Legfrissebb idézetek

A halál a vándor megnyugvása, minden fáradozás vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember, függetlenül a külső eseményektől, magában viseli a sorsát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az illúzió, hogy az embernek szabad akarata van, annyira belénk rögződött, hogy én is hajlandó vagyok elfogadni. Úgy viselkedem, mintha szabad, önálló lény volnék. De egy-egy cselekedetem után tisztán áll előttem: a világegyetem minden ereje és hatalma az örökkévalóság kezdete óta azért működik, hogy én ezt a cselekedetet véghezvigyem; és nekem egyáltalán nem áll módomban megakadályozni. Elkerülhetetlen volt. Ha jó a cselekedet, nem követelhetek elismerést, ha pedig rossz, vissza kell utasítanom a megrovást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember önmagáért él, megvan a szabad akarata, hogy elérje személyes céljait; érzi egész lényével, hogy most végrehajthatja-e, vagy nem hajthatja végre ezt vagy azt a cselekedetet; de ha végrehajtotta a cselekedetet, amelyet egy bizonyos időpontban végrehajt, visszavonhatatlanná, a történelem részévé válik, és akkor már nem akaratszabadság, hanem eleve elrendelés ütközik ki rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megíratlan könyv vagyok,
sok-sok fehér lappal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ekkor már tudta, hogy nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív. Néha az élet súlya, a felelősség, a születése folytán kapott feladat és a sok teher is elég ahhoz, hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon. Még akkor sem, ha a tüdejének semmi baja. Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte, amely messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta, hogy majd megállapodik. Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben. Vagy a betegség az egészséggel szemben. De attól is lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe, és a hála, amelyet érzel, amiért ott van veled, oly hatalmas, hogy a szíved túlcsordul... hiszen megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el, nem fordított hátat; elfogadott és szeretett, melletted volt örömben és bajban... vagy mindkettőben egyszerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem zuhanhat olyan mélyre, hogy ne zuhanhatna még mélyebbre is, nem tűrhet olyan elviselhetetlent, hogy ne tudna elviselni még súlyosabbat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai és saját sorsa. Én sohasem merészeltem volna a magam bánatát a másoké fölé helyezni. Mindenkire sor kerül. Nem is tudom, az emberek miért akarják a fájdalmat annyira lemérni; a sajátjukat tonnában, másokét pedig mázsában kifejezve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magunk sorsának csak mi lehetünk a kovácsai, én legalábbis így hittem. De közben rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem mindenkinek lehet elég ereje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagyanyám megtanított olvasni a jelekből, és számomra a jel egyáltalán nem volt olyan világos. A fények beborították az egész égboltot, kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Hol arat majd a halál, vajon hová sújt le a pusztulás pörölye? Arra a világra, amelyet elhagytunk, vagy arra, amely felé épp hajózunk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láttam a múltját. Láttam a jövőjét. Tudtam, hogyan ragadja majd magával a halál, s a frissen szerzett tudás terhe ólomsúlyként nehezedett rám. A nagyanyám mindig azt mondta, soha nem szabad elárulni senkinek, mi módon leselkedik rá a halál. A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. Van, ki erre, van, ki arra esküszik; te egyik módszert se vesd be, csak hallgass a szívedre!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak esélyhelyzetek, melyeket nem egyszer, hanem ezerszer is átélünk, és életeink végéig emlékezünk rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
Akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen
Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek megvan a maga végzete. Az egyetlen lehetőség, hogy követi és elfogadja azt, bárhová vezet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Itt áll az út, de le van zárva.
Vajon a pokolba vinne vagy a mennyországba?
Érzem a súlyát, de nem elég tiszta,
hogy keresztültörjek vagy forduljak vissza.
Fájdalom, könny és évekig éjjeli
szerelem, mosoly éltető fénnyel,
mit hoz a sors, sohasem látod,
de bármerre vezet, végig kell járnod!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hatalmad megvan hozzá, hogy elfuss a végzeted elől, de a barátaid iránti érzéseid nem engedik ezt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őt szerettem első szerelemmel,
Érte gyúltam őrült gerjelemben,
S haj, a végzet elszakaszta durván,
Elszakaszta mindörökre tőle!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét - csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amíg élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövőt nem sejthetem,
A sors ezer rejtelem.
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába vagy gazdag,
Ha az égiek leszavaznak,
A kocka, ha el van vetve,
Te meg a föld alá temetve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás