Véletlen idézetek

Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk.
Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit.
Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felismerés mindent közel hozott, valódivá tett, és együttérzése áttört a megrázkódtatás sűrű homályán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a baj, hogy mi magyarok a mennyet országnak képzeljük el. Pedig az dehogy az. (...) Nincsen annak se határa, se fővárosa, se zászlaja, se pénzneme, s aki ottan lakik, az nem kap személyi igazolványt sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legelőször is azt kell megmondjam, hogy a Jóisten, mikor ezeket a furcsa kis tavainkat megteremtette, egy egész kicsit szomorú volt. (...) Azért lettek ezek a tavak is olyan furcsák és olyan álmodozók, hogy aki látja őket, önkéntelenül valami szépet és kicsit szomorút kell érezzen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bőrnyugtató. Nyugtalan a bőröd? Az ember nem is hinné, mire képesek a nők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki gyalog van, az ne válogasson a hintókban, hanem üljön fel mindjárt az első kínálkozó járműre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni, ez a fontos. Mert nincs szebb az életnél, ha szép. (...) Már elenyészett a múlt, ott bolyongtak a reményteli jövő ismeretlen országútjain.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kaland: az élet élete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyelv nem más, mint egy olyan dialektus, amelynek határőrsége, rendőrsége, hadserege van. Az élet is egy idegen nyelv, amit mi mindannyian különböző akcentussal és rosszul beszélünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, elapadhatatlan forrás az élet. Pedig minden csak néhányszor esik meg velünk. Az élményeink csak ritkán ismétlődnek. Hányszor emlékezhet még vissza az ember egy gyerekkori délutánra, egy délutánra, mely úgy belénk vésődött, hogy nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket..., talán még négyszer, ötször vagy annyiszor sem. Hányszor látjuk még fölkelni a teliholdat? Talán még hússzor. És mégis végtelennek tűnik minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő az építész, a nép a kőműves.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami az embert nem teszi rosszabbá, mint amilyen, az életét sem teszi rosszabbá, és sem kívülről, sem belülről nem árt neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a kérdés, hogy ki milyen, hanem hogy mit csinál. Az ember jellemzésénél az igei megközelítés a jó és nem a jelzői. Az embert nem lehet minősíteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ég csak olyan mértékig nyitott, amilyen a látószögünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyszerűség a végső kifinomultság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kapcsolatot találsz a dolgokkal, és megfogod, vágyol rájuk, lemondasz róluk, és reméled, szétzúzod és szétszórod, meghódítod és birtokolod őket. Mert nem fogsz és nem tartasz meg, nem birtokolsz és nem veszítesz el, nem lelsz meg újra, nem remélsz és nem kívánsz egyebet, csak azt a fényt, amelyet a napjuk kölcsönzött nekik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha, semmilyen emberi találkozás alkalmával nem éreztem még ezt a különös közelséget, mint ez este, e pillanatban - nem tudom megmondani ez érzés nevét, csak arra emlékszem, hogy a várakozásnak valamilyen rendkívüli izgalma ejtett meg. Az élet ritka pillanatainak egyike volt ez, mikor egy ember a szenvedély, a megszállottság vagy a hit erejével feltár valamit a világ rejtett értelméből egy másik ember előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ideológiák szétválasztanak minket, a kínok és az álmok összehoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akiknek a sérelmeit nem koptatja meg, nem hervasztja el az idő; én nem okulok és nem felejtek (...), minden érzelmemet frissen, jégbehűtve viszem magammal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem jobban fáj (...), mert én távozom el. Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni. Remélem, visszajöhetek érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberiség túlságosan komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó tudott volna nevetni, a történelem egészen más lett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az a sok emlék ne volna!
Miktől nyugodnunk nem lehet...
Mik Őt mindig elénk idézik...
És felszakítják a sebet...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy élő embert tudj szeretni,
s addig hagyd a holtakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog az, aki otthon boldog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jókedv az ember egyéni paradicsomkertje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fájdalmas, hogy nem vagy, de jobban fáj, hogy néha vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem még soha nem sebeztek meg, soha nem fájt semmim, de néha úgy érzem, hogy itt belül valami szörnyen fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csontig vetkőztem, beengedtelek
bordáim közé, lásd magad,
s mondtam, csak mondtam, már nem is neked,
hogy te is milyen messze vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarom, hogy a körülmények alakítsanak engem; én akarom alakítani a körülményeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás