Legfrissebb idézetek

Minél idősebb vagy, annál fontosabb, hogy ne a korodnak megfelelően viselkedj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember minél öregebb, annál gyorsabban megy minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha öreg vagy és félsz, ha fáradt vagy és beteg, ha kezded gyanítani, hogy semmit sem ér az életed... nos, akkor álmodni kezdesz a vámpírral kötött alkuról. Akkor gondolsz arra, hogy nem is lehet olyan borzasztó a vámpírélet átka, cserébe a halhatatlanságért; akkor fontolgatod, hogy ha megkapnád az esélyt, tanúsíthatnád, merre fejlődik a világ. Fennkölt palástot húzol önző vágyaidra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem lehetsz túl öreg egy újabb cél kitűzéséhez és egy újabb álom megálmodásához.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még a legjobbak is megöregszenek és elfáradnak közülünk, és ha ez az állapot bekövetkezik, mindenkinek szüksége van valakire, akinek átadja a fáklyát, hogy továbbvigye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rossz az öregség, ha butasággal párosul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha magasan vagyunk, mindent kicsinek láthatunk. Akkor már nem fontos a dicsőségünk, szomorúságunk. Nyereségünk és veszteségünk egyaránt odalent marad. A hegy csúcsáról látod azt is, hogy milyen nagy a világ, milyen tágas a szemhatár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos, túl hamar leszoktatja az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még mi, akik nemrég kölykök voltunk, még mi sem menekülhetünk az idő könyörtelenségétől. Így a nemzedékek elmúlnak, hamarosan rajtunk a sor, hogy gyermekeinket elküldjük a világba, hogy elvégezzék a munkát, amit el kell végezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én
- hazug a rím -
nem leszek soha vén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Némely gondolkodók szerint az ifjúsága múltával az ember már nem megváltoztatni akarja a világot, hanem kitalálja magának a saját változatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tükör leghűbb barátunk - velünk együtt öregszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillanatok öregítenek, nem az évek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az értelem akkor kezd élesen látni, mikor a szem ereje tompulni kezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lassú életű emberek voltak, akiken nem látszott, hogy öregednének, hogy legyűri őket a betegség vagy a halál, hanem csak egyre áttetszőbbé lettek az idők során, emlékekké váltak, egy letűnt kor árnyaivá, míg egészen el nem mosta őket a feledés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, csal az ember élete!
ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők sokáig azt hiszik, hogy a testükről van szó. Mikor öregedni kezdenek, felsikoltanak, a dögönyözőnőt hívatják, majd a sebészhez és a fodrászhoz sietnek, gyertyát gyújtanak a templomban, elutaznak Lourdes-ba, új ruhákat csináltatnak, és lefekvés előtt hosszan dörzsölik arcbőrüket zsíros kenőcsökkel. Időbe telik, amíg gyanítani kezdik, hogy mégsem a testükről volt szó, hanem a szolgálatról, ami szerepük volt a világban. Ilyenkor elcsendesednek, riadtan néznek a levegőbe, kevesebbet fintorognak, és nem kérdik idegen férfiaktól: "Olvasta az új Huxleyt?..." - hanem hallgatnak, fiókokat rendeznek. Az öregedést úgy figyelik, mint a tudósok egy újfajta betegséget. Sok nőt megszeretnek ilyenkor a férfiak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet mintha megsűrűsödött, elmeszesedett volna körülöttük, mint ereik szövetei; szemérmetlenül beszélünk a pénzről és - szemérmesebben - gyomrunkról, emésztésünkről és az irodalomról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Remélem, leszünk olyan öregek, mint amilyennek látszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekkor távoli földrész. Aki egyszer elhagyta partjait, örökké gondol reá, de szíve mélyén nem vágyik igazán vissza e vad világba. Ha visszagondolok gyermekkoromra, nem tudom megmondani, "jó" volt-e vagy "rossz"? Csak azt tudom, hogy soha, semmilyen áron nem volnék hajlandó visszatérni oda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keresd mindenben a középszerűséget, még a szépségben is. A kellem nem kopik el úgy, mint a szépség; annak belső élete van, s mindig megifjodik. Egy kellemes és jó asszony harminc év múlva is úgy fog tetszeni férjének, mint az első napon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak műveket, magyar verseket tudok szembeszegezni a múlandó Időnek. Talán egy-két strófa fennmarad hányatott, nyugtalan életem után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük,
ágyékuk-izmuk mélyen szendereg,
a lelkük halkan mégis fodrozódik:
rajta emlékek csónakja lebeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öreg bagoly nem szereti, ha fiatalnak és férfiasnak mondják. Én már utam végére érkeztem, és az, aki mást mond, vagy bolond, vagy hazug, vagy mindkettő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ifjú boldog évek,
Drága szép napok -
Tavaszi vizekként elfutottatok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás