Legfrissebb idézetek

Mindig a válságtól való félelem az, ami kiváltja magát a válságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki fegyvert fog egy másik emberre, az fél. (...) Minél több fegyvert vet be, minél magasabb falakat emel, minél rafináltabban kínoz, annál jobban leplezi le tehetetlenségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a tartalom okozza a félelmet. A félelem okozza a tartalmat. A félelem testi jelenség. A szívverésed felgyorsul, a mellkasodra nyomás nehezedik, görcsös és merev leszel. (...) Amint sikerül egy kissé lazítanod, kitörsz az ördögi körből. Minél intenzívebben érzed saját magadat, annál kevésbé tudnak kínozni a gondolataid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az, aki hagyja, hogy a félelem eluralkodjék rajta, annak a félelem a tanítója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különös, gondolta, hogy a férfiaknak, ha félnek, mindig nagyobb szükségük van egy nőre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hadvezér azt a katonát, aki megfutamodása után megfordulva bátran visszaveri az ellenséget, jobban szereti, mint azt, aki soha nem futamodott meg és sohasem cselekedett bátran.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne szégyenkezz amiatt, hogy olykor félsz vagy szorongsz. Ez önmagában nem a bátorság hiánya és nem a gyávaság jele, lehet, hogy éppen az okosságé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha félek, magamhoz húzom a félelmem tárgyát. Megjelenik. Azzal festem a falra, hogy elgondolom, hogy teret engedek neki, hogy az aggodalmammal, a pesszimizmusommal magam éltetem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy helyen le kell vetnünk magunkat a hóba, hagyva, hogy a tank átguruljon felettünk, ahogy azt a kiképzésen tanították. A rémülettől tébolyultan a hóba préseljük magunkat. Nyikorgó, csattogó, morajló tonnák tízei vágtatnak át felettünk. A hideg acélpotroh a hátunkat súrolja, a lánctalpak közönyösen a fülünkbe susogják: ha most nem, akkor majd legközelebb. Soha többé nem leszel normális egy ilyen élmény után. Kezed-lábad remeg, a nyelved akadozik, a tekinteted réveteg. Nem akarod elhinni, hogy még élsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor erős vagy, akkor tudod, hogy nincs mitől félned, mert úgy használod fel az erődet (hatalmadat) ahogy akarod. Amikor rettegsz, akkor elveszítetted az erődet, kiadtad a kezedből a hatalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember attól fél, amit nem ismer. Mihelyt a megismerés, a tudás világossága ráragyog, minden félelmetes dologról kiderül, hogy valójában egy olyan saját részünk, amivel nem akartunk szembenézni, és lenyomtuk a tudatalatti sötétjébe. Ha megtudod, megismered, hogy mi ez a szörny, ha nevén nevezed, többé nem fog ártani neked.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ha félünk, az nem azt jelenti, hogy valami fontos nekünk?
- De. És ha nem félünk, nem is teszünk semmit. És ha nem teszünk semmit, akkor mi a franc lesz velünk? Igaz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember egyszer hagyja, hogy a félelem fogást találjon rajta, utána az egész életén eluralkodik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egész életedben attól félsz, hogy valami szörnyűség fog történni, még annak sem tudsz majd örülni, aminek lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek most azért félnek, mert sohasem tettek hitet önmaguk mellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ilyen lenne a paranoia? Bizonyosság, hogy mindenki az embert fixírozza, mindenki tudja, hogy kicsoda, mindenki utánanyúl, hogy megállítsa és a sötétbe rántsa? Féreg, ami belülről falja fel elevenen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is lenne normális, ha sohasem félne. Még a legbátrabb emberek is tapasztalják a félelmet. A harcban a legnagyobb feladattal akkor kerülünk szemtől szembe, amikor saját félelmünket kell legyőznünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak el ne hagyj
mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm
szörnyű jelét

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy hiszem, még nem leltem meg önmagam, nem ismerem még jellemem; nagyratörésemben mindig úgy véltem, hogy a boldogság ott van, ahol én nem vagyok...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagyzoló ember soha nem szabad igazán, mivel mindig mások csodálatának függvénye, s mert ez a csodálat tulajdonságokhoz, működésekhez és teljesítményekhez kötött, amelyek egy pillanat alatt semmivé válhatnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy lehet, hogy ha egy férfiről van szó, észre sem veszed a hibáit, ha viszont magadról, akkor csak azt látod?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, azt sem tudjuk igazán, hogy mi kik vagyunk, akkor meg honnan tudnánk, hogy ki az igazi?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran tapasztaltam, hogy bizonyos embereket neurotikussá tesz, ha beérik az élet kérdéseire kapott nem kielégítő vagy helytelen válasszal. Amire vágynak: állás, házasság, reputáció, meg külső siker és pénz, de boldogtalanok és neurotikusak maradnak akkor is, ha elérték mindazt, amire vágytak. Az ilyen emberek többnyire egyfajta szellemi nyomorúságban vergődnek. Életüknek nincs elegendő tartalma, nincs értelme. Amint sikerül szélesebb körű személyiséggé fejlődniük, megszűnik a neurózisuk is. A fejlődés gondolatának ezért kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Befelé nézzen! A külső tükörkép csak árnyéka a valóságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki szarral hadakozik, szaros lészen az maga is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás