Véletlen idézetek

A levegő, ezrek lélegzetének keveréke, akiknek egyike te vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd
Fel, maradj örökké boldog álmodó,
Mert szebb egy megvalósulhatatlan
Álom, mint egy át nem álmodható jövő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán... haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind ugyanúgy rázkódunk kilenc hónapon át a skatulyában, és utána pörögni kezd a kocka. Vannak, akik csupa hetest dobnak, és sajnos vannak, akiknek csak kettes jön ki. A világ már csak ilyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az adakozás ott kezdődik, hogy elismerjük: mindent, ami az enyém, ajándékba kaptam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem azt veszik meg, amire feltétlenül szükségük van, hanem azt, amire vágynak. Az emberi szükségletek gyakorlatiak és objektívek, a vágyak viszont irracionálisak és személyre szabottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mára már jól tudom, a történések nem az élet spontán tréfái. Én csak sodródom az árral. Az ár pedig magával hoz, majd visz is mindent. A kulcsszó a döntés. Igen, igen, a döntés az én kezemben van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megszokás egyenlő a régi ábrándokkal, pedig ha őszinte lennék saját magamhoz, tudnom kellene, hogy az elmúlt. Más vágyak, más gondolatok tolakodnak az életembe, már csak ragaszkodom a régihez, de nem kívánom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy vidámpark, és nem gondolunk a nyitvatartási órák utáni időre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világosan kell látnunk, hogy bármikor meghalhatunk, és úgy kell berendeznünk az életünket, hogy ezzel a realitással számolunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad - mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem voltak nagyra törő életcéljaik. Mindössze együtt akarták leélni az életüket. (...) Szerelmesek voltak egymásba, és barátok voltak. A sors is egymásnak teremtette őket, ahogy mondani szokás. Azonban a sors egy nap meggondolta magát, és új döntést hozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan éles és részletszegény
a jelen, mint megannyi emlék:
szép és vigasztalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy a vetítővásznon tűnnek át egymáson a képek, úgy vérzik át a hanyag életen a feszes halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A türelem csak türelemmel sajátítható el, mint ahogy az ember úszni csak az úszás gyakorlása által tanulhat meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember küzdhet oroszlánbátorsággal, de az oroszlán nem harcolhat hősiesen. A bátorság animális, a hősiesség humánus. Éppen ezért hős csakis az ember lehet. De nem annyi a hős, amennyi az ember. Hanem amennyi az ember, annyi a hős.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még a jó ember is, ha nem látja be hibáját és igazolni akarja magát, szörnyeteggé válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne az ítélkezés, hanem a megértés szándékával hallgassuk partnerünket!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azokban bízz, akiknek kudarc esetén legalább annyi vesztenivalójuk van, mint neked!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még ha 10 vagy 15 év múlik is el, helyezd ugyanazokat az embereket ugyanabba a környezetbe, és az emberi kapcsolatok pont ugyanott folytatódnak, ahol megszakadtak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hősöket a bátorság szüli, a barátokat a bizalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezz, hogy ebben a dühödt világban senki sem annyira jelentős személy, hogy feldühítsen téged, ha úgy döntesz, hogy nem leszel bosszús.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miféle szív lakozhat az olyanban, aki az időűzés gondtalan óráiban szomorú? Van-e nagyszerűbb dolog, mint megszabadulva a világ kötelmeitől, önmagunkban létezni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vállald a hallgatást.
Akár gyors eltűntödet.
Hogy szószegény a létezés,
a csönd mutatja meg.
S hogy hiányod mily beszédes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Néma gyereknek az anyja sem érti szavát." Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyanok, akik tudják, hogy hazudnak, de a hazugságot szükségesnek tartják a beszélgetéshez: úgy szép a mező, ha rozs van rajta, a beszéd meg úgy, ha hazugságtól tarka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belső külsővé válik; a belső folyamatosan megteremti önmagát a külsőben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig adatik egy út, amely kivezet a mélységekből. Lehet, hogy keskeny és veszélyes, de ha elhiszed, hogy létezik, megnyílik előtted, s olyan biztonságosan haladhatsz rajta, mint macskák a háztetőn.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg távol voltam az otthonomtól, azt hittem, ha látom a folyót, bármelyik folyót, az egy szép napon hazavisz majd. Időről időre azonban eltűnt a szemem elől, vagy sötétségbe burkolózott. Most végre hazavisz a folyó, de még mindig elrejtőzik előlem, az álmaim pedig szertefoszlottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idővel persze enyhült ám az ég, sohasem lett már ugyanolyan kék. Mindörökre megváltozott a világ, és még a legmámorosabb öröm perceiben is ott lappangott a sötétség, gyarlóságunk és reménytelenségünk tudata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás