„ A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. ”

„ Hogyha olyan sok dolga van valakinek, nem is csoda, ha piszokba lép, és nem veszi észre. ”

„ Ahhoz, hogy a nyilvánosság érdeklődését felkeltsük, ijesztő képeket kell festenünk, és leegyszerűsített, drámai kijelentésekkel kell támadásba lendülnünk. ”

„ A felismerés mindent közel hozott, valódivá tett, és együttérzése áttört a megrázkódtatás sűrű homályán. ”

„ Ha az ember nem ragyoghat úgy, mint egy csillag, ragyogjon úgy, mint egy gyertya. ”

„ Az embernek valóban az emlékezet jelent mindent. Az emlékezet az azonosságtudat. Te magad vagy. ”

„ Mindenki odanyújtja arcképét a másiknak, s a másik nézi magát a kép üvegjében. ”

„ Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme, és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége - és elfogadni sem árt. ”

„ El kellett fogadnom, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az agyam logikus felére támaszkodjak. Talán ez egy olyan alkalom, mikor át kell lépnem a korlátokat. Nem a szabályok szerint játszani. Elfogadni a lehetetlent. ”

„ Milyen fárasztó ez az élet, amelyben minden út egy-egy rögtönzés, s az ébrenlét jelentős részét azzal kell töltenie az embernek, hogy a lépteire ügyeljen. ”

„ Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az. ”

„ Az emberek eltérő módon élik meg ugyanazt a sorscsapást. Lehet, hogy nem menekülhetek a sorsom elől, de ura vagyok oly módon, hogy szembenézek vele. ”

„ Az orvos olyan ember, aki alig ismert hatású gyógyszereket ír fel még kevésbé ismert betegségekre egyáltalán nem ismert pácienseknek. ”

„ Míg jövőjét építettük
Sorsa el volt döntve rég.
Megkivánta, elszerette
Tőlünk a hatalmas ég. ”

„ A lemondás nem csak elvesz tőlünk, hanem hozzá is tehet valamit az életünkhöz. (...) Ma már tudom, hogy nem az a fontos, mit tagadunk meg magunktól, hanem az, hogy ezt miért tesszük. Ha ugyanis olyasmi a cél, amitől jobbak, szerethetőbbek leszünk, akkor a veszteség groteszk módon nem ellop valamit, hanem ellenkezőleg: általa teljesedünk ki igazán. ”

„ Az ember érzései nem mindig megbízható vezetők (...). Olyan emberek csinálnak olyasmit, akikről a legkevésbé sem tételezhető fel a dolog. ”

„ Micsoda semmiségek izgatnak, nyugtalanítanak, kínoznak sokszor bennünket! Véljük, hogy a világ tengelye kifordul a sarkából. Pedig ha ugyanaz mással történik, csekélységnek látjuk. Sőt a magunk izgalmai is, ha feljegyezgettük volna gyermekkorunktól kezdve, ma olvasva... Az idő végtelenségében minden eltörpül, amit ma nagynak látunk. ”

„ Sokféle és összetett magyarázat van mindarra, amit életünkben cselekszünk. Állítólag az érett, felnőtt emberek tetteit a logikának, az értelemnek kell megszabnia. És az a helyes, ha előbb gondolkodnak, csak aztán cselekszenek. ”

„ Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. ”

„ A féltékenység, ha úgy vesszük, igaz és érthető indulat, hiszen nem kíván mást, mint megőrizni, ami a miénk, vagy amiről azt hisszük, hogy a miénk; az irigység viszont puszta düh, mely nem képes elviselni, hogy másnak is legyen valamije. ”

„ Az embereknek jóleshet, ha karácsony napján eszükbe jut az, aki talpra állította a bénákat, és visszaadta a vakoknak a látásukat. ”

„ Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. ”

„ A smink sok bűnünket eltünteti. ”

„ A szépség szorosan összefügg az egyetemes lét félelmetes mélységeivel; vagy mondjuk úgy, hogy a nemléttel, egy idegen világ rettenetével. ”

„ Rendetlenség ott
van, ahol nem vagy képes
látni a rendet. ”

„ A dolgoknak előbb-utóbb jó mederbe kell terelődniük, noha ez bizonyos viták, nehézségek és egymásnak ugrások árán történik, de természetes, mindig is így volt a történelem során. ”

„ Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyereknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Ha úgy gondolja, hogy minél több gyereket nevel, mint a malacnevelésből, meglesz idővel az a haszna, hogy mikorra erői elmúlnak s maga szorul eltartásra, akkor a gyermekek... Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek? Vagy csak az is, ha bármiképpen, nemcsak üzletileg, tehát nem pénzben kifejezhető módon, de érzelmileg akar hasznot, például ideái tovább plántálásában, vágyálmainak kiélésében - akkor is a legnagyobb mértékben pórul jár. (...) A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő egy főkönyvi lapot tart a gyermeke számára: egyik oldalon beírja, amit ráköltött s amit rápazarolt, a másik oldalon felrója, mit vár ezért viszonzásul. Az én tanácsom az, s én amennyire emberileg lehetséges, ezt végre is hajtottam: a szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen. ”

„ Ha van valami, ami tényleg undorít az emberben, akkor az az a képesség, ahogyan kegyetlenkedését, kisszerűségét és korlátoltságát a líraiság és érzelmesség leple alá rejti (...). A halálba küldi magát, és közben forró könnyeket ont, hogy sértett szerelmében ilyen tettre kényszerült. ”

„ Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod. ”

„ Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek. ”

„ Ha szólsz - a gondolatot mindég
mért, elhelyezett szavak tartsák,
mint pillérek a hidak ívét, ”

„ Az őszinte megvallás, megbánás és megbocsátás elmélyíti a kapcsolatot. A házassági kötelék helyreállítását éppen a megbocsátás teszi lehetővé. ”

„ Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned. ”

„ Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tűnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem. ”

„ A szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben!
Gyermekkoromra gondolok s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre.
De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis - mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket. ”