Véletlen idézetek

Az emberek ne tanuljanak egymástól. Minden egyéniség fejlessze a legmagasabb szintre saját képességeit, és ne próbálja valaki más képességeit utánozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek joga van kételkedni a feladatában, és olykor el is tántorodhat tőle; csak elfeledkeznie nem szabad róla. Aki nem kételkedik önmagában, méltatlan, mert vakon bízik önnön képességében, és így a büszkeség bűnébe esik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; (...) s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával viszi egész olvasóközönségét, (...) s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás termeket - pedig tán kesztyű sincs minden olvasó kezén -, benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról! Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene hozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor éretlen a tudás? (...) Amikor annak ad hatalmat, akiben még nincs meg az a bölcsesség, amely a használatához szükséges.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész élet csak játék, azoknak, akik játsszák. Akik nem, azoknak dráma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

BKV-bérlettel nem vehetsz tapizást,
mozijeggyel nem vehetsz első csókot,
hotelszobával nem vehetsz romantikát,
gyűrűvel nem vehetsz hűséget,
gyerekekkel nem vehetsz családot,
az évek számával nem vehetsz összetartozást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időnek - még akkor is, ha szubjektív élményszerűsége gyengül vagy megszűnik - tárgyi valósága van, dolgozik, "időzít", változást érlel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az sem helytálló, miként a kívülálló talán szeretné hinni, hogy a múlt elevenségének csak megfigyelői, míg a jelenének részesei vagyunk. Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál az a fekete szolga, aki az élet hintója mögött lovagol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová lettek szerelmeink?
Hová boldog szép napjaink...
Hervadt mámor, hajunk a szélben
Lopott csókok, vad álmok éjjel
Mindez mivé, hova lett,
Ki mondja meg...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember minden érzését, minden gondolatát rozsdás lakat alatt tartja, akkor végül őt magát is megeszi a rozsda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél alaposabban vesszük szemügyre az emberek cselekvéseit, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy egyszerű, rekonstruálható mintázatokat követnek, amelyeket átfogó törvények uralnak. A kockadobást vagy a tombolát el is felejthetjük mint életünk metaforáit. Gondoljunk magunkra úgy, mint automata vezérlésre kapcsolt, álmodó robotokra, és sokkal közelebb kerülünk az igazsághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretem a gyerekes zseniket, mert egyedül ezek a nagy emberek. A tekintély csak egy szükséges rossz, mely az ostobák ellen vértül szolgál; aki komolyodik a tekintéllyel, az az ostobák királya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta:
- Annak az egynek igenis számít! (...) - mondta a kislány.
Igaza volt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne tégy jót másoknak, nehogy meggyűlöljenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt látod, hogy sokan megelőztek, gondolj arra: hányan vannak, akik még utol sem értek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájdalom nélkül nincsen dicsőség; lépcső nélkül nincsen trón; tövis nélkül nincsen korona.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan beleesünk abba a hibába, hogy hanyatló kapcsolatunkért a párunkat hibáztatjuk. Pedig ha ráébredünk, hogy a másik csak egy tükör, és megértjük, mi az, amiben változnunk kellene, a házasság nem csapda lesz, hanem lehetőség a fejlődésre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy jövünk a világra, hogy mindenkinek előre ki van jelölve a párja. Sokan egy életen át keresik, s nem találják meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig kérdőjelezd meg, kihez vagy hűséges. Akiben megbízol, elvárja, a legnagyobb ellenséged megkívánja, és az, aki számodra a legfontosabb, kétség nélkül kihasználja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engedj, vezess, mondd, merre menjek,
Mutasd meg, kit szeressek,
Hol találom a fényt,
És kiben bízhatok még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csillagok bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és emberekre, akik már elmúltak, akiknek leszakadt a csillaguk. Igen, ha egyedül vagyok, mert társaságban nem lehet csillagokkal beszélgetni, annak pedig elmúlt már az ideje, hogy kéz a kézben, valakivel kettesben nézzem a csillogó égi csodákat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Oka van annak, hogy kifejlődőtt bennünk a kínosság érzete: jelzi, hogy miről nem kéne beszélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek elismerése után egész életében ácsingózott, nem vesz róla tudomást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember emlékekből áll. Ennyi vagyunk. Egy-egy rabul ejtett pillanat, egy hely szaga, jelenetek újra- meg újrajátszva egy kis színpadon. Mi magunk is emlékek vagyunk, történetekre fűzve - amiket elmesélünk magunknak magunkról, miközben átesünk az életünkön a holnapba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelőerő éppoly titkos rokonságban van az "újjal", mint a jövő; vágyálmainkban és tervezgetéseinkben leli meg korlátlan uralmának birodalmát. Voltaképpen képzeletünk zabolátlansága szüli az elbizakodottságot is. A reménytől megifjodik az ember, az elbizakodott ellenben infantilis lesz; abban a képzelgésben él, hogy már elérte azt, ami még nincs itt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elhatároztam, hogy minden kortyot ráérősen leengedek a torkomon, bele a véráramba... Lassú, nyugodt folyás, míg a fejem újra kitisztul, és az egész világ újra ragyogni kezd. Lesüllyedek egy sokkal boldogabb világba. Ahol nincsenek emlékek. És nincs veszteség. Egy életbe, ahol csak azt látom, amit akarok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás