Véletlen idézetek

Van, hogy az úton egyedül kell menned. Mert a te utad, a te feladatod. Csak te járhatod be, senki más, mert neked kell a rád váró akadályokat leküzdened, mert a cél a te célod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mozdulatlanság: látszat; a valóság: változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Általában brutális, barbár sportként tekintenek az ökölvívásra. De számomra ez egy édes tudomány, egy mágikus tánc. Én csak ennek akartam megfelelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Származás, pénz, tehetség mind kevés, ha a szerencse nem szegődik melléd. S ha minden együtt van, de megbetegszel, az élet mindent visszavesz, amit adott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A geológiai alakzatoknak sok idejük van gondolkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyes dolgokat muszáj elmondani, még akkor is, ha ostobaságnak hangozhatnak. Van, amit nem lehet későbbre halasztani. Mert lehet, hogy nincs "legközelebb".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig azok a gondolatok éltetnek igazán, melyeket még nem mondtál ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keveset szenved füstbe ment reményei miatt az, aki begyakorolta képzeletét arra, hogy a multat elrútítsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon hányszor törhetik össze az ember szívét büntetlenül egy élet során?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ezt a létet összetörted,
Majd támad más a rom felett.
E föld ölén fakad, mi boldogíthat,
S e nap ragyogja itt be kínjainkat;
Ha már ledobtam ezt a terhet,
Legyen, mi lesz, s ahogy lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De mindennek megvan a maga ára; anélkül nem nyerhet az ember, hogy valamit ne veszítene közben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember... egyszer olyannak mutatkozik, mintha az ős rossz sarjadéka lenne, másszor meg találni sem lehet nála nemesebbet és Istenhez hasonlatosabbat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó tettnek érzése boldogít, s nem az, hogy mások arról mit ítélnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én téged magadért szeretlek,
nem kozmetikai szereknek
reklámaként. Ha összekented
az arcodat, fogj egy kleenexet
és töröld le: úgy vagy a legszebb,
ahogy az Isten megteremtett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral, akkor muszáj, hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor valaki a körülmények különös összjátékának köszönhetően megmenekül a biztos haláltól, arra azt mondják, csoda történt. Pedig ha valaki belehal az egymásra következő események furcsa láncolatába - az az olaj épp oda fröccsent, a biztonsági korlát épp ott volt szerkezeti hibás -, azt szintén csodának kellene minősíteni. Csak azért, mert nem szép dolog, ami történik, még csodaszámba mehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az mindig sokat elárul két ember kapcsolatáról, ha tudnak együtt nevetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi, ha valóban férfi, felajánlja a vállát a nőnek, hogy az kikapaszkodhasson a gödörből, és ő maga is megtalálja a módját, hogyan emelkedjen ki onnan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szomorúbb dolog (...), mint az olyan kapcsolat, amelyet nem tart össze más, csak a ragacs a postabélyeg hátán. Ha nem láthatod, nem hallhatod, nem érintheted meg a barátodat, legjobb, ha hagyod, menjen isten hírével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként a fájdalom visszahúzódott, csöndben várt, már-már azt hitte, el is múlt, amikor újra elborította, és bosszút állt rajta azért, amiért biztonságban merte érezni magát. Ez volt a büntetése, a rettegett végzete. A magány... Magányról pedig senki sem akar hallani. Ha túl sokat vagy túl komolyan panaszkodsz miatta, a végén tényleg magányos leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak az a tudat tudja elviselhetővé tenni a poklot, hogy az ember már túl mélyen van benne ahhoz, hogy kiszabaduljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívemben a dal megmarad nekem,
újra átélem örök hangjait,
s ha szól az ének, álmodom a világot veled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden kissé erélyes cselekedet után a lelkiismeret ment fel bennünket, mivel ezer kitűnő mentséget kínál fel nekünk, amelyeket egyedül saját magunk bírálunk el. És ezek a mentségek, bármilyen kitűnőek is arra, hogy nyugodt álmunkat biztosítsák, a törvényszék előtt talán még arra sem volnának elegendőek, hogy mentsék az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyan világban élnénk, ahol a szabályokat felülírnák az érzelmek, akkor nagyon kényelmetlenné válna számunkra az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon kevés öröm és élvezet van a világon, és az sem tart sokáig. Csak a szenvedés és a fájdalom örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha jól akarod érezni magad, tanulj meg érezni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás