Véletlen idézetek

Engem, uram,
Annyit pofozott a piszok világ, hogy
Keserűségemben már azt se nézem,
Hol ártok neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az munka, ami helyett az ember szívesebben csinálna valami mást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az Isten bezárja az ajtót, valahol ablakot nyit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerűségben...
- Hanem miben hiszel?
- Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényűzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek.
- Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni. Amikor azután elhagyja a saját külön világát a második világért, úgy fog rémleni önnek, mintha a nápolyi tavaszból a lappföldi télbe kerülne, úgy érzi majd, hogy elhagyta a paradicsomot a földért, az eget a pokolért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik valami komolyat akarnak írni a Facebookra, szerintem igazán eltalálhatnának legalább egy-két helyesírási és központozási szabályt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A macskának jobb, mint az embereknek (...). Mikor meg akarnak szabadulni az embertől, felmásznak egy fára. Mi esetleg annyit tehetünk, hogy bezárkózunk a vécébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szülők nevelése nagy figyelmet és sok munkát igényel, de megéri a befektetett energiát. A gondosan nevelt szülő kevesebbet kiabál, sokat mosolyog, tovább él és csak ritkán harap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győzelmet (...) ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az elmebaj biztos ismérve? Ha valaki újra meg újra ugyanazt teszi, de más eredményt vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet valójában nagyon egyszerű, amit adunk, azt kapjuk vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet kihívás - fogadd el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy az az érzésem, mintha mostanáig egy zsámolyon álltam volna, s ebből az előkelő magasságból, derűs mosollyal tekintettem volna le a világra - a lábaim alatt heverőre. Percekkel ezelőtt valaki kirúgta lábam alól a zsámolyt. Csak idő kérdése, mikor kezdek el zuhanni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elgondolkozunk rajta, megértjük, miért vagyunk itt a földön, lelkünkbe világít esendő, halandó mivoltunk szomorú tragédiája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Épp a szenvedés az élet. Szenvedés nélkül ugyan mi élvezet volna benne; egyetlen végtelen hálaadás lenne, ami istenes dolog ugyan, de egy kicsit unalmas.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bizonyos módon cselekszel, szokást formálsz. Ha szokást formálsz, ezzel jellemet teremtesz. Ha jellemet teremtesz, ezzel meghatározod a sorsodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A "művelt Nyugat" (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a "kaiserfleischt", holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették - nem maguknak ugyan, de az enyészetnek -, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek kegyetlenek egymáshoz, és még akik közelállóikhoz jóságosak, azok is embertelenek a világ többi részével. Nem a jóság számít, hanem az igazságosság. A jóság csak az igazságtalanok dadogó bocsánatkérése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek igen ritkán buknak el - inkább csak felhagynak a próbálkozással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Némelyek talán már mit sem nyerhetnek azok szemében, akikkel együtt élnek, s miután kimutatták nekik szívük ürességét, megérdemeltnek érzik a róluk alkotott szigorú ítéletet. De vagy mert leküzdhetetlenül vágyódnak a nélkülözött hízelgésekre, vagy mert olyan jó tulajdonságokkal akarnak kérkedni, amelyek nincsenek meg bennük, remélik, hogy meghódítják idegenek becsülését és szívét, még ha idővel el is kell veszíteniük. Vannak született haszonlesők, akik nem jók barátaikhoz és rokonaikhoz, éppen mert úgy dukálna, hogy jók legyenek; viszont azzal, hogy idegeneknek szívességeket tesznek, a hiúságukat legyezgetik; mennél szűkebb a kör, annál komiszabbak, mennél tágabb, annál szolgálatkészebbek iránta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rosszat gondolnak rólad némelyek? - de csak a rosszak, kiket a gonoszság megérintett. Egyesek gondolata még nem a világ! Te csak hidd, és tudd: a jók többen vannak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szóval ez a szeretet - gondolja a kutya, és könnyes lesz a szeme, és alázattal csóválja a farkát. Hogy vár valakit az ember, és nem törődik semmi mással, a saját életével sem törődik, csak vár valakit, aki nem is biztos, hogy jönni fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamit érdemes véghezvinni, akkor túlzásba vinni is érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonosz csipkelődések homokot szórnak a fogaskerekek közé. Ne folytassuk a homokszórást, hanem kérdezzük meg, hol került be a homok? Ez különösen azoknál az embereknél fontos, akik közel állnak a szívünkhöz. Az állandó piszkálódás azt mutatja, hogy valami baj van a kapcsolatban. Ezt a bajt pedig időben fel kell tárni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye felsorolását. (...) Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot, ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás