Véletlen idézetek

Föld: nem kell őrültnek lenned, hogy itt élj. De segít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eső táncolt, énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk menetét a gyertya lobogó lángjához hasonlóan véletlen események sora mozdítja minduntalan új és új irányokba. Végül ezek a véletlen események a rájuk adott reakciókkal együtt határozzák meg a sorsunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napjainkban, amikor az olcsó tájékoztató könyvek foglalkoznak a világon minden elképzelhető témával, legtöbbünk többnyire tisztában van vele, hogy miként viselkedjék az élet apró válságainak idején. Csak magunkat hibáztathatjuk, ha nem tudjuk, mitévők legyünk, amíg az orvos megérkezik, vagy miként készítsünk a babának csinos télikabátot a nagypapa tavalyi jégeralsójából, vagy mely módon bánhatunk el leghatékonyabban a fagyasztott birkahússal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki három napra előrelát, az háromezer évvel gazdagabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden megalkuvás nyomorult és hiábavaló. A szív nem elégszik meg álpótlékokkal: a szív a személyes örökéletet kívánja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tekintet olyan, mint egy kéz, amely a futó vizet akarja megragadni... A szem észlel, de nem kémlel, hisz, de nem kérdez, kap, de nem keres - sem vágy, sem éhség, sem küzdés nincs benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a miénk, az nem tűnik izgalmasnak - csak akkor leszünk rá kíváncsiak, ha elérhetetlenné válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget. Legbiztosabb módja annak, hogy elveszítsünk valakit, ha tűzzel-vassal biztosítani akarjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A születéssel csupán a testi élet veszi kezdetét; a lélek lassan alakul, aszerint, hogy milyenek azok, akik között gyermekségünk és ifjúságunk évei leperegnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet más. Sosem olyan, mint amilyennek képzeljük, és nem is olyan, mint amilyennek megéljük. (...) Ha jobbnak éljük meg, mint amilyen, akkor majd kijózanít egy váratlan pillanatban. Ha rosszabbnak, arra ébredünk, hogy az sem tart örökké. Vagy ha mégis, azt már nem érjük meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, krikszkrakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha feltárják a maradványokat, eltűnik valami értékes, a mulandóság tudata. Az idő kézzelfoghatósága. A régészet olyan, mint a morfium: amikor meg akarja menteni a testet, megöli a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, az egész életed lepereg a szemed előtt a halálod előtti pillanatban. Először is: az az egy pillanat egyáltalán nem egy pillanat - örökké tart, tengernyi idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonosz embernek is keze van meg kalapja, ő is marhabélszínt eszik, és őt is anya szülte - tehát igen hasonlít ránk, csak éppen teljesen másképp működik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A számomra szép emberi arcban mindig jelen van a legfontosabb: a morális szép is. Minden ember arcán és minden emberben keresem az átélt, intenzív élmények nyomát. A gyönyör, a bánat megrendít, meglágyít, sőt megszépít. Az ember, ha teljes intenzitással átélte, megszenvedte anyja halálát, mássá válik: a fájdalom életre szóló gazdagsága által mélyebben megérti a másik embert is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek minden a vállán nyugszik,
nem nyugszik senki vállán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Aki néha mer kockáztatni, az sokat nyerhet vele.
- Ha kicsi a kockázat, a nyeremény is csekély.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek megváltoznak, de elfelejtik erről tájékoztatni a többieket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik ilyenképpen mosolyognak, mint Beethoven és Teréza, az ilyen emberek ajkán egyformán és egyszerre torzul el a mosoly, ha valahol, a földteke egy távoli, ismeretlen pontján megkorbácsolnak egy rabot, felkötnek egy négert, kisgyermeket kergetnek ki mezítláb a hóba, vagy éhen hal egy öregember. Nem is tudnak róla, csak érzik. Mindenen, amiről tudnak, igyekeznek a maguk módján segíteni. De amiről nem tudnak, amit talán csak sejtenek, az sajog bennük szakadatlanul, s csalja ajkukra ezt a vergődő mosolyt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan jó nekem, hogy újra itt vagy. (...) Olyan vagy, mint valami csendes kikötő... az ember jól kipihenheti magát nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta elment, úgy érzem, mintha álom és valóság között lebegnék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem bírjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felére sem emlékszünk annak, amit a suliban tanítottak, de mikor szenvedésről van szó, és azokról, akik okozták, mindannyiunknak olyan az emlékezete, mint egy elefántnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mese olyan "helyszínre" viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük.
Ezt tudd, miközben szenvedsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a vidámság ragadós, vajon nem ragadós-e a szomorúság is?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak tökéletes testek és tökéletes arcok. Tökéletes szívek nincsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pokolhintán vad, szédítő körök,
Tüzes mélységek fönt s alant,
Zuhanva szállni, szállva zuhanni
Való alatt és képzelet fölött
És mindenütt és mindenütt
És mégis a konok határok
Kemény tilalom-léce üt,
Mert várhatatlanokra várok
S nem várok mást, mint várhatatlant:
Oh, véres kínok véres kínja ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azelőtt olyan biztos voltam benne, mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. De a világ még mindig rohadt egy hely. Az emberek még mindig becsapják, elárulják, kirabolják és öldösik egymást…, egyénileg éppen úgy, mint országonként. Valamikor azt hittem, mindenre tudom a választ. Egyetlen világ van. Az olvasztótégely. Az egység álma, az én egységem és az emberi faj egysége. De most már nem vagyok benne biztos többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás