„ Az ember csupán vékony szál az élet szövedékében. Bármit igazít rajta, magának teszi. ”

„ Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. (...) Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot. ”

„ Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa,
Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,
Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon. ”

„ Az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között szalad, és az ember mindkettőbe beleütközik. ”

„ Az élet méreg, ha nem hiszünk benne. Az élet méreg, mikor már csak eszköz arra, hogy a hiúság, a becsvágy, az irigység beteljenek vele. ”

„ Mit tud az ember az életről? Semmi valóságosat. Eszményített, képeslapszerű képzetek között élünk. ”

„ Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel. ”

„ Néha, pillanatokra, úgy érzem, mintha minden, ami életemben történt és nem történt velem, minden, amit szerettem volna, amihez gyáva vagy kényelmes, vagy erőtlen voltam, most tető alatt lenne. Ilyen pillanatokban úgy látom magamat és az életem folyását, mint egy nagy rendszert. (...) Úgy érzem magam, mint aki mély, beteg álomból felébred s ocsúdik, és látja, hogy fejbe verték régen és kirabolták és ájultan hevert; és a rablók a kinccsel messze futnak. ”

„ Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el. ”

„ A végben ott a kezdet... Gyakran hallottam ezt az idézetet. Egész jól hangzik - de mit is jelent valójában? Létezik-e olyan pont, amelyre az ember odabökhet az ujjával és kijelentheti: ezen a napon ekkor és itt, ezzel az eseménnyel kezdődött minden?! ”

„ Minden egyes lélegzetvétel, minden álom, a születés, a halál úgy múlik el, hogy fel sem fogjuk. Összes fogyatékosságunk közül ez a legfájdalmasabb. Életünket olyan kozmikus folyamatok irányítják, amelyeket nem érthetünk. Hogy félelmünket csillapítsuk, ezeket az erőket akarjuk befolyásolni. Ez a mágia. ”

„ A leghatározottabban az a véleményem, hogy az ember huszonegy éves kora felett hajnali négykor ne keljen ki az ágyból, sőt ébren se legyen. E korai óra komor gondolatokat szül. Huszonegy évesen az ember előtt még ott van az egész élet, bizakodva nézhet a jövőbe. De ha már harmincéves vagy, életed a jövő és a múlt fura keveréke, s csak akkor szabad belegondolni, mit tartogat a számodra, ha ragyog a nap, a világ pedig tele van melegséggel és optimizmussal. ”

„ Életed, mint a mesebeli legkisebb gyermeké: hosszú vándorút, próbatételek sorozata. Elengedtek szegényen, hogy visszatérj gazdagon. Várnak. Tudnak rólad, és szeretnek. Nemcsak önmagadnak élsz, de Neki is, és mindenkinek. ”

„ Ne fogadd meg a tanácsomat. És bárki más tanácsát se. Bízz magadban! Jó vagy rossz, boldog vagy boldogtalan, de a te életed, és csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele. ”

„ Nincs szükségem együttérzésre, nem fogok sírni és nyafogni. Mert az élet az én fényem és szabadságom, és akkor ragyogok, amikor akarok. ”

„ Vándorok és kalandorok vagyunk, útlevél nélkül is járunk a világban, vándorlunk lapályokon, egy életben, melynek igazi határait nem ismerjük pontosan. ”

„ Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk. ”

„ Általában, amikor tudatosul az ember fiában a halál, akkor kell tudatosulni az életnek is. Hiszen amikor megértjük, hogy egyszer vége lesz, akkor kezdünk tudatosan élni. ”

„ Életünk olyan, mint egy színes játék. Egyesek annyira komolyan veszik ezt a játékot, hogy sírnak és valósággal belebetegszenek. Mások alighogy kézbe veszik, összetörik és elhajítják. Vagy túlzottan sokra tartjuk, vagy nem becsüljük eléggé. ”

„ Az élet hasonlatos az erdőhöz; néha összezavarodunk, és nem tudjuk, mitévők legyünk. De ha megosztjuk élményeinket és tapasztalatainkat, utunk már nem is tűnik olyan rossznak, és néha rátalálunk a jobb ösvényekre és jobb utakra. ”

„ Az Élet azért van, hogy éld, és hogy rajtad kívül mindenki élhesse. Úgyhogy felesleges másokat a hitükért vagy a tetteikért becsmérelni, mivel mindenki azt teszi, amit te: létezik. Méghozzá a maga módján tökéletesen. ”

„ Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés. ”

„ Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak. ”

„ A hiba az élet része. Ha nem hibázol, nem tanulsz, és ha nem tanulsz, soha nem változol. ”

„ Látom, hogy felebarátaim nagy tömege nincs jobb körülmények között. Látom, hogy sok-sok férfi és még több nő járja élete útját lemondás és nélkülözés közepette. Nem tudom, miért kellene nekem a csekély számú kiválasztott közé tartoznom. Hiszek abban, hogy a remény és a napfény a komisz sorsot is megédesíti. Hiszek abban, hogy ez az élet nem minden: sem kezdet, sem vég. Hiszek akkor is, amikor reszketek; akkor is bízom, amikor sírok. ”

„ Ha harc az élet, úgy látszik, az jutott osztályrészemül, hogy puszta kézzel vívjam meg. ”

„ Nem mi ítélkezünk. De nekünk kell különbséget tennünk, hogy lássuk, mikor tesznek velünk rosszat, és mikor teszünk mi hasonló rosszat. Tudjuk, hogy az életünk mulandó, tudjuk, hogy attól függetlenül, hogy esetleg rémisztő, nyomorúságos, keserves, mégis Isten csodája és adománya. Tudjuk, hogy megpróbálhatunk javítani rajta, de elpusztítanunk nem szabad. Ha elpusztítjuk valaki másban, elpusztítjuk önmagunkban. ”

„ Egyszer minden élet felrobban. Minden élet. Valakit szeretni kell, különben hiába minden. (...) Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összeset. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember elvurstlizza az időt valahogy. ”

„ Vinnünk kell egymást. Ha ez nincs nekünk, mik vagyunk? A lélek a testben, mint bor a pohárban; ha kiloccsan, a levegőbe szivárog, a földbe, a fénybe... Hiba azt hinni, hogy a kis dolgokon uralkodunk, és nem a nagyokon. Éppen fordítva! Nem állíthatjuk meg az apró véletlent, a parányi részletet, amely végzetté esküszik össze. ”

„ A zsebkésével minden ember bemetsz egy jelet az élet fájába. Vannak, akiknél rajzolás közben félrecsúszik a bicska, és megsérülnek. Azért, mert nagyon izgatottak abban a pillanatban. Mert remeg a kezük a temérdek álomtól. Mert káprázik a szemük a világ gyönyörűségétől. Az ördögbe is! A föld nem szűnt meg forogni, mi? ”

„ Bűn nélkül élni? Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették. ”

„ Sok olyan pillanat van az életben, ami rengeteg dolgot megtaníthat. Azt hiszem, sosincs egyetlen konkrét helyzet, ami teljes egészében megváltoztatná az életet, mert az azt is jelentené, hogy az élet meglehetősen korlátozott. Ha olyan emberekkel veszed magad körbe, akik adhatnak valami pluszt, akkor minden napban vannak olyan órák, melyekből tanulni lehet - hol többet, hol kevesebbet. ”

„ Az ego adja meg nekünk azt az önazonosságot, melynek révén egy nagyon sajátos nézőpontból - a sajátunkból - tapasztalhatjuk meg az életünk leckéit. Olyan ez, mintha egy nagyon sajátságos ablakon át tekintenénk egy adott élethelyzetre. Ennek az ablaknak a kerete az egónk, ez adja nekünk a formát, melyen át (nagyon éles perspektívából) szemügyre vehetjük a probléma adott aspektusát. ”

„ Az anya kilenc hónapig hordta ki gyerekét, szoptatni fogja, ápolni fogja, ha beteg lesz, nevelni, tanítani, ezernyi gondban lesz érte, - ilyen nehezen jön létre az ember! És hogy pusztul el? Egyetlen golyó elég neki, egy kis golyó is, vagy egy rossz tűszúrás, egy légycsípés, egy torokgyulladás, - mert bár az ember végtelenül sok kínt és bánatot elbír, sokszor azonban narancshéjon elcsúszik az egész élete. ”

„ Apám szerint az élet olyan, mint tövisről mézet nyalni. ”