„ A hótakaró mindent egyformán belep: a fákat, a gyepszőnyeget, az utcákat, háztetőket, autókat. Amerre csak nézünk, minden fehér. A hólepte gyep egyformának tűnik, akár szépen gondozott, akár ápolatlan. A vadonatúj, ragyogó autót nem lehet megkülönböztetni a tízéves, rozsdás csotrogánytól. Minden tisztának és üdének látszik, még az is, amit megviselt az idő és a rossz használat. A hó, akárcsak a csendes halál, mindent egyenlővé tesz. ”

„ Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. ”

„ Minél előbb meghalsz, annál tovább leszel halott. ”

„ Mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki nem akar meghalni. ”

„ Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület. ”

„ A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el. ”

„ Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte. ”

„ Az a kívánság, mely mindenkiben él, hogy halála után emlékezzenek reá, s amely a nagyra törőknél a dicsőség vágyává fokozódik, úgy tetszik nekem, az élethez való ragaszkodásból származik, amely, ha a való létezésnek minden lehetőségétől elvágva látja magát, most a még egyedül lehetséges, bárha csak ideális létezés, tehát árnyék után nyúl. ”

„ Egy jó halál többet ér egy rossz életnél. ”

„ Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője. ”

„ Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is. ”

„ Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg. ”

„ Sem a csecsemő, sem a gyermekek, sem a féleszű nem félnek a haláltól, és a legnagyobb szégyen, ha az ész nekünk nem biztosítja azt a nyugalmat, ahová az oktalanság vezet. ”

„ Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy. ”

„ - Imádkozni fogok önért.
- Köszönöm. De ki fogja meghallgatni? ”

„ Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért. ”

„ Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált. ”

„ Akik napi programjukból ki tudják iktatni a halál lehetőségét, azok az optimisták. ”

„ Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk. ”

„ Nem jó sem öregnek, sem fiatalnak sok időt tölteni a halálra gondolással. ”

„ Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás. ”

„ Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg kell halnunk, mivel azonban nem ismerjük a pontos időpontot, nem veszünk tudomást erről a tényről, és inkább mindennapi problémáinknak szenteljük magunkat. Életünk gyakorta értelmetlennek tűnik. Akik a halál küszöbén állnak, sohasem osztoznak ebben az érzésben. Bármily paradox, csak a halál bizonyossága adhatja meg az élet igazi értelmét. ”

„ Talán az ember gondjainak igazi gyökere, hogy fel akarjuk áldozni életünk minden szépségét; totemekbe, tabukba, keresztekbe, véráldozatokba, tornyokba, mecsetekbe, rasszokba, hadseregekbe, zászlókba, nemzetekbe börtönözzük magunkat, hogy letagadjuk a halál tényét, amely az egyetlen tény, amit tudhatunk. ”

„ A halál nem csak téged érint (...), hanem másokat is. Mindenkit, aki majd ott áll a temetéseden, és azon agyal, hogy mihez fog kezdeni nélküled. ”

„ Viszlát: százféleképpen mondhatod,
Könnyeid százféleképpen onthatod,
Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz.
Mondom: viszlát, viszlát,
Kiáltom hangosan át,
Mert mire hangom újra meglelem,
Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem. ”

„ S majd elmegyek hozzád Mama, vak szemeid megcsókolom. A szem-léket, az eltemettem-testrész
üres fészkét, a szemlencse üres üstjét, az üvegtest-sírgödröt, a szivárványhártya-temetőt. Halálod elviszem.
Most magam vagyok. Most temetés után. Most első halálod után. Az első temetés után. Halál-csöndágon leng szivem. ”

„ Csak... hagyd őt elmenni! Lásd őt újra olyannak, amilyennek szeretted. Emlékezz a nevetésére, a hangjára és azokra a napokra, amikor boldog volt. Képzeld el, amint a napsugarak körülölelik a testét, és begyógyítják minden sebét... Örülj az örömének, hogy hazamehet, és engedd el a kezét... ”

„ Egy apának nem szabadna a fiát temetnie; az emberi szív nem bír el ekkora fájdalmat. ”

„ Annyira mély, nehéz folyamat a gyász, hogy olyan fogaskerekeket kattint be, amelyek már egészen be vannak rozsdásodva. Alapjaiban tisztítja és erősíti meg az embert - de teret kell engedni neki, hogy átmenjen rajtad, mint egy gyorsvonat. A gyötrődés, a fájdalom aztán sok minden rosszat is kimos, segít szembenézni dolgokkal. ”

„ Az egyetlen tisztesség, amire ezen a földön senki emberfia nem lehet méltatlan, az hogy elsirassák, amikor már meghalt. ”

„ Senki se bánja,
Siratja, áldja
Sokáig lényed
Üres helyét. ”

„ És néha van, hogy látni vélem
Az én rózsám nyári szélben,
Koporsója tárva-nyitva,
Benne fekszünk ketten sírva... ”

„ Tegyük fel, hogy valakit eltiltanak a sótól. Nem fogja egyik ételt inkább sótlannak találni, mint a másikat; az étkezés maga válik számára más élménnyé minden álló nap, a nap minden szakaszában. Így van ez a gyásszal is. Maga a lét változik meg, mindenestül. Az ő hiánya, mint a kék égbolt, mindent beborít. ”

„ A haláleset miatt érzett bánat olyan, mint egy bombázó-repülőgép: mindig akkor ejt ki egy lövedéket, amikor ismételten a célpont fölé ér. A testi fájdalom ellenben olyan, mint az első világháborús árkok fölötti állandó zárótűz: órákon át szünet nélkül izzik a levegő, egyetlen pillanatnyi enyhület nélkül. A gondolat a fájdalommal ellentétben soha nem folytonos. ”

„ Az előttünk eltávozók nyugalma nem csitítja nyugtalanságát az őket követőknek. ”