Legfrissebb idézetek

Voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. De tudtam, hogy fájdalmat okoznék. Úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valójában a fájdalom lehetőségétől félünk, nem magától a fájdalomtól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Romok alól nincs aki mentsen
már nem a fájdalom a részvét rettent
mert ha sorban kell állnom SORvadok
hisz nem büntetés ez de kegy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupán annyi tűnt volna fel, hogy még visszahúzódóbb, mint általában és ha valakinek sikerült volna áttörnie a némaság falait, és szóra bírnia, akkor sem mondta volna meg, miért iszik: hogy mielőbb elzsibbassza a fájdalmat, elfeledje az emlékeket, és elmeneküljön a rémálmok elől, amelyek még a legszebb napokon is örökké ott lebegtek felette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
belül én már rég meghaltam,
egy maszk nevet feléd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Neked talán boldognak kell lenned ahhoz, hogy éld az életed, de nekem nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És vannak mindig olyan percek, órák
olyan idő- s lélekjárási zónák
mikor az ember úgy véli, hiába
kapaszkodik, süllyed vele világa
s hogy jobbat, ennél jobbat érdemelne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dal olyan szomorú, amilyen szomorú az, aki hallgatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi bánat a szívemen,
kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
szívem kettéhasadt volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorú bámészkodni ténferegve,
mások felett felragyogó egekre,
mások felé forduló mosolyokra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most, hogy a nyári szünet elkezdődik, lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Nem köszön nekem "Jó reggelt"-et és nem hallom nevetni többé. Biztos, hogy elkerül majd engem. Már hozzászokhattam volna, de én olyan boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy milyen voltam, mielőtt találkoztam Kazehaya-kunnal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorú, ha a szív megalkuvást
keres; szeretni szomorú felényi
szeretetért, vagy annyiért se, mást.
Szomorú lesz még húsz évet leélni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világ hullámai, nem ragadtok most magatokkal.
Sasmadarak szárnyaival nem szállok együtt.
Világnak tüzeivel nem lángolok immár.
E hiányok hiányával küzd szívem,
Most érted csendesedem,
Földön parázsló várakozással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sápadtan mentél, hangtalan haraggal.
Utánad néztem, míg csattant a zár,
furcsa Ádám, kit elhagyott az angyal,
és elpusztított Édenébe zár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Virágillatod
volt csak enyém, gyümölcsöt
másnak teremtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi voltál nékem? A váratlanul
talált kincs, mely koldus ölébe hull,
szelíd balzsam a lét minden sebére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmire sincs garancia, de amiben erősen hiszünk, az gyakran hatással van a dolgok kimenetelére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom - mit tudok
És most azért élek,
Megtudjam egyszer:
Mennyit is érek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne akard készen kapni a másik utat: teremtsd meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember keljfeljancsi: elesik - feláll,
és megy tovább a szegény ürge.
Megyek tovább, amíg meg nem tanulok élni,
amíg fel nem lőnek a világűrbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívvel - lélekkel.
Tűzzel - vassal - s majd újra
szívvel - lélekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rácsodálkozás a megértés kezdete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor eléred azt a bizonyos pontot az életedben, odakint az emberek azt várják, hogy megtörj. Néha a kezedbe kell venned az irányítást, hogy ne húzzon le a gravitáció és repülhess.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz, a szorongás tüzes mezején kell átkelned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lépj elő, szerelmes népem, a sötétből,
Mutasd meg végre, hogy különb vagy bárkitől!
Alkoss új rendet a végtelen káoszból,
Magad uram, Magyar -
Hisz nincs más, ki érted szól!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem győzedelmeskedhetsz a szakadékok felett, ha menekülsz előlük. (...) Nem kerülöd el a szakadékot azzal, hogy a magasságok felé törsz. (...) Vágyódsz a hegycsúcsok után? Ha igen, ne feledkezz meg a mélységekről sem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van-e válaszod, szabad-e kérdeznem,
Hogy meddig töröd naponta új béklyóba lelkem.
Öröm és Kín hajóján utazom
Könnyes mosollyal arcomon,
S Te fennkölt erővel nézed végig,
hogy ezt is ismét kihevertem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha lemondunk egy cél fanatikus hajszolásáról, új vágynak teremtünk helyet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha sem estem
kétségbe eddig, s ezután
már úgyis késő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki tudja, hogy legyőzhetetlen, azt nem is lehet legyőzni soha!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás