Véletlen idézetek

Aki faluban /kisvárosban/ él, idővel elbutul, anélkül, hogy észrevenné. Egy ideig eredetinek hiszi magát, egészséges életet élő embernek, csakhogy az élet falun /kisvárosban/ csöppet sem eredeti, hanem poshadt mindenki számára, aki nem falun /kisvárosban/ született, és akinek nem való a falu /kisváros/, hanem éppenséggel árt az egészségnek. Azok, akik falura /kisvárosba/ mennek lakni, tönkremennek, és enyhén szólva groteszk életet élnek, mely először eltompítja, majd a nevetséges halálba hajszolja őket. Azt ajánlani a városi embernek, hogy költözzön falura /kisvárosba/, mert ez jót fog tenni neki, közönséges aljasság. Azok az emberek, akik a nagyvárosból falura /kisvárosba/ költöztek, hogy egészségesebben és tovább éljenek, kivétel nélkül elborzasztó példaként szolgálnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az olyan terv, amely minden részletében élvezetesnek ígérkezik, soha nem sikerülhet, s az általános csalódást csak valami kis, részleges fájdalom védelme alatt kerülheti el az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem;
irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rossz idő nem létezik, csak gyenge akarat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy jó kérdéshez több ismeret szükséges, mint egy közepes válaszhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem magányos lény. Nem képes pusztán magában helytállni. Vannak pillanatok, amikor a gyengeség egyáltalán nem szégyellni való.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy nő életet ad a gyermekének, nem csak az angyalok, hanem minden női felmenője vele van. Azok, akik már rég elmentek, mind odasereglenek, és minden erejükkel a születés csodáját segítik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha túl konzervatívvá válsz, felkészületlen leszel a meglepetésekkel szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ dicsősége múlandó, és nem az alapján kell mérni az életünket, hanem aszerint, hogy milyen döntéseket hozunk a személyes történetünk követéséről, az utópiánkban való hitünkről és az álmainkért való harcról. Mindannyian a saját életünk főhősei vagyunk, és sokszor a névtelen hősök hagyják a legnagyobb nyomot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cudar dolog az öregedés. Megfoszt az összes kellemes emlékemtől, csak azok maradnak meg, amelyeket jobban szeretnék elfelejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tükör leghűbb barátunk - velünk együtt öregszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi história, hogy meg kell halni, és mégis mindenkinek új.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem hal meg igazán, amíg emlékszünk rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem hazug emberré tesz minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem annyira őrült, hogy ne találna egy még őrültebbet, aki megérti őt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb ember felületesen szemléli a dolgokat, és így is ítél, aki viszont úgy lát, mint Jeanne, annak a szeme áthatol mindenen, az olvasni tud a szívekben, és olyan képességeket is felfedez az emberekben, amelyeket más észre sem vesz, mert a felszínen semmi nem árulkodik róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember minden tettre képes, amelybe nem hal bele rögtön. A lassú halál, a kínszenvedés csupán akkor rémíti meg, ha már kezdetét veszi. Sokan ezért nem tartanak attól, hogy az eszeveszett erdőirtás, légszennyezés miatt felmelegszik az éghajlat, megolvadnak a sarki jéghegyek, kiáradnak a vizek és elnyelnek mindent. Nem tartanak attól, hogy elfogy az oxigén, az élelem, az ivóvíz. Mert most még van, ha egyre silányabb is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodálni kell a nőket: ha nem is mindig az alkotást és az eredményt, legalább is a szándékot, mellyel alkotnak. Ha egy közepes művész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan műgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden művész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust. Nagy művészek a nők; sajnos, művük romlandó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tilthatom meg másoknak, amire felhatalmazom saját magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetlen tévedés, szinte mindig, azt hinni, hogy az én szemszögem az egyetlen, amelyből az igazság megmutatkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha két különböző nemű ember döbben rá, hogy ugyanazon a titkos úton járnak, a köztük kialakuló barátság - sokszor már az első fél órában - könnyen szerelembe fordul. Sőt, hacsak fizikailag nem taszítják egymást, illetve nincsenek máshol elkötelezve, előbb-utóbb ez egészen bizonyosan bekövetkezik. Ez fordítva is igaz, a szerelem néha barátsággá válhat. Ez a tény nemhogy eltörölné a különbséget a kétfajta szeretet között, hanem még jobban megvilágítja. Ha valaki, akivel azelőtt mély és szoros barátságban voltál, fokozatosan vagy hirtelen a szerelmed lesz, eszedbe sem jut megosztani őt egy harmadikkal. A barátságot azonban féltékenység nélkül megosztod mással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy asszonynak sem kívánom, hogy harmadévente lássa azt, akit szeret, s akkor is bujkálva, törvény és egyház átka elől! De minden asszonynak kívánom, érezze azt a szerelmet, amit csak az érezhet, aki így harmadévente láthatja azt, akit szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem.
Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A némák egyszer
úgyis felrobbannak majd
nem övék a csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen kevés kellett (...) a boldogsághoz! Elég volt egy szó, hogy az ábrándok és az élni akarás örökké leomló homokvárait újra építeni kezdjék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden emberre kisüt egyszer a jólét napja. Minden bosszúság és baj véget ér egyszer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jól tudom, hogy hiába minden kívánság, az álmok nem biztos, hogy valóra válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Születésedkor te sírtál, míg mindenki más örvendezett. Úgy éld az életed, hogy amikor meghalsz, mindenki más sírjon, s csak te nevess!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kevés ez az egy életem? De hisz
mióta veled élek, át lehet
lépnem egy másikba, tiédbe is.
Szép másvilágom! Búmat felező,
minden örömöm megkétszerező!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittük, hogy a világ némi tatarozásra szorul, nem akartuk elhinni, hogy össze kell dönteni, és új alapokat kell ásni, hogy aztán egy egészen más világot csinálhassunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás