„ Féltél, kéz a kézben, 
ha árnyak tévedtek rád. 
Van egy hely, csak a szívem véd,
Hol el nem tévedhetsz már. ”

„ Napfény akartam lenni,
Friss zápora a földnek.
Szél a hajadban, patak,
Ami kavicsot görget. ”

„ Tudd, akárhol legyünk is, ha melletted ébredek, otthon vagyok! ”

„ Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. ”

„ Nagy súlyt cipeltem, aztán hirtelen elejtettem.
Hogy így is lehet élni, hidd el, nem is sejtettem,
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám,
Ha megtehetném, még az álmodat is én hoznám. ”

„ Rádöbbentem, hogy milyen kegyetlen voltam veled... bocsáss meg, mert megfeledkeztem arról, hogy milyen nehéz időket éltél át eddig. Elfeledkeztem arról, milyen gondoskodó vagy és mennyi szeretetet rejt a szíved. Azt kívánom, bár visszavonhatnám a szavakat, amikkel megbántottalak. ”

„ Te vagy a vaj a kenyeremen, az éltető friss levegő. ”

„ Megéri, hogy titkomért felnyiss,
ott a négy sértetlen rekesz,
vagy hajíts el, ha velem nem bírsz,
kínlódva inkább ne szeress. ”

„ Ó, több veszélyt rejt a te két szemed, mint húsz kivont kard! ”

„ Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam. ”

„ Nélküled hol laknék?
- megborzong a lélek -
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged. ”

„ Köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek. Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem (...), hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem. ”

„ Íme a kéz, mely fájdalmadat elűzi. A kupád sosem ürül ki, mert én a borod leszek. Íme e gyertya, amely utad mutatja át a sötétségen. Íme e gyűrű, mellyel megkérem kezed. ”

„ Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerűen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél. ”

„ Szomorúbb vagyok a parti fűznél
és szép szavakkal szeretlek mégis
pedig te szebb vagy a százszorszépnél
és az egyszerűbbnél is egyszerűbb. ”

„ Te egyedül, aki sose bántott
(...)
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem. ”

„ A tűz itt bennem hatalmas, de mégsem éget,
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted,
Azt teszem mindennap, ezt te tudod a legjobban,
Ha engem őrzöl, akkor szívedben a legjobb van.
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről,
És a másik szívében a másik nevét festjük föl. ”

„ Kölcsönkértem a
kabátod, hogy közelebb
legyek a bőrödhöz. ”

„ Nem hallottalak.
Hangod mégis ott zenél
lelkem mélyében. ”

„ - Mennyire kedvelsz?
- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek. ”

„ Add nekem te két orcádnak
Kellemes virágait,
Én ajánlom bíbor szádnak
Szám hevűlő csókjait. ”

„ S ha elenyészünk végképp odalenn:
Melletted nyugszik hamvadó fejem,
A néma éjben átkarollak,
Porló szivem szivedbe olvad,
Együtt leszünk, míg tart a végtelen! ”

„ Sok bánat ért, de mindent elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simúlva
Könnyebben tűri erdők viharát.
(...)
Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad;
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint tavasz a vándor-madarat. ”

„ Kioszthatatlan részed, egy veled,
Jobb részednél is jobb részed vagyok.
Ó, ne szakítsd el tőlem így magad!
Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet
Könnyebb háborgó tóba ejtened,
S onnan kivenned tisztán, csökkenés
S növekedés nélkül, mint tőlem magad
Elvenned és nem vinned engem is. ”

„ Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
(...)
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét... ”

„ Csókolj meg és szeress jobban
és csókolva és szeretve
végy öledbe és kezedbe,
gyógyuljak meg illatodban. ”

„ Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát. ”

„ Mi lesz a sorsunk nem tudom
az egyre nyaktörőbb uton
addig élek amíg te éltetsz ”

„ Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét,
és máris részeg tőled minden érzék,
kit oly hiába, nyugtalan kerestem,
hozzám találsz az áldott szédületben,
hogy többé semmi - ugye - nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor! ”

„ Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak,
és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak.
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan.
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold,
most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt.
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve,
én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne. ”

„ Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak. ”

„ Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd. ”

„ Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál. ”

„ Így állok előtted s várom:
tenyeredbe veszel
s mintha hosszú útról érkeztem volna
lélegzeted melegében
visszatér belém az élet. ”

„ Úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél. ”