Véletlen idézetek

- Semmit nem lehet utoljára hagyni (...), nem szabad kapkodni, mert akkor éppen a lényeg vész el.
- Mi a lényeg, nagyi? (...)
- Mi? Hát az öröm. Örülni minden percnek, amit az ember a készülődéssel tölt el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kevés jobb dolog van a hallgatózásnál (...) Talán csak a leskelődés jobb! Az már igazi színház!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyél egyszerűen csak része a világnak. Nem dughatsz mindent kategóriákba, nem választhatod le magadról az élményt azzal, hogy szavakat aggatsz rá. Ahogy a dalban: let it be. Csak hagyd, hogy legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiábavaló erőlködésben, hogy feloldjuk a halál misztériumát, birtokolni akarunk, magunkba szívni az életből, amennyit bírunk. Nem vesszük észre, hogy így teszünk tönkre mindent, amiről azt hisszük, szeretjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogtalanságot abban az iskolában tanuljuk meg, amelyikben a tanítómester neve: Szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, a szerelemre való képesség az élet legnagyobb ajándéka. Ha kiveszik valakiből, akkor, ha él is, valójában halott már... Van még egy hasonló kegyelem, a sírás képessége. Hogy örömben, bánatban legyenek könnyeim.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, amit a kamerával csinálhatsz, mert elkaphatod a múló pillanatokat az életben, és megállíthatod az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Noha tudjuk, hogy csak illúzió, makacsul áltatjuk magunkat, hogy miközben idősebbek leszünk, a korral mi is változunk. Abban reménykedünk, hogy újabb és újabb élmények érnek majd minket, de valójában rettegünk, mert az egyetlen igazi élmény, ami még várhat ránk, az a halál. Abból pedig, köszönjük, de amíg lehet, nem kérünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan nem is annyira betegségbe halnak bele, mint olthatatlan, gyötrő, örökös szenvedélyükbe, hogy többnek lássák őket, mint akik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig.
Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet.
Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most már sose írja meg azokat a dolgokat, amiket félretett, hogy majd később írja meg őket, ha már eleget tud, s jól megírhatja. Igen, legalább meg kellett volna próbálnia. Lehet, hogy az ember sose tudja megírni, azért teszi félre őket, s halogatja a kezdést. Nos, ezt most már sose fogja megtudni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekeknek nincsenek és nem is lehetnek világos fogalmai róla, milyenek vagyunk mi, nagyok. Mintha Olümposz ködében élnénk, számukra elérhetetlen és megérthetetlen világban. (...) Annál nagyobb a csalódásuk, mikor később, serdülőfélben, rádöbbennek egy nap, hogy a felnőttek is milyen korlátoltak, kicsinyesek, irigyek, hazugok, kegyetlenek - nincs Olümposz, nincs két világ, csak egyetlenegy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember... kibogozhatatlan kapcsolatban áll az egész valósággal, ismerttel és megismerhetetlennel... egy plankton, egy pislákoló foszforeszkálás a tengeren, a forgó bolygók, a táguló univerzum, valamennyi összekapcsolódik az idő rugalmas fonala által. A visszavonuló tengerár hagyta tócsából érdemes föltekinteni a csillagokra, majd ismét visszapillantani a kis tócsára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki klisékben gondolkodik, csak azt meri érezni, ami tipikus.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember már csak olyan, hogy azt a baromságot hiszi el a legszívesebben, amelyik nem követel tőle cselekvést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság szörnyen rosszkedvűek az emberek. Mindenki szóló sikersztori akar lenni. Ha nem jön össze, az illető lerágja magát. De inkább a többieket. Ez ellen kell a pozitív gondolkodás. Védőoltásként.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jólét fedi fel leginkább a vétket, a balsors fedi fel leginkább az erényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megcsalásról értekezni fölösleges, mert minden csak teória, azonban az életben csak úgy megtörténik. És van, hogy teljességgel hormonális és jelentéktelen a jövőre nézve, azonban akkor és ott elkerülhetetlen. De ha már az ember megtette, bevallani gyengeség és önzés, mert a másikat terheled, hogy te magad megtisztulj. Minden kapcsolatba kellenek titkok. Azonban ha abba a másikba beleszeretsz, színt vallani kötelességed. Mindegyik féllel szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját titkunkat elhallgatni nem nagy dolog; de mintegy előre hallgatni egy megtörtént dolgot, ha kell, harminc esztendőn keresztül elfelejteni, miként Ali pasa tette, hogy egy harminc éven keresztül forralt bosszútervet végrehajthasson: ez aztán nem csekély dolog olyan országban, ahol kevés ember tud színlelni, akár csak harminc napig is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csak akkor lesz tökéletes, ha majd teremteni és rombolni is tud. (...) Rombolni egyébként máris tud, és ez már a tökéletesség útjának egyik fele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: "Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás