Véletlen idézetek

Csak mert nem engedek a kísértésnek, hogy megkóstoljam a bort, ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom méltányolni a bukéját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság, amelyről beszélhetünk, soha nem csupán maga a valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sírni csak a győztesnek szabad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A véletlen külön életet él, és nem lehet a rendszeresség segítségével kizárni a világunkból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem azért szeretünk, mert jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk vagy meg akarunk védelmezni valakit. Ha így volna, egyszerű tárgynak tekintenénk a másik embert, magunkat pedig nagylelkűnek és bölcsnek tartanánk. Ennek semmi köze a szeretethez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudomásul kell vennünk, hogy a szerelem sem mentes a veszélytől, hogy azok, akik szeretik egymást, életre, halálra felelősek egymásért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szelid dörgésben, jó harmatban
csurgóra húzott rossz kalapban
nem fogok bolyongni már többé,
űlök és mosolygok örökké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tékozlón gazdálkodunk. Az életnek nincs egyetlen közömbös mozzanata sem, csak helytelen szempontok vannak. A figyelemre nem méltatott pillanatokból is kitelne az örökkévalóság. A szempontjainkból soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész világom egy viccnek tűnt, amelyben én voltam az utolsó, aki megtudja a poént.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet piszkos, csak a semmi tiszta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember annyit ér, amennyit használ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerintem a szerelemnek semmi köze az időhöz. Beleszerethetsz valakibe az első pillanatban, de az is lehet, hogy csupán egy év múlva. Ez csak úgy megtörténik... mindig a maga idejében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elegancia nem külső tulajdonság, hanem a léleknek az a része, amelyik látható a többi ember számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természetünk mélyén valamiféle kárhozatos kettősség van. A gondolkodó elmék, életük döntő pillanataiban, legszívesebben lemondanának az eszükről: az történjék, amit ösztöneik akarnak. Mert nagyon jól tudják, ha más történik, eszükkel úgyis a meg nem történt dolgok csomóit bogozzák hiábavalóan. Fordított a helyzet az ösztönlényeknél. Ők pedig a megvilágosodás ritka és nagy pillanatait várják, az értelem eléjük csobbanó mentőövét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínű csoda járja át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elégedetlen embernek nehéz épp azt, aki legközelebb áll hozzá, azért, ami miatt elégedetlen, nem hibáztatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a padlón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezen a világon semmi jó nem történik úgy, hogy pár ember az elején ne hahotázna rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki hozzád fordul, mind jobb és boldogabb emberként távozzék tőled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiba a felfedezés kapuja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne méricskéld a nehéz pillanatokat, és ne hagyd, hogy becsapjanak a dicsőség pillanatai!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmiről sem akarlak
meggyőzni
élj szíved törvénye szerint
szorongás és pátosz nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeress, és légy boldog... itt az ideje, hogy eljuss idáig! Felejtsd el, ami a múltban történt! Az az asszony, aki ma vagy, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Ezt jól vésd az emlékezetedbe! Sose gyászold a múltat! Sose tekintsd tragédiának! Mondd, hogy tapasztalatot szereztél! Mert ennek révén vagyok az, aki ma vagyok, és jobb lettem, mert átestem a tűzkeresztségen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most elindultam valamerre. Merre? E pillanatban nem törődtem vele. Magamon éreztem a szemét. Annyi meleg áradt a szeméből... Boldog voltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sérelmünkön nem tudjuk egykönnyen túltenni magunkat, szívünk mélyén pedig pontosan tudjuk, hogy kettőnk dolga addig nem fog rendbejönni, ameddig tudomást nem veszünk a közénk tolakodott problémáról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akiknek a sérelmeit nem koptatja meg, nem hervasztja el az idő; én nem okulok és nem felejtek (...), minden érzelmemet frissen, jégbehűtve viszem magammal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem csakis egyedül élhető át, a magány odújában. (...) A szabadság és a szerelem önmagukban léteznek csak, s hogy rájuk találjunk, el kell rejtőznünk a napvilág elől valami hozzáférhetetlen zugban, s úgy hozzánőnünk ehhez az odúhoz, ahogy a csiga a házához.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás