Véletlen idézetek

A pezsgő az egyetlen bor, amit egy nő meg tud inni anélkül, hogy azt érezné magáról, csúnyának tűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A korai keléstől való félelem megmérgezi az álmokat, tele van ideges, bűntudatos, idő előtti felriadásokkal és rémálmokkal, amelyekben elaludtam és lekéstem a taxit, a repülőt és az egész hátralévő életemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időhúzás művészetét gyakoroljuk. Elvégre vacsorázni is kell, inni is kéne valamit, és még mennyiféle dolog vár ránk, amelyek bonyolítása közben egymást lehet bámulni, már-már ütődötten. Tisztában vagyunk mindezzel, mégsem könnyű felhagyni vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győzelem nem minden. A győzelem egyedüli és mindenek feletti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mi nők azért szeretjük zavarba ejteni a férfiakat, mert teherbe nem ejthetjük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az adócsalás az egyetlen szellemi tevékenység, ami némi hasznot hoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadd e színarany tollat becsülésem jeléül. Hiszen ez a kicsiny szerszám erősebb a kardnál, hosszabb az emberi életnél. Mi már rég porrá leszünk, amikor soraid még mindig hirdetik és megítéltetik életünket és tetteinket. Legyen hát becsülete a tollnak, amely az idő földjét szántja és tanúskodik a jövendő előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ösztön és a logika állandó harcban állnak egymással, mert amit akarunk, az gyakran nem logikus, és ami logikus, azt sokszor nem akarjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy dolog volt, hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba, és egészen más, hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bizonyos ponton túl az agy már nem próbál logikát keresni a dolgokban. Egy szinten túl feladja, lekapcsol, kialszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rövid az élet,
Egy perc, egy pillanat.
Apró homokszem,
De mégse céltalan,

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A tetteid számítanak. Ahogyan az életed éled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor így a halált látja maga előtt az ember, minden istenhitét elveszíti. Önkéntelenül elkezd töprengeni rajta, hogy hát: Mik vagyunk, és mi ez a mi életünk? Mit jelent ez a világ az örökké keringő bolygóival, őrülten száguldó vonataival, mit ér ez a nagy hűhó és lárma (...)? Hiúságok hiúsága, üres buborék...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem erőltethetek valamit, aminek még nem érkezett el az ideje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha úgy tűnik, hogy az emberi viselkedésből annyira tökéletesen hiányoznak a szabályok, hogy nem is alapulhat szabályokon. De ez egy illúzió - és egy kicsit olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a kristályok és a fémek szigorú törvények szerint jönnek létre, de a folyadékok és a virágok nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki távolabbról néz, kevésbé ismeri a részleteket, de elfogulatlanabbul látja az egészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fogfájós ember mindenkit boldognak képzel, akinek jók a fogai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Hogyan ítélkezhettem bárki felett? Vajon milyen lennék most, ha hallgattam volna a szívemre?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha történnek olyan valószínűtlen események, hogy az embernek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni az elméjét: nem csak hallucinált. Például, amikor két szóval tönkretehetünk egy életet, és e felismerés után el kell töprengenünk, hogy vajon tényleg kimondtuk azt a két szót, vagy csak elképzeltük a hatásukat. Álom és valóság cérnavékony határvonalán sétálunk ilyenkor, és mindössze az dönti el, melyik oldalra kerülünk, hogy gondolatban vagy tettben nyilatkozunk-e meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg tiszta lapokkal játszunk, nem okozunk egymásnak meglepetést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még ha 10 vagy 15 év múlik is el, helyezd ugyanazokat az embereket ugyanabba a környezetbe, és az emberi kapcsolatok pont ugyanott folytatódnak, ahol megszakadtak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hírekben nap mint nap halljuk, hogy mi folyik a világ számos pontján, de lepereg rólunk, mert a halottak eközben számokká degradálódnak. (...) Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolnak bele, hogy az is valakinek az anyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy egy egész világ pusztul el egy ember halálával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert voltál: a világ értelme is megváltozott.
Üres szavakban te vagy a tartalom.
Lényed ereje valóságba emel képzelt örömöket.
S a feneketlen égbolton
te vagy a biztos pont
hová értelmetlen életemet kapcsolom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. (...) Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést, elrejtve elméd leghátsó zugába, akkor tudhatod, hogy az érzés valójában erősebb nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, hogy az élet legdrámaibb pillanataiban valami részletkérdés is bosszantani tudja az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás