Véletlen idézetek

Azok közé tartozom, akik hisznek a haszon nélküli dolgok hasznában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember megtanulhatja a sablonokat, a biológiát, a rendszertani besorolást és a fajra jellemző viselkedést, de soha nem tudhat meg mindent egy állatról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szótár az egyetlen hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerűen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetemisták nem fekszenek le hajnali három előtt. Egyetemi követelmény. Szerződést kell aláírni róla, miután felvesznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Általában három hetembe telik, mire előkészítek egy rögtönzött beszédet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétfajta helyzet van a világon, az, amelyiken tudunk változtatni, és az, amelyiken nem, mint ahogy a csillagokon, és a halálon sem. És arra jöttem rá, hogy őrült pazarlás, sőt bűn olyasmiken aggódni, amiken nem változtathatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezik egy fennköltebb becsvágy is, mint pusztán magasan állni a világban: meggörnyedni, és egy kicsivel magasabbra emelni az emberiséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindent sorjában kell végbevinni és elfogadni: az örömet, a bánatot, a hivatást, a feladatot, a bukást és a halált is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen élet nem minden, mert csodálatos titkok léteznek az egymásra következő életek között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán nem fair, hogy a dolgok minden figyelmeztetés nélkül történnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon, átugrottál egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami bevehetetlen hegycsúccsal, hirtelen valahogy a túloldalon találtad magad? Amikor langyos az éjszaka, a szellő hűvös, és egy dal vitt végig a csendes utcákon. Amikor érezted magad körül az egész világot, és a részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Hadd temesse el a halott múlt a maga halottait. " Így szól a mondás, mely azonban csak akkor lenne igazán jó, ha a múlt csakugyan meghalna. Azoknak a tragikomikus áldásoknak, amelyeket minden új kor megtagad, egyike az is, hogy a múlt állhatatosan tovább él, bármilyen hetykén is lép színre az új kor, hogy a még-soha-nem volt igényét harsogtassa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori jelen pillanatot. Hiszen az, hogy az elmúlt idő egyben befejezett pillanatok özöne, s hogy az elkövetkező tökéletesíthet önmagán, nem oldoz fel a jelenben élés elkerülhetetlensége alól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odafent nincs félelem, fájdalom, hideg vagy meleg. Nem ismerjük az éhezés, a szenvedés, az öregség és a halál fogalmát. Táplálékra sincs szükségünk, és aludni sem szoktunk. Isten hírvivői vagyunk, s a halandók lépteit vigyázzuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberiség olyan, mint egyetlen egysejtű élőlény, melyet valamiféle veszedelmes ragasztóanyag tart ösze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Embert megtanítani valamire gyönyörű lehetőség, embert átformálni lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fizikai erő nagyszerű, hasznos tulajdonság, de ha visszatekintek a múltra, biztos vagyok abban, hogy nem a fizikai erő teszi keménnyé az embert, hanem az erkölcsi tartás. Az, amikor döntést hozunk, és szilárdan tartjuk magunkat hozzá, legyen szó halaszthatatlan műtétről, vagy egy gyógyíthatatlan beteg állat elaltatásáról. Amikor azt tesszük, amit tennünk kell. Ha jobban belegondolok, végső soron ez az erkölcsösség gyökere, mert erkölcsös ember nem tehet szert lelki nyugalomra, ha nem teszi meg azt, amiről tudja, hogy meg kell tennie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó embereket megtaláljuk, és nem megcsináljuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó és a rossz csupán az elő- és hátlapja ugyanazon kártyának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E szókat, mint ösztön és érzelem, alantasságokként emlegetik, holott csak szándék vagy tett lehet alantas és szégyenletes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek szerencsés helyzetben vannak, mert nekik nincsenek ellenségeik, csak barátaik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenünket megosztjuk azzal, akinek boldogságunkat köszönjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűlölet sohasem önmagáért van, nem öncélú, a gyűlölet termőföld, sok minden megterem azon, bosszúállás, hazugság, képmutatás, kegyetlenség, durvaság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nép, amelyben megvan az erő záloga, tele van a lélek sajátos, ragyogó, alkotó képességeivel és más isteni adománnyal - sajátosan különbözik beszédében a többitől; bármit fejezzen is ki, a kifejezésben egyúttal a saját jellemének egy részecskéje is tükröződik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt kívánta, bár vissza tudná forgatni az időt, hogy úgy láthassa magát, ahogy tizenhat évesen volt. Teli reményekkel, az otthonát beárnyékoló feszültségek ellenére. Teli álmokkal és zenével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás