Véletlen idézetek

De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha egy-egy kis felhő, habár csak futólag is, el ne homályosítson, vagy éppen egy kis fröccsel hébe-hóba nyakon ne öntsön. Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszűnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régen (...) leginkább abban hitt az ember, ami láthatatlan volt a számára. Mára viszont a civilizációs eszközök jóvoltából tömérdek dolog vált előtte láthatóvá, pazar tálalásban, minden percben. Az emberiség zöme roppant hálás ezért az ajándékért. Közben eszébe se jut, hogy épp a rengeteg látvány takarja még inkább azt, amit érdemes volna látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mi szoktathatjuk rá a farkast a szénaevésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

E földi élet útjait róván, összekerülünk egy-egy halandó társunkkal, beszélgetünk egy darabig, aztán elválunk. És eszünkbe sem jut nyíltan és férfiasan megkérdezni tőle, mi a neve? Felebarátaink neveivel kapcsolatban valami sajátságos, tartózkodó álláspontot foglalunk el. Mintha attól félnénk, hogy valami borzalmas titokra bukkanunk, így gondolkozunk: "Lehet, hogy e rokonszenves idegent Snooksnak, vagy pláne Bugginsnak hívják. Jobb meg sem kérdezni."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta ez a Galaxis létezik, hatalmas civilizációk születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, s mindez olyan gyakorisággal történt, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni: az összes élőlény a Galaxisban
(a) fogékony a tengeribetegségre és az azzal rokon dolgokra, úgy mint: űrbetegség, időbetegség, történelembetegség meg miegymás, illetve
(b) hülye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonoszság, amely ezen a világon ólálkodik, felettünk áll és el sem tudjuk képzelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden harmadik ember álomvilágban él. Tisztában van az élettel, eltelnek a napjai, mégis, monoton életükben egyfajta felüdülést jelent az a néhány pillanat, amikor elképzeli, más életet él, mással, úgy, ahogy szeretne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy dolgot megtanultam huszonkilenc éves teniszpályafutásom alatt: az élet a lavóron kívül mindent az utadba hajít, aztán végül a lavórt is odavágja. A te dolgod, hogy kikerüld az akadályokat. Ha hagyod, hogy megállítsanak vagy eltérítsenek, akkor nem végzed jól a dolgod, ami előbb-utóbb kudarchoz vezet. Ha pedig nem végzed el a dolgod, az megbánáshoz fog vezetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel, megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az idősebbek, akik már a feledés rózsaszínű fátylán át nézik a múltat, még beszélgetéseikben is valószerűtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság, hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már átment ezen a keserű kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élők csupán vakációzó halottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyvalamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad.

pont 23 kedvenc 0 hozzászólás

A remény a kulcs. A jövő jobb lesz, mint a múlt, vagy akár a jelen. Enélkül a hit nélkül csak a jelen henye, végtelenül üres élvezete marad, ahogy a drow társadalomban, vagy az egyszerű kétségbeesés, a halálvárásra pazarolt idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sötétség vagy megszólít, vagy nem vesz rólad tudomást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annácska szemét lesem én;
s így az éj idején veled éldelek én,
jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,
melletted a sír fenekén,
tengerpart bús mezején.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian gyerekek vagyunk, az egyetlen különbséget egy felnőtt és egy gyerek között a játékaiban találjuk meg. Fontos, hogy mindig megtaláljuk a visszautat ehhez az állapothoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb általánosságban ismerni az embert, mint egy bizonyos embert megismerni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben vagy te egy hang.
Hallgasd magad.
Örömet keresel?
Magadba mélyedj el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Légy önmagad fénye, s bölccsé válsz. Hagyd, hogy mások vezessenek, és ostoba maradsz, lemaradsz az élet minden kincséről, mely eredetileg pedig a tiéd volt! És különben is honnan tudhatnád, hogy az az ember, az a jellem, amelyiket követni akarsz, valóban jó-e?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi van az emberi szívben, hogy az ember megvet valakit azért, mert ez szereti?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül lenni - ez a lélek tápfolyadéka. (...) Élvezd az egyedüllétet, amely lelked tisztaságát és szárnyad hímporát őrzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte elviselhetetlenül ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csöndesen múlatta az időt saját kis világában, melyben, ameddig a szem ellátott, a múlt emlékeivel teli zsúfolt régi csomagtartók vették körül. Kíváncsian és néha zavartan turkált ezekben. A csomagtartóknak körülbelül csak az egy tizede volt tele élénk és gyakran fájdalmas vagy kelletlen emlékekkel; a többi kilenctizedben pingvinek voltak, s ez módfelett meglepte őt. Amennyiben egyáltalán rájött, hogy csak álmodik, arra is rájött, hogy valószínűleg saját tudatalattiját fedezi fel álmában. Egyszer régen hallotta valahol, hogy az ember az agyának mindössze egytized részét használja gondolkodásra, és hogy akkor vajon mire való az a maradék kilenctized. Abban azonban biztos volt, hogy soha senki fel nem tételezné, hogy pingvinek tárolására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kis aranykosarak a gyermek szemében, csöpp aranyfészkek a gyermek szemében, pupillájában széncinkék fészkelődnek, aranycsőrű borzas szénpettyek, tátogó szivárványpontok. A gyermek még önfeledten boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha eggyé válsz a fájdalmaddal, legyűr a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás