„ A világ közepe nem ott van, ahol az ember született, hanem annyi középpontja van a világnak, ahány lakója. ”

„ Nem élhetek szellemi munka nélkül. Mi egyebet is tegyek? Hát álljak talán az ablakban? A világ képe nagyon is borzalmas, elszomorító és hívságos! Nézze csak, hogy ereszkedik lefelé az a sárga köd, és hogy telepszik még a fekete házakon! Milyen reménytelen, nyomorult és hétköznapi minden! Mi haszna van az embernek tehetségéből (...), ha nem nyílik számára tér az érvényesülésre? A gazság mindennapi dolog, a lét mindennapi dolog, s csak a mindennapi tehetségnek akad dolga állandóan. ”

„ A kismacska követelőzően ételért nyávog - ő maga sem más, csak egy darabka remegő hús - lélek zabál lelket az általános ürességben. ”

„ Kitettem egy matricát a hátsó ablakba: női vezető. És ha leparkolok valahol, akkor az utánam érkezők nagy tiszteletet tanúsítanak: a kocsim előtt és mögött legalább öt méternyi légüres teret hagynak. ”

„ A nyaka most is sima volt, barnára sült arcából ragyogóbban villant kék szeme. Egy szépséghibája volt csak: nem rám villogtatta. ”

„ A dolgok mennek a maguk útján. (...) A múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Nem csinálhatjuk újra, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Egyetlen dolgon változtathatunk, és ez az egyetlen, amiért aggódni érdemes, az az, mennyire hagyod, hogy befolyásoljanak minket. ”

„ Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út, min ne jártak volna már,
csak indulj el. ”

„ Nincs annyi bőr a világon, amennyivel beboríthatnánk az egész földet, hogy soha többé ne menjen tüske a talpunkba, de nem is kell. Elég egy akkorka darab, amekkora a talpunkat beborítja. ”

„ Amikor előttünk a nagy kincs, sosem ismerjük föl. (...) Mert az emberek nem hisznek a kincseikben. ”

„ Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész. ”

„ A látással kezdődik a megismerés és a vágy, a látással kezdődik az ember, (...) látással kezdődik a világ, s természetesen a szerelem is. Varázslatos ige, minden benne van, a vágyódás, a forró titok, az élet rejtett értelme, mert a világ annyira van csak, amennyire látjuk. ”

„ Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom! ”

„ Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű. ”

„ Néha magam előtt látom az eljövendő napok sorát, a holnap a legnagyobb és a legtisztább. A továbbiakban egyre kisebbek és kisebbek, és egyre távolabbiak, de egytől egyig engem fenyegetnek. Olyan, mintha azt mondanák: "Óvakodj tőlem! Jövök!" És néha... néha figyelem az év napjait: a születésnapokat, az évfordulókat, jókat és rosszakat egyaránt, és arra gondolok, hogy van egy fontosabb dátum ezeknél. A nap, amikor majd meghalok. Csak fekszem majd. Alattomos és csöndes nap az összes többi között, és rám vár. Ki tudja? Talán a mai nap az. ”

„ Ahhoz, hogy elviseljük az idő múlását, szerencse kell (...), hogy ugyanakkor múljon el a vágy, hogy bizonyos dolgokat megtegyünk, amikor a lehetőség. ”

„ A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmű, szabályos, fiziológiailag szükségszerű és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmű, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében. ”

„ Bárkinek kezdünk el vájkálni a múltjában, találunk valamit. ”

„ Nem igen találjuk meg zsúfolt napjaink lazítási lehetőségeit. Talán komikusan hangzik, de pl. a sorban állás, a várakozás idejét nem feltétlenül csak bosszúságként lehet megélni. A várakozás lehet egy ajándékba kapott nyugodt időszak is, ami alatt sok mindent végiggondolhatunk, kifújhatjuk magunkat - ha igényünk van rá és képesek vagyunk ezt a fél órát ebből az aspektusból megélni. ”

„ Légy türelmes, keresd a harmóniát, ne rágódj tovább az én vagy te, élet vagy halál, feledés vagy túlvilág, most vagy akkor kérdésén, kovácsolj új tervet. ”

„ Nincsenek jelentéktelen dolgok! Csak olyanok, amik téged nem érdekelnek. ”

„ Néztem ezt a jádekőből faragott sast itt az asztalon. Tökéletes remekmű. Hanem elgondolkoztat, vajon mi lennék inkább: a jádéból faragott remekmű, vagy maga a sas? Az egyik értéke felbecsülhetetlen, milliók csodálják, óvják és áhítják, a másik viszont él. ”

„ Ki senkié sem, az mindenkié. ”

„ Olyan elme ellen harcolunk, amely sokrétű, leleményes, zseniális ötletekre képes, úgyhogy valahányszor úgy hisszük, jó úton vagyunk az igazság felé, valójában tévútra terel bennünket, amely sehova sem vezet. Ez a látszólagos hiábavalóság, ez a folyamatos meddőség nem természetes... ez mesterséges, ez tervszerű. Egy kifinomult, találékony elme mesterkedik ellenünk... sikerrel. ”

„ Mind megkérdezzük magunktól: megbízom a szomszédomban? Az utca másik oldalán lakó pár segíteni fog, amikor szükségem lesz rájuk? Számíthatok arra a nőre, aki az utca végén lakik? Igen, a jó szomszédokra számíthatunk. De ha rájövünk, hogy nem bízhatunk meg a szomszédjainkban, ideje elköltözni. ”

„ Nem baj, arcod színe más,
Ha szemedben ott él a fény,
Nem baj, másképp néznek rád,
Még van néhány igaz barát. ”

„ Arra gondolt, hogy nincs erő hatalmasabb, nincs szenvedély pusztítóbb, nincs szerelem tisztább, nagyszerűbb, mint az övék. Minden asszony hazudik, amikor azt mondja: ellobban a szenvedély, megcsúnyul a szerelem néhány együtt töltött év után. Nem pusztulhat el! Jelképpé vált a számára ez a közös szemlélődés. Kiemelkedtek a hétköznapok szürkeségéből, a dolgok fölé kerültek. Föntről olyan szokatlannak tűnt minden: a házak, az emberek, az utcai nyüzsgés. Aprónak, jelentéktelennek. Az emberek értelmetlenül szaladgáltak, tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Hiányzik belőlük a bizonyosság. Nem valamilyen vallásos kötődésre gondolt, hanem a szerelem nyújtotta biztonságérzetre. ”

„ A magánosság az ördög országai közt a legkedvesebb. ”

„ Az én hitem szerint földi létünk azt a célt szolgálja, hogy lelkünk nemesedjen. ”

„ Nem lehet ura önmagának, aki nem ismeri magát. Az arcnak van tükre, a léleknek nincs. ”

„ Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé. ”

„ Ki nem ismeri a bánatos érzést, mikor sokévi távollét után hazaérve, mindent olyan ósdinak, elhagyatottnak látunk, és panaszosan szól hozzánk minden tárgy, gyermekkorunk jó ismerősei; minél vidámabbak a hozzájuk fűződő emlékek, annál mélyebb bánat fogja el a szívünket. ”

„ Amíg emlékszem
nem vagyok halott. Csak a
másolatom. ”

„ Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A multon épül az s az emlékezeten. ”

„ A lelkiismeretlenség elítélése mellett a döntéshozás bátorságát is el kell ismerni ugyanakkor. Mert hazugságban élni mindennél méltatlanabb. ”

„ A gyűlölet (...) a vonzás egyik ereje. A gyűlölet az olyan szeretet, ami a hátát mutatja. ”