Véletlen idézetek

A hiú ábránd a reménytelenségnél is rosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk, ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk. Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés, hogy "remek jövőnk lesz" jeges ürességgé változik. De ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy ezeket az érzéseket szabadon kell engedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha édes szőlőt szedsz, oszd meg felebarátoddal. De ha ostoba módon leszeded a savanyút, azt tartsd meg magadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit a valóságos világból látunk, az nem a valóságos világ a maga lecsupaszított valóságában, hanem a valóságos világ érzéki adatok alapján szabályozott és helyesbített modellje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy fiatal pilótának utat mutat egy Forma-1-es autó tesztelése. Sohasem felejted el az első kört.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Munka után édes a menekülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keskeny a határvonal menny és pokol között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben akadnak olyan történetek, melyeket minden nyelven túl bonyolult lenne elmagyarázni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Superman egy elkényeztetett vállalkozógyerek, akinek minden alapból sikerül és aki azt flesseli, hogy minden nap megmenti a világot, közben egy nőt nem tud felszedni. A cuki kis Mario meg ugrál a kis téglákon és néha leesik, de egyre ügyesebb lesz, és ha kudarcot vall, újrakezdi, és örömmel szökdécsel a világban, aztán végül úgy kiokosodik, hogy minden pályát simán megcsinál. A világot nem menti meg, de leköt néhány évre, ahogy emlékszem. Plusz az életre is megtanít. Nem lehet úgy Mariózni, hogy Mario egyáltalán nem eshet le, hanem tökéletes biztonsággal végiggyalogol a pályán. Őszintén, élveznéd? Na, látod, hogy nem. Hát akkor a sorsodtól se várd el, hogy ilyen hülye, unalmas minimál-forgatókönyvvel találjon meg. Aztán kiderül, hogy a legutolsó pályának nincs megoldása, és akkor már nem is érdekel az egész, elmész doomolni. Így hal meg Szupermárió, boldogan és röhögve, csak amiatt, mert már nincs több dolga az életben, nincs olyasmi, amivel hasznos lehetne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életének szőttese művészi munka lesz, és értékéből az sem von le semmit, hogy szépségét egyedül ő maga ismeri, és hogy halálával azonnal meg fog semmisülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül reád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S hiába is tiltakozunk ellene, életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban. Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk. Élményeink mindenüvé követnek minket, és nem hagynak nyugton soha. Akármerre fordulunk, mindig szembetalálkozunk velük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Állatok vagyunk, húsból és vérből valók, szükségünk van a testre ahhoz, hogy a lélekről is tudomást vehessünk. Minden szeretetkapcsolatból, amit elveszítünk, a testet sajnáljuk, és ha megőrizhetnénk a testet még a maga halott, néma, de sértetlen valójában, elégedettek lennénk. Piramisokat emelünk a testnek, és senkit nem tudunk halottnak tekinteni, száz év elteltével sem, amíg elő nem kerül a teste. Eltűntnek nyilvánítjuk, úgy hisszük, egy távoli, ellenséges területen rekedt, ragaszkodunk ahhoz, hogy életben tudjuk, hogy azt hihessük, visszatér. Nem segíthetünk neki, nem mehetünk el érte, mert aki olyan messzire távozott, az mindig hibázott, és meg kell fizetnie az árát. Nem tehetünk mást, mint visszavárjuk, kötelességünk visszavárni, akár egy életen át. Csak ha visszakapjuk a testét, szabadulunk meg a várakozástól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A bombák eltérnek röppályájukról, a betegségek véget érnek, a mikrobák elcsüggednek... De a szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. (...) Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az effajta korhelyekben, akik hosszú éveken át ittak, végül mindig marad valami italgőzös zagyvaság, valami ütődöttség, hibbantság, bár, különben ha kell, csaknem ugyanúgy ravaszkodnak, szélhámoskodnak és csalnak, mint akárki más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, hogy minél primitívebb az ember, annál erősebb benne az érzelmi telítettség, cselekedeteinek mozgatórugója alapvetően az érzelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű a törpének, ha magasabb akar lenni az óriásnál, csak üljön a vállára. Ám az a különös, hogy az óriás engedi, s az a nevetséges, hogy még csodálja is a törpe nagyságát. Ó, emberi együgyűség!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két ember nem szeretheti egymást egyszerre, egyformán, egyidejűleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor muszáj messzebbre látnunk a saját biztonságunknál! Van, amikor muszáj a nagyobb jóra figyelni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ellenjárat törvénye: Ha nem szeretek valakit, s mégis következetesen jót teszek vele, ehhez később érzelmek is kapcsolódnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történetírás jobbára figyelemelterelés. A legtöbb történelmi beszámoló elvonja a figyelmet a nagy események mögötti befolyásokról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kell a tükör... Hogy lásd magad. Mert gondolhatsz magadról bármit, hiheted magad szépnek, csúnyának, amíg nem állsz szembe a tükörrel, nem fogod tudni, mi az igazság. És hiheted magad jónak vagy rossznak, okosnak vagy butának, ezt sem tudod eldönteni, amíg nem nézel a tükörbe. A tükörbe, aki őszintén figyel rád, és elmondja, mit lát. Aki nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem azt, amit lát. Amit érez. És ha hiszel neki, ha bízol benne, akkor tudod meg valójában, milyen vagy... tőle. A Másiktól. A lélektükörtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet kiválasztott téged,
csak ketrecben futsz;
Egy elűzött vaddá tettek,
Te félsz, nem szabadulsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol pásztortüzek gyúlnak,
És a lángok az égbe nyúlnak,
A feledés homálya lassan elmossa a múltat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás