Véletlen idézetek

Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A táplálék nem magától értetődő dolog. Először is akarni kell, aztán várni rá, és ha teljesül a kérés, minden esetben hálával, tisztelettel fogadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az iskolakerülés jót tesz az egészségnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság hideg, vigyázz, mert még felfázol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az esély nem szabályokon és elveken múlik, szerencsén. Akinek szerencséje van, az nyer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megint nem volt ollóm.
A Zoli kölcsönadta az övét.
Szegény Zoli jószívű,
de sajnos balkezes.
Ráadásul az ollója is az.
Képtelenség vele rendesen nyírni.
Lehet, hogy a normális ollók
kicsúfolják a szerencsétlen Zoli
suta ollóját?
Mert az ollók világában
sem lehet könnyű másnak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az alkohol akadályoz a munkában, hagyd abba a munkát!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi tudjuk, hogy nincsen sem jó, sem rossz, csak a hamis és a helyes létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elcsitult a lelkem, már semmit nem akart. Köszönetet mondtam a reggelért, hogy újra felébredhettem, a napért, mert cirógatta a hajam, a lányomért és a páromért, meg azért, hogy itt lehetek, ezen a világon. Akár fájdalmaktól gyötörten is. Már egészséges sem akartam lenni. Nem vártam a szertől - amit napról napra, szorgalmasan szedtem - semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyira szeretem a ruhákat, hogy az már bűn.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint a víz, elfolyik, nem marad meg belőle semmi sem. Legalább szép legyen az emléked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs, ami többet érne, mint az életünk, és amit belőle csinálni tudunk és merünk, létünknek ez a nagy értelme és kalandja, és minden egyéb szédült és szédítő halandzsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bánt az élet, okkal teszi, nem öl meg, csak erősít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk, mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyűjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alkoholistának vagy drogfüggőnek lenni nem szégyen: az a szégyen, ha semmit nem teszel ellene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy betegség mindig azt jelzi, hogy válság van. Tanulnunk kell ebből a válságból, hogy utána felálljunk és megerősödve folytassuk, ahol abbahagytuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberben gyorsan változik minden; mire észbe kap, már nagyra nőtt a bensejében valami félelmetes féreg, amely zsarnokian magába szív minden életnedvet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem tudom, milyenek a győztesek. De a vesztest első pillantásra felismerem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül persze mindent átértékelünk. A körjátékokat, az iskolaudvaron. A kincseket, a padláson. Az első csókok szükségességét. A könnyeket. Falra ragasztott szeretők képét. A fotókra feszült mosolyokat. Téged, és téged is. Az érintéseket, melyeket a legvégsőkig bizonygattunk idegeneknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenért, amit elszalasztottál, nyertél valami mást, és mindenért, amit nyersz, elveszítesz valami mást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mintha elveszetted volna a barátod.
- Lehet, hogy igen.
- Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán.
- És elkapta?
- Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő soha semmit sem mondott el magáról. Csak úgy, néha, egy-egy elejtett szót. Félt. Attól félt, hogy ő többet ad, mint amennyit kap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol voltál, amikor magamra maradtam,
Utolsót dobbanó szívvel, egymagamban?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyiunknak van lehetősége a megváltásra, de ehhez meg kell találnunk azokat, akik ellen vétkeztünk és bocsánatot kell kérnünk tőlük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szíved nem egy seb, amit piszkálgatni kell, vajon leválik-e már róla a var. Hagyd, hadd gyógyuljon be. Ha nem birizgálod megállás nélkül, ha adsz rá esélyt, akkor újra ép lesz, hidd el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétségtelen, hogy az emberi szív hatalmasabb bármilyen fegyvernél, s ha sebet kap, a legsötétebb dolgokra is képes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás