„ Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom. ”

„ Nézd, kihunyt a lámpafény,
Ahogy az utca kockakövén
Elgurult üresen egy eldobott szerelem.
Kár, hogy szűk lett már a tér,
Ennyi emlék a polcra se fér
Az éjek hűvösek, s fájnak a reggelek. ”

„ Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő. ”

„ Összetartásból széthúzás, ígéretekből csalódás,
Álmatlan éjszakákon ment a gondolkodás,
Hogy hol rontottuk el, mi lehet a megoldás? ”

„ A szerelem, mint egy rossz elem,
kimerült, és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen. ”

„ Nézlek téged, és magamat látom
Holdfény tőrömet a szívedbe mártom
Majd magamba döföm, a létet ellököm
Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom. ”

„ Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az újesztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik. ”

„ Te, szép zöld fenyő,

köszöntünk mi téged!

Hozz örömet mindnyájunknak

és boldog új évet! ”

„ Karácsony este van. Manók

és mókusok csöngettyűznek

ezüst dióval.

Te itt állsz álmaim között

díszítve aranyozott útravalóval. ”

„ Karácsony csenget a szörnyű télben
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóversében
s koldus kezeket reszketni, ujjaikon
kékül gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa. ”

„ Karácsony-táji álmaink

- cifrábbakat nem lát a lélek.

Fenyőfák díszes ágain

angyalhaj, csengő, gyertyafények. ”

„ Itt marad most a fenyő.

Itt marad minálunk.

S amíg itt lesz, mindnyájan

ünneplőben járunk. ”

„ A karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép,

nem is sárba, latyakba...

Ropog a hó alatta. ”

„ Üzenget a tájnak a tél,

közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél

első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak

ámuldoznak avítt csodákon:


Békével töltözik a völgy,

csönd gyűlik földünkre, bársony, -

egyszer csak, egyszer, angyalok

szállnak alá zizegő szárnyon,

Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -

kivirágzik minden madárnyom. ”

„ Karácsony, karácsony, karácsony.

Rozsda rózsáll a rácson.

Szent József keresztfát ácsol

önmagából, az ácsból.


Mária tíz ujja - gyakd meg! -

vaskampó, vérrózsás vasszeg.

Tenyere szögesdrót-pólya.

Jézuskát altatja, óvja. ”

„ A mi kis falunkban,
egy kis fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya. ”

„ Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában. ”

„ Békés, derűs karácsony éjjel:

A nagy sötét mikor száll széjjel

S mikor lesz béke és derű? ”

„ Kicsiny kunyhóban szeretet,

Szeressétek a gyermeket,

E szent karácsony ünnepén

Önöknek ezt kivánom én. ”

„ Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni

Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát

Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem

Adogattam olcsón, még nekem is maradt,

Gondoltam ezekből csinálok most valamit

Komponálok egy szép karácsonyi korált

Amit aztán majd együtt fogunk énekelni... ”

„ Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.

A szűk szobában is terem öröm,

Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,

Ó csak ne legyen sorsom bús közöny... ”

„ És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok. ”

„ Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele. ”

„ Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei. ”

„ Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... ”

„ Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. ”

„ Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor

Magába száll minden lélek. ”

„ Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa. ”

„ Betlehemi csillag

Szelíd fénye mellett

Ma az égen és a földön

Angyalok lebegnek.

Isten hírvivői

Könnyezve dalolnak

Békességet, boldogságot

Földi vándoroknak. ”

„ Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora!
Jer, szorítsunk kezet örök elválásra:
Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk
Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra." ”

„ Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti. ”

„ Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, -
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is...
Egy kis mámor futó köde. ”

„ Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,
amely ezen az órán átsegít, s figyelj.
A távolban lovak: már tépdesik zablájukat,
jövendő tévedéseid. ”

„ Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat. ”

„ Holnap reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel, ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos", "de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott elgondolások, ezek már kész tervek, nem köll vacakolni, az is lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek... csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán meg visszatesszük őket a dobozba... ”