Véletlen idézetek

Természetes információéhünkben vajon észrevesszük-e, mit nézünk nap mint nap, főként étkezéseink közepette? Szörnyethalt, meggyilkolt, felrobbant, megfulladt, agyonütött, szétroncsolt, szitává lőtt felebarátaink ránk nem tartozóan személyes tetemeit bámulva falatozunk. Már nem is érezzük, hogy leskelődünk, illetéktelenek vagyunk. Műkedvelő halottkémmé tettek bennünket. Na persze, mi nemigen ellenkeztünk. Csók a médiának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Sündisznó. El lehet tréfálkozni azon, hogy távoli rokonunk.
- Talán nem is tréfa (...). Hasznos állat, mint mi vagyunk, és a fajta tapasztalatai megtanították (...), hogy alkalmasint azonnal begubóddzon a tüskéi közé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, amikor vizsga előtti este azt érzed, semmit nem tudsz, az jó. Ez megvolt! (De ha a vizsga negyvenedik percében érzed ugyanezt, az rossz!)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érdekes, hogy felöltözve mennyivel nedvesebbnek tűnik a víz, mint mikor az ember esténként megfürdik. Erre koronatanú vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kár, hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál pogánynak,
Mert pogány vagy és kegyetlen
Híved fájdalmának.

Vagy ha már meg kelle lenni,
Mondtak volna másnak,
Szép-, hamisnak, kellemesnek
Csak ne Laurának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden rosszban van valami jó, és minden jóban valami rossz. Persze ezt sokszor lehetetlen felismerni az adott pillanatban. Mi, emberek vagyunk az Élet megtestesítői. Az élet pedig mindig egyensúlyban van. Élet és halál, férfi és nő, jó és rossz, szép és csúnya, nyerni és veszíteni, szeretni és gyűlölni. Elveszteni és megtalálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet játékként kezdődik, és egy halálig tartó küzdelemként végződik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az út, a végtelen és a véges között egy rés, ez a miénk, a halálunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb s talán kellemesebb is meghalni azért az asszonyért, akit szeretünk, mint élni érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ambíció valójában hatalomvágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamit megtanultam abban az időben, akkor az az, hogy ha erőszakkal akartam megoldani egy problémát, az mindig csak még tovább rontott a helyzetemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legelőször is azt kell górcső alá venni, amit az emberek bűnnek neveznek, be kell látni, hogy csak nemzeti törvényeik és erkölcseik megsértését illetik ezzel a névvel, hogy amit Franciaországban bűnnek tartanak, alig száz mérfölddel arrébb már nem számít annak, hogy nincs oly cselekedet, mit az egész földön egyetemesen bűnnek tekintenének, s ily módon alapjában véve semmi sem érdemli meg, hogy józan ésszel bűnnek nevezzék, mert minden csak nézőpont és földrajz kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meggyőződése vajmi kevés embernek van. Legtöbben azt sem tudják, mi az a meggyőződés. Az ilyeneknek csak véleményük van, amelyet a körülményektől (...) függően változtatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább önmagunkra figyelünk, annál jobban gyengül a másokhoz való kapcsolatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos napfényt a közelemben, ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazi csókot akartam, olyat, amire érdemes visszaemlékezni, de rég megtanultam, hogy ne legyenek elvárásaim a búcsúkkal kapcsolatban. Nincs rájuk garancia, és nem is ígérte meg őket senki. Már az is szerencse, sőt áldás, ha az embertől egyáltalán elbúcsúznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelki terror néha rosszabb a fizikai fájdalomnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember legégetőbb szükséglete az, hogy valaki megfogja... és megmondja neki... hogy minden (az a minden nem olyan egyszerű dolog; benne van a csecsemőtej, apánk tekintete, a kandalló recsegése egy hideg reggelen, bagolyhuhogás, meg az a fiú, aki miatt bőgve mész haza az iskolából, a mama hosszú haja, a szorongás és a hálószoba falára vetülő, eltorzult árnyképek), hogy minden jóra fordul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva
ha beépül is a tegnap a mába,
titkával illeszkedik dallamába,
vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb,
árnyékot vetve egy eklektikus falon.
S van, ami úgy nincs, hogy még felidézi pontosan a hiánya.
Múlt nyár. Nyúlnál utána, de mint a pára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,
ezer meg nevet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűntudattal meg lehet küzdeni, az nem olyan veszélyes. Ami megöli az embert, az a szégyen. A különbség óriási, de senki nem akarja tudni. A bűntudat arról szól, hogy mit tettem. A szégyen pedig arról, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok én. A szégyen a lényemet támadja meg, a bűntudat csak a cselekedetemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Százezer éve is éltek,
szerettek és féltek,
úgy, ahogyan én.
(...)
Ne nézd az órát, a naptárt,
inkább gyorsan fogj át,
úgy, ahogy akarsz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudunk feloldódni a másikban, nem tudunk befogadni, képtelenek vagyunk igazán átadni magunkat. Pedig a szeretet az egyetlen valóság. Az összes többi félelem, csalódás, önbecsapás. Űr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet legyőzi a gyűlöletet. A szeretetnek nincs színe. A szeretetnek nincs hovatartozása. A szeretet minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor gyerekségek okozzák legnagyobb örömünket, és nagyon gonosz dolog semmivé tenni az ilyen örömöt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pillám alatt összetört ezer álom
s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már.
Túlságosan ragyogsz, eleven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lenne élet az, amit olyan körülmények között él az ember, hogy nem kaphat sebeket, és nem érintheti fájdalom és csalódás. Nem ajándék az, amit úgy adunk, hogy közben garanciát kérünk arra, hogy érintetlenül kerülünk ki a dologból, sőt még viszonzást is kapunk érte. Csak akit valóban szeretünk, az tud elárulni bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkodj bátran, ne félj attól, hogy hibákat követsz el! Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó, céljaidat kivéve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keményre sül az, aki általment a poklok tüzén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás