Véletlen idézetek

A külső tények ott vannak, azokat nem változtathatod meg... De ahogy te viszonyulsz az életedhez, a mindennapokhoz, az már rajtad múlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hullámok elérik a partot. Ugyanúgy, ahogy tegnap, ugyanúgy, ahogy holnap. Az órák egymás után telnek. Napkelték. Napnyugták. A hold lesoványodik, azután megdagad. A gépek kattognak, ketyegnek. Éteri ritmusok, értelmetlen mozdulatok. Az egyetlen épeszű megoldás a közönybe való menekülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj, hogy mi magyarok a mennyet országnak képzeljük el. Pedig az dehogy az. (...) Nincsen annak se határa, se fővárosa, se zászlaja, se pénzneme, s aki ottan lakik, az nem kap személyi igazolványt sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorúan ismertem fel, hogy bennem több készség van a jóakaratra a világgal szemben. Holott a világ az erősebb és kevésbé szorult az én jóakaratomra, mint én az övére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kedvencek könnyen elvesznek. Vagy kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ehhez, hogy úgy mondjam, velük született tehetségük van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember sokáig van úton, sokáig hall olyan nyelvet, amelyet nem ért, sokáig használ olyan pénzt, amelynek nem tudja az értékét, sokáig jár olyan utcákon, amelyeken még sose járt, szép lassan rájön, hogy a régi énje, és mindaz, amit megtanult, nem ér semmit az új kihívásokkal szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki üvegházban él, ne dobálózzon kövekkel!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindennek parancsolhat, de sorvasztó álmainak nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kritikus egy vagy több olyan tévedése, ami egy írót elnémít vagy úgy megzavar, hogy soha többé nem találja meg a biztonságérzetét, olyan merénylet, mintha valaki egy a magasban a produkcióját végző artistára kezdene lövöldözni, míg csak le nem esik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívem mélyén veszélyesebb életmód után vágyódtam. Számoltam azzal, hogy vannak hegyes sziklák és áruló zátonyok - nem baj, csak változatosság legyen, változatosság és a Váratlannal járó izgalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lám, az egész élet csupán nézőpont kérdése. A szomorú persze nem lesz ettől vidám, ám ha így nézem, talán később leszek totál neurotikus. Ily módon egy lelket már megmentettem, nemde?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember nem tudja, mit akar, (...) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, az élet megy tovább, és mindig lehet találni valami vigaszt. Nem foglalkozhatunk álladóan a múlttal!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés és a félelem irányítja a világot (...). A betegség mindkettőt egyesíti magában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, a fronton a legelső halál a legborzalmasabb. Amikor először hal meg a szemed előtt egy társad, amikor először ölsz meg egy ellenséges katonát, és belenézhetsz halott, üvegessé vált szemébe. Utána a szánalom, a félelem és a bűntudat érzése olyannyira eltompul, hogy az ember teljes lelki nyugalommal képes enni a konzervét egy hulla mellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék... Minden félelem nélkül sodródtam bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy óra elég, hogy mindent felszámoljunk, és ott álljunk teljes mértékben felszámolt lakásunk kellős közepén, hogy lelépjünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak rólad villan elmosódó
rajz: még látni, fogni akarom,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki jámbor tetteket végez, az sohasem válik balsorsúvá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy itt jár-kél, szép, miként
A csillagtüzes éjszaka.
Fénybe árnyat és árnyba fényt
Szűr arca, szeme, mosolya;
Oly szelíden ragyog felénk,
Ahogy a vad nappal soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ szépsége elkábította. Ezenkívül talán nem is számít semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lehetőségek száma mindig több egynél, csak alaposan meg kell vizsgálnunk a kérdést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tapintat a szeretet bimbós ága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kialakulatlan teremtmények vagyunk, csak félig készek, amíg egy nálunk bölcsebb, jobb és értékesebb valaki - s egy jó barátnak ilyennek kell lennie - hozzá nem segít, hogy esendő és gyarló természetünket tökéletesebbé tegyük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők nem szeretik a sikeres, beképzelt pasasokat. A legtöbb nő ilyenkor azt gondolja magában: "Legalább egy nő legyen az életében, én, akit nem kap meg ez a Don Jankó!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyre zavaróbbnak érezte, ahogyan ezek az emlékek folyamatosan a felszínre törtek. Mintha a múlt sohasem ért volna véget, mintha az idő végtelenbe nyúló tornyának emeletén továbbra is minden újra meg újra megtörténne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szép emlékek elveszett ékszerek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás