Legfrissebb idézetek

Ha nem beszélhettünk volna, ha nem nézhetlek, nem gyönyörködhetek külső-belső lényedben, most másvalaki volnék, s nem kedvelném az illetőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak azt vetjük meg igazán, amit titokban szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Honnan származik a hiúság, honnan származik az igaztalanság? Az önismeret hiányából. Miből fakadhat csak az igazság, miből jöhet létre csak az isteni világokkal és az isteni bölcsességgel szembeni áhítat? Csak az igazi önnevelésből és önfegyelemből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki önmagával szemben hozzászokik az igazsághoz, megnyitja a magasabb belátáshoz vezető kapukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könyv mindenkinek ugyanazt mondja, de nem mindenki tudja olvasni. Én is a könyvet vádoltam, ahelyett, hogy magamban kerestem volna a hibát. Nem értettem meg, hogy magamba kell mélyednem; ez az út vezet az igazsághoz, csak így találhatom meg minden titkok nyitját. Nem találtam ki, hogy lelkünk a nagy alkimista, aki aranyat csinál az olcsó ólomból; nem sejtettem, hogy minden szívben ott bugyog az örök ifjúság forrása. Igazam volt, amikor megéreztem, hogy ezek a könyvek nem ok nélkül maradtak nálam, nem ok nélkül akadtam rájuk az utolsó pillanatban. A megmenekülés, az élet, a boldogság, minden bennük volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Muszáj tudnunk, hogy mi csak védekezünk vagy ellenállunk. Valamikor az a legjobb, hogy képesek vagyunk kiabálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyok én, ha e planéta
csak egy bevérzett margaréta?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel, melyeknek értelmét, jelentőségét sokára ismerjük csak fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Téged kerestelek, és magamra találtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önismeret mindig jobb, mint az önkontroll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész délelőtt attól rettegtem, hogy megint olyan érthetetlenül gyűlölködő pillantással fog majd méregetni. A lelkem egyik fele szeretett volna elébe állni és nekiszegezni a kérdést, mi baja van velem. Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok mondani neki. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan elébe mernék állni. Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akár jó, akár rossz tulajdonságokról legyen szó, sokkal jobban hasonlítunk a szüleinkre, mint gondolnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem végül is mindig sokkal többet mond arról, aki érzi, mint arról, aki a szerelem tárgya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önmagunk iránti nagylelkűséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha egy lépést kijjebb kell lépni, hogy emlékeztessük magunkat arra, kik vagyunk és hol akarunk lenni. Néha ki kell lépnünk a saját világunkból, hogy megtaláljuk önmagunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosom kezeim, szűz Pilátus,
Felejtek, jaj és megbocsátok,
Csók, pénz, hit, bűn nem várok rátok,
De nem várok már magamra sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ olyan, mint egy tükör. A problémáink másokkal valójában a saját problémáink visszatükröződései.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ha fájva, de megleled majd önmagad:
ne hagyd többé magára!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahányszor igazán magunkra találunk: gyermekek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egykor magamról hittem, hogy abszolútnak jöttem
a földre, és elérek, mit akarok, akármit
mint az autochtón zsarnok, úgy térben mint időben.
Azóta ráébredtem, hogy relatív vagyok csak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Túl nehéz megakadályozni az embernek a saját szétesését, amikor semmi sem emlékezteti arra, hogy kicsoda, és hol kellene lennie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán életünk során túl sokat foglalkozunk azzal, hogy hol vagyunk, ahelyett, hogy arra próbálnánk rájönni, hogy kik vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örülök, hogy nincsenek alkoholproblémáim, mert ha lennének, nem hinném, hogy abba tudnám hagyni az ivást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen bennem semmi eredeti. Az életem során megismert emberek közös erőfeszítése vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű. (...)
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunkkal vívni: a legszörnyűbb viadal; önmagunkon győzni: a legnagyobb diadal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megfeledkezel magadról, azzá válsz, amit csinálsz, tehát cselekvésed tiszta, spontán, és mentes minden ambíciótól, gátlástól és félelemtől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer csak arra ébredünk, hogy a teljesség, amire vágyakoztunk, amit minden erőnkkel meg akartunk valósítani, nagyrészt hiányokból áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki maga állítja elő érdemeit, és csúfságait is persze. Hogy mi az érdem és mi a csúfság? Nem túl bonyolult, minden józan értelmű ember meg tudja ítélni, ha egy kis fáradságot szentel neki. Önmagát pedig mindenki kénytelen megítélni, ha akarja, ha nem. S mindenki igazi bírája: önmaga. Elfogultak, önimádók, tévelygők, aranyborjú-imádók? Akkor is van egy másodperc, egy sajgó sejtés, egy csöppnyi keserű íz, ami kikezdi a mondvacsinált örömöket, a látszatsikert, a látszatéletet. Ez a büntetés. Súlyosabb mindennél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Végül is minden ember, mindig felelős azért, hogy mit csinálnak belőle; még akkor is, ha mást nem tehet, csak vállalja annak felelősségét, hogy nem tehet semmit" - mondja J. P. Sartre. - Az első kérdés még ebben a konstellációban is az, hogy jó-e nekem, kielégít-e engem, egyezik-e eszményeimmel az, aki vagyok? Ha igen, akkor másodlagos, hogy ezzé csináltak-e, vagy magam "csináltam" magamat ilyenné. Ha nem vagyok jó magamnak, akkor kerül elő a felelősség kérdése, de sohasem általánosan, hanem mindig konkrétan és a tükör előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás