Véletlen idézetek

Feladhatunk mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét, kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik. Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat. Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz "Happy End" is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember mindennap legalább öt percen keresztül istenverte bolond; a bölcsessége abból áll, hogy nem lépi túl a határt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körülbelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári büntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyűlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerű problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek egy része a földi személyzethez tartozik, tartja a köteleket, rakja a tüzeket, álmodja az álmokat, és útjára engedve nézi a felfelé szállót. Mások az égbe, a dolgok peremére vágyakoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha rájön az ember, hogy bekötött szemmel megy át a saját életén, és megpróbálja eltagadni, hogy maga kötötte szorosra a csomót a vakká tévő kendőn.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ legnagyobb problémája se nem gazdasági, se nem technikai, hanem lelki és erkölcsi. Azt a valóságszemléletet vesztettük szem elől, amely szilárd alapját képezhetné az olyan életstílusnak, amely odafordul másokhoz. Ez az, amire ma olyan égető szükség van világunkban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem győznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó barátok ismérve az, hogy ők élvezik, ha nekünk valami szar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű az étvágyat fölkelteni, de kielégíteni annál nehezebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a balesetek egyszerűen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy működik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnagyobb hősiesség megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sivár kezdet
és a sivár vég között
tarkán megrakja asztalunk a Sors,
hogy legyen mitől a szívnek fájnia,
s legyen mitől
fájdalmas a búcsú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet, amely megelőzi a halált, vajon adhat-e valami értelmet az eleve elrendelt felbomlásnak, a mozdulatlanság elkerülhetetlen és hátborzongató realitásának?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megcsalatott szenvedély, a megsértett hiúság bőbeszédű. A rossz hajlam, a csalódás, a bosszú a legjobb rendőrkém.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha sikerül tetten érni egy embert, amikor csodálkozik, ki fog derülni, hogy ilyenkor az arca egészen az övé - talán éppen azért, mert valami másban elmerül -, és többnyire szép is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége - minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én tapasztalatom szerint a fizikai sokk gyakrabban végzetes, mint a szellemi. Köznapian megfogalmazva, lehet, hogy egy hirtelen becsapódó ajtó gyilkosabban hatna (...), mint az a hír, hogy a lány, akit kedvelt, szörnyű körülmények között meghalt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szőlőtermelés és a sajtolás művészete emelte ki az emberiséget a durvaság állapotából, s vezette a civilizációhoz, és még ma is civilizáltabbaknak számítanak, vagy legalábbis számítják magukat a szőlőtermelő népek, mint a bortalanok, például a kimmeriaiak, ami igazán figyelemre méltó. Mert azt jelenti, hogy a civilizáció nem értelem és szépen tagolt józanság kérdése, hanem ellenkezőleg, a lelkesedéshez van köze, a mámorhoz és az üdített érzéshez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányukban az emberek felfedezik a szerelmet, amely különben talán észrevétlenül érkezett volna. Magányukban megértik és képesek tisztelni a szerelmet, amely véget ért. Magányukban el tudják dönteni, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy visszatérjen, vagy hagyni kell, hogy mindenki menjen a maga útjára. Magányukban megtanulják, hogy nemet mondani nem feltétlenül szívtelenség, igent mondani pedig nem feltétlenül erény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tíz ember beszél, az nagyobb zajt kelt, mintha tízezer ember hallgat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bocsánat nélkül vademberek lennénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mitől leszünk emberek? Ez nem egy olyan dolog, amit be lehet programozni. Nem teheted egy chipbe. Az a dolog az emberi szív ereje. Ez a különbség az emberek és a gépek között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Leheletnyi toll
akadt fenn létem ágán
s belészakadok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hóhérodnál ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmek valóban tanulhatók: ami először megrendít minket, az tizedszerre már nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor valakit ennyire szeretünk, a rossz sokkal rosszabbnak, a jó viszont sokkal jobbnak tűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár úgy tűnik, a látható világot sok tekintetben a szeretet formálja, láthatatlan szféráit a félelem szülte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás