Véletlen idézetek

Az emberi faj legmélyebb rejtélyei a fürdőszoba eldugott szegleteiben lakoznak, ahová azért megyünk, hogy egyedül legyünk, hogy szembenézzünk tükörképünkkel, hogy lecsutakoljuk, levakarjuk irhánkat, hogy átsegítsük öregedő, ráncos testünket egy újabb napon, hogy megtisztuljunk és elfrissüljünk, hogy kifessük és szagtalanítsuk bőrünket, hogy eltöprengjünk és jó tanácsot kérjünk a jövendőmondóktól, hogy legjobb formánkat varázsoljuk elő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mai nő táskája sűrített mása az életének: van benne személyi igazolvány, munkaadói igazolvány, gépkocsivezető-jogosítvány, slusszkulcs, lakáskulcs, esetleg a szeretője lakásának a kulcsa is, cigaretta, gyufa vagy öngyújtó, rúzs, púder, szempillafesték, zsebnaptár karikázott számokkal, fejfájás-csillapító, menstruációsgörcs-oldó, esetleg fogamzásgátló labdacsok, zsebkendő az orrnak, zsebkendő a rúzsnak, fésű, manikűrkészlet, soroljam tovább? Mindig mindenre készen, teljes fegyverzetben...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbálok nem építeni fellegvárat vattacukorból, nehogy aztán rám olvadjon az egész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pályán ne vereségből tanulj, tanulj a győzelemből, jobb híján a döntetlenből. Rosszul lehet játszani, de nem nyerni akarni nem lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sportszerű küzdelem, a fair play az a művészet, amikor úgy kapunk hajba, hogy egymás frizuráját nem tesszük tönkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A keresztény hitünk felelősséget ró ránk! Nem ragadgat meg a templom falai között, hanem át kell hogy fogja mindennapi életünket. A kereszténység nemcsak hit, hanem gyakorlat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rossz cselekedet - és itt a rosszat nem úgy értem, hogy gonosz, hanem elhibázott, rögtön érezteti a hatását: olyan, mint mikor táncolsz, és elvéted a lépést, vagy hamisan énekelsz... fülsértő (...). Ha nő lennék, azt mondanám, hogy olyan, mint ha kötés közben leejtesz egy szemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha le tudnánk élni az életünket egy virágokkal teli paradicsomban is, miért van az, hogy inkább sírunk, szenvedünk, beleveszünk a szenvedély és a tombolás vad forgatagába, és a pokol tüzével kínozzuk magunkat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet szép. Viszonylag.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerű. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki fél az ismeretlentől. Az ismeretlen nem több, mint ami... És a tőle való félelem kényszerít mindenkit arra, hogy állandóan körbe-körbe rohanjon, álmokat, ábrándokat, háborúkat, békét, szeretetet, gyűlöletet hajszolva - pedig ez nem csak illúzió. Az ismeretlen nem több, mint ami. Fogadd el, hogy ismeretlen, és zavartalanul fogsz hajózni. Mindent tarts ismeretlennek, és megnyered a játékot. Csupán erről van szó. Nem igaz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet a legsilányabb ponyvaregény-író.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki sokáig akar élni, de senki sem akar megöregedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben nincs szabad választás, hogyan is lehetne? Attól a pillanattól, hogy világra jövünk, a három norna tudja, merre vezet életünk fonala, milyen mintává szövődik és hol ér majd véget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg akarta ismerni az ember történetét, s egy tudós ekkor ötszáz kötetet hozott neki. De a királyt nagyon elfoglalták az ország ügyei, és megparancsolta, hogy az ötszázkötetes anyagot sűrítsék össze. Húsz év múlva visszatért a bölcs, és a történelem akkor már csak ötven kötetből állt. De a király időközben túlságosan megöregedett ahhoz, hogy ennyit olvasson, ezért megint ráparancsolt, hogy fogja rövidebbre a tudományát. Ismét eltelt húsz esztendő, és az ősz, öreg bölcs megjelent egy kötettel, amely mindazt magába foglalta, ami a királyt érdekelte. De a király halálos ágyán feküdt, és még arra sem maradt ideje, hogy azt az egy kötetet elolvassa. Ekkor a bölcs egyetlen mondatban tömörítette számára az ember történetét. Ez így szólt: született, szenvedett és meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóra válás mindig értékvesztéssel jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonoszokon csak a gyerekfilmekben látszik, hogy gonoszok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az üzletben a legfőbb a becsület, a tisztesség, a kemény munka. A család, hogy sose feledd, honnan jöttél. Ebben a világban az vagy, ami vagy. Ez pedig kétféle lehet. Vagy valaki vagy, vagy senki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tartozol... de te mégsem bánod. Mert ennek a tartozásnak nincs mértéke, nincs lejárati ideje. Nem pénzben, nem aranyban mérik. Egészen másban. Talán mosolyban. Vagy szívdobbanásban. Mert ez a legszebb tartozás. Mert nem "valakinek" tartozol. Hanem "Valakihez". Hozzá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi lehet a kedvesség fokmérője? Mitől függ, hogy ki kap többet, és ki kevesebbet? Nos, a kedvesség fokának "szabályozója" nem benned van. Hanem a másikban. A kedvesség foka a másikon múlik. Tőle leszel igazán kedves.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éppen ez a csapda a dologban, azt hinni, hogy tulajdonképpen megvagyunk. Az ember terveket sző, hiteleket vesz föl, mindenfélét bevállal, olykor kockázatokat is. Házat vesz, gyerekeket csinál, befekteti őket egy rózsaszínre festett szobába, aztán egész éjjel összeölelkezve alszik a másikkal. És teljesen odáig van ettől a... hogy is szokták mondani? Ettől az összetartozástól. Igen, így szokták mondani azok, akik még éppen boldogok. Vagy akik kevésbé azok... Mert ez a csapda a dologban: hogy az ember azt képzeli, joga van a boldogsághoz. Mekkora barmok vagyunk. Naivitás egy percig is azt hinni, hogy uraljuk az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a magányosok akarnak gazdagok lenni és válnak végül kapzsivá. Ők vágynak a hatalomra is, amitől megrészegülnek és a gyengébbek ellen fordítják. Ne ítélkezz! Sajnáld őket, mert csak sajnálni lehet azokat, akiket tönkretett a magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Istent nem érdekli, hogy ki voltál, csak az, hogy ki vagy!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem úgy váltunk el, mint a múltkor. A lány ott állt a kapuban, az utcalámpa fénye beragyogta az arcát. Gyönyörű volt. (...) Furcsa érzés kerített hatalmába. Nem olyan, mint máskor, amikor az ember majd megőrül egy lányért, ha este el kell válnia tőle. Inkább gyönyörűséget éreztem. Gyöngédséget és kimondhatatlan vágyat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az univerzum kerekei léteznek valóban, a jó mindig kárpótol a rosszért – de sajnos a jó dolgok is lehetnek szörnyűek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valaha mindannyian megcsináltuk a balhéinkat, ha mégsem, akkor legalább elképzeltük. Voltunk ifjak, léhák, bűnösek, őrültek, ha csak egy percig, egy éca erejéig is. Erre emlékeznünk kéne, míg élünk, könnyebben elviselnénk önmagunkat és másokat, akár még a bigottságunkat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy jó ember volt,
annyi bizonyos:
hosszasan nézte mindég
az első hóhullást,
s csak akkor káromkodott,
ha érveiből kifogyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tűzzön a melegen mosolygó napsugár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem hittem, hogy a boldogság az élet alapvető mércéje és végcélja. Sőt egyre inkább úgy gondolom, csak akkor érhető el, ha nem maga a végcél. Csak azok boldogok, akiknek a boldogságon kívül más céljuk is van: mások öröme, az emberiség sorsának jobbítása, vagy akár valamilyen művészi tevékenység vagy cselekvés, amelyet nem eszköznek, hanem önmagában is ideális célnak tekintenek. Valamilyen más célt követve, az odavezető úton találjuk meg a boldogságunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet az is hogy már nem élek
Talán ha élnék gyűlölnélek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás