elhárítása, amelyek révén a tudatos élmény fellebbentené a fátylat az igazságról. ”

„ A nagy bölcsek annyiszor elmondták már, mi az élet értelme, hogyan kell jól élni, hogyan változtathatjuk arannyá az életünket. Csak mi nem vesszük a fáradságot, hogy odafigyeljünk rájuk, önelégültségünkben hajlamosak leszünk azt hinni, mi okosabbak vagyunk náluk. ”