Véletlen idézetek

A humorérzékkel rendelkező szadisták nagyon veszélyesek.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben mindig rátámad valami az emberre. A telefon, a fizetendő számlák, a gyerekek... Mindez csak azt mutatja, hogy az életnek vannak csápjai, amelyek belénk nyúlnak. Szeretek lemenni zéróba, ami a semmi. Nincs telefon... mintha semmiféle felelősségem nem lenne, csak hogy megtudjam, mire is gondolok valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor húszévesek vagyunk, a tavasz és a szívünk között valamilyen rejtélyes és nehezen megmagyarázható kapcsolat létesül. (...) Ahányszor zöld fát, zsenge füvet vagy árnyas barlangot látunk, azonnal társra vágyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különbség regény és valóság között? A regénynek kell, hogy legyen valami értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi generációnk több életet is él párhuzamosan, mert havonta megnéz átlagosan két-három amerikai filmet. Álmaiba, vágyaiba, tetteibe, személyiségébe beépülnek ezek az idegen helyek, terek, gesztusok, indulatok, és együtt él velük tovább. Ezeknek a fiataloknak a többsége - köztük én is - életében ha egyszer jut el oda, amit a dobozban egész életében bámult és bámulni fog, ekképpen aztán, amikor egyszer csak ott van, akkor valójában nem ott van, hanem az emlékeiben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket; de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen erőfeszítést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fel nem használt erő olyan, mint egy marionettbábu látható szálakkal, amiket senki sem tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (...) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűnös a törvénytől tart, az ártatlan a balsorstól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyomokat hagytam a porban! Jön az első szél, mindet elsepri! De ha irgalmasabbak lettek volna az istenek - lennék a vízcsepp, amely szétporlasztja a kősziklát!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érkezz sírva, majd
gyakorold a nevetést
s mosollyal távozz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legszebb ajándék, amit egy jó tündér egy gyermek bölcsőjébe tehet, azok a nehézségek, melyeket majd életében le kell küzdenie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:
Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,
S ragadni fel a végtelenbe,
Viharzó zsoltárt énekelve,
A megmentett szépségeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felnőttek megbetegszenek, mert dohányoznak, rosszul táplálkoznak, vagy túl sokat dolgoznak, otthon meg csak veszekszenek. Egyszóval már nem boldogok, és olyankor rájuk törnek a betegségek, és akkor már mondhatják, hogy azért boldogtalanok, mert betegek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szembenézni a halandóságunkkal rémisztő. Nagy bátorság kell hozzá. És amikor beszél róla az ember, a legcsodálatosabb, hogy akármilyen szörnyű is, közelebb hozza az emberekhez, akiket szeret. Emlékeztet arra, hogy mi az igazi az életben. És ez jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különös a teremtett lény élet-halál szemérme: elbújik meghalni, mert úgy érzi, a természettől odakinn nem várhat semmiféle tiszteletet, kegyeletet szenvedése, haldoklása iránt - s joggal érzi így, hiszen a vidáman szárnyaló madárcsapat nemcsak hogy nem tiszteli beteg társát, hanem dühében, megvetésében csőrével vagdossa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétféle agyvelő van. Az egyik a bántatlan, az tele van szeretettel, a másik a gyötrött, abban nincs semmi szeretet sem, csak iszonyú rosszindulat. (...) Az kiforgat mindent a maga valóságából, s minden jótett számára gyűlöletes hátteret keres.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pózok elvetése is csak egy póz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit egy párkapcsolat kezdetén nem harcolunk ki magunknak, azt később legfeljebb kínkeserves lázongással érhetjük el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az... Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat... a másikban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok állani. A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm vágást, viszketést, hideget, a büszkeségem lemondást. Meg tudom bocsátani egy nőnek, ha szeretett és megcsalt. De hogy egy hölgy más jogon nevezzen magáénak, mint azon, hogy szeret "szeret": ezzel a gondolattal nem tudok kibékülni soha!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a mosoly? Hol a megértés? Mind otthon a ládafiában elzárva kuksol a sötétben. Várakozik. Pedig csak egy icike-picike mélyedés a szájszegletben, és kész a mosoly, mely életet ad, vidámságot sugall, és fényeket gyújt. Nevetés, kacaj, felhőtlen hahotázások. Hol halottam, vagy láttam utoljára? Már az emléke is megfakult.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Figyelmessége
a szükséges megbánás
magasabb foka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem élhetnek emlékek nélkül, de nem élhetnek egyedül az emlékeiknek sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túlélőként tekints magadra, ne áldozatként. (...) Ne gondolj a belőled dühöt vagy haragot kiváltó dolgokra és emberekre. Inkább azokra emlékezz, akik vagy amik gyógyírt jelentenek a fájdalmadra, s megelégedéssel és erővel töltenek fel az elkövetkezendőkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekkor fájdalmas tapasztalatai mentén kiépítjük védőbástyáinkat a jövőbeli fájó érzésekkel szemben - így élnek bennünk tovább e korai évek történései. Ám azok a védőbástyák, amelyek oltalmaznak minket a negatív érzésektől, a többi érzelem megtapasztalásáról is távol tartanak. Gyakran láthatjuk, hogy míg régebben a szexualitást, ma az érzelmeinket fojtjuk el inkább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A problémák az élet becsomagolt ajándékai - az ajándék a fejlődésben rejlik, amelyen átmegyünk, ha "kicsomagoljuk" a problémát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez olyan csodálatos az ifjúságban, hogy nincsenek hibák, csak kutatás!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nehézségek azért vannak, hogy megoldjuk azokat. Minél embert próbálóbb az utunkat eltorlaszoló akadály, annál nagyobb erő kell leküzdéséhez. De ha vesszük - és miért is ne vennénk - egyre jobban erősödik önmagunkba vetett hitünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás