Véletlen idézetek

Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármely probléma legjobb megoldása az, amely a lehető legelőnyösebben érinti a lehető legtöbb lényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sötétség elrejti a félelmek, a hazugságok és a fájdalmak valódi méreteit (...). Az igazság az, hogy ezek sokkal inkább árnyképek, mint valóság, ezért tűnnek nagyobbnak a sötétben. Amikor a világosság beragyogja azokat a helyeket, ahol ezek benned rejtőznek, akkor meglátod őket a maguk valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De miért ugatnak éjjel a kutyák? Miért ugatnak olyankor is, amikor nincs, amit megugassanak? Órák hosszat bámulnak bele a sötétbe, és ugatnak, ugatnak szüntelenül. Konok állhatatossággal igyekeznek az ember figyelmét felhívni valami titokzatos dologra, valami fantomra, amit csak ők látnak. Vajon mit látnak? Vajon érzékük valóban annyival finomabb-e a mienknél? Közülünk csak szentek és kisgyermekek látják néha a láthatatlant.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami egynek illik, másikhoz nem passzol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, ha hibát követünk el, bocsánatot kell kérnünk, aztán pedig tovább lépni. Meg kell próbálni elfogadni az életünkben a változásokat, azt kell választanunk, hogy megbízunk egy régi ellenségben, vagy meg kell tanulnunk, hogy ne mi vívjuk meg a gyerekeink harcait. De néha az a fájdalom, amit mi okoztunk, olyan nagy, hogy nem lehetséges továbblépni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kívülről is szemlélheti a saját életét, és csodálkozhat azon, hogyan alakultak a dolgok, és milyen hibákat követett el. Igen, ez lehetséges. Kicsit eltávolodni jó, ajánlatos. Végleg, teljesen elmenni viszont veszélyes, és nem tanácsos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ponyvaregény ez az élet! Mért nézted meg a végét?
Azt ha előre tudod: semmi élvezeted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bámulatos az emberi test öngyógyító képessége, de a sebek sohasem tűnnek el teljesen nyomtalanul. Különös módon tiltakozik a túlerőltetés ellen; az évek múltával az összes régi seb, törött csont és sérült porc a legkisebb időjárás-változásra is sajogni kezd. Olyan ez, mint egy összeesküvés az élet ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi szánalmasabb:
ami lehettünk volna,
vagy voltunk egykor?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen csak az örökkévalóság tükröződése az időben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltűnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová lettek szerelmeink?
Hová boldog szép napjaink...
Hervadt mámor, hajunk a szélben
Lopott csókok, vad álmok éjjel
Mindez mivé, hova lett,
Ki mondja meg...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ostobának az van megírva, hogy hibát hibára halmozzon. Aztán még ő csudálkozik, hogy az urak komiszak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten mindennek a teremtője; mégis azt bizonygatják, hogy a rossz nem istentől ered. Hát akkor honnan ered? ... talán az emberektől? S az embereket vajon ki teremtette?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon sok jóravaló ember van, akik szüleiktől vagy őseiktől épp elég gonoszságot örököltek, és mégis jók maradtak. Ezt már nem tudja megvizsgálni a tudomány. A jó nevelés, az erős akarat számomra biztosabb valami, mint az öröklődés. Ami jó és helyes, azt tudjuk vagy megtanulhatjuk, és ehhez kell tartani magunkat. De hogy mi van bennünk esetleg őseink titkaiból, azt senki nem tudja pontosan. Jobb is, ha nem számolunk vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazán ártatlanok azok, akik nemcsak ártatlannak vallják magukat, hanem mások is ezt gondolják róluk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan szeretheti az ember a fényt, miközben a sötétségben él?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy valaki értelmesen tudjon nem egyetérteni, először is érteni kell az alapdolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi szükség az igazság keresésére, elég egyszerűen felhagyni a véleményekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadd el úgy a világot, ahogy van! A világot nem lehet megváltani. (...) Magadat teheted csak olyanná, amilyenné akarod. Sőt, ez az egyetlen, végső és utolsó tanácsom: a rendet csakis és kizárólag magadban kell megteremtened! Ha ez sikerül, eléred az örök boldogságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül - sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt - panaszkodunk!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti (...). Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja. De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csillagok bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és emberekre, akik már elmúltak, akiknek leszakadt a csillaguk. Igen, ha egyedül vagyok, mert társaságban nem lehet csillagokkal beszélgetni, annak pedig elmúlt már az ideje, hogy kéz a kézben, valakivel kettesben nézzem a csillogó égi csodákat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon számít, mit ír az ember, ha soha senki nem olvassa? Van a szavaknak jelentése, ha soha senki fülébe nem jutnak el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor előfordult már életemben, hogy tehetetlennek éreztem magam. Ez talán a legkínzóbb érzés, amit átélhetünk: a tanácstalan, cselekvésképtelen harag. A katonát harc közben ért vágás fájdalma nem mérhető ahhoz a kínhoz, melyet a fogoly érez, ha korbácsütés éri. Még ha nem is sérti fel a testét, a lelkébe belehasít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki iránt se tanúsítsunk olyan hevületet, amit az nem viszonoz. Nincs dermesztőbb, mint az, ami nem talál visszhangra a másik emberben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelet a művészetben abban áll, hogy a művész megtalálja egy létező dolog legtökéletesebb kifejezését.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogságot nem adják ingyen. Ha így lenne, mindenki vigyorogna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás