Legfrissebb idézetek

De már csak hangulatok vannak, érzések, ízek, illatok és dallamok. Napszakok, évszakok és életszakaszok. Helyek, színek és emberek. Változások és állandóságok. Álmok és valóságok. Időtől átalakult emléktöredékek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pillám alatt összetört ezer álom
s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már.
Túlságosan ragyogsz, eleven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mi a bánat? Egy hajó
A remény holt vizében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi nem tökéletes itt a földön, csak a nyomorúság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember semmit nem visel el olyan nehezen, mint a szánalmat, különösen ha megérdemli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha senki nem hiszi, hogy történhet valami rossz, amíg meg nem történik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért fáj minden ébredés?
Miért annyi a szenvedés?
Miért élünk, ha tudjuk jól,
Ez az egész egy tévedés?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sírok én is, siratgatom
Boldogságom; hiába,
Nem fog az már újra nyílni,
Mint a jázmin virága.
Ha látnátok, mikor könnyem
Az arcomon lepereg,
Tudom, hogy megsajnálnátok,
Gonosz nyelvű emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom vagy szomorúság a legjobb kezdőpontja a művészi kifejezésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet túl rövid - vagy túl hosszú - ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életemet elhibáztam,
rossz szögletet mértem falán,
törölhetetlen drága vásznam
terhes szinekkel mázolám:
emlékből raktam össze rőzsét,
multból máglyát jövőm alá,
s tegnap tüzére holnap hősét,
magamat dobtam égni rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, de soha nem jött elő a depresszióm az ilyen felhős, szürke, hideg napokon. Ilyen időben mindig úgy éreztem, hogy a természet összhangban van velem, és a lelkemet tükrözi. Amikor viszont kisütött a nap, a gyerekek kint játszottak az utcán, és mindenki örült a szép időnek, olyankor borzalmasan éreztem magam. Mert micsoda igazságtalanság, hogy ennyi boldogság van a világban, csak nekem nem jut belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig van, akinek rosszabbul megy. Edd meg a főzelékedet, a harmadik világban örülnének, ha megehetnék. Ne nyavalyogj a felhasított térded miatt, mert mit szóljanak azok, akiknek lábuk sincs. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a boldogtalanság nem mérhető mérőléccel. A boldogtalanság relatív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szomorkodnak felhőim a sötétben,
elfelejtik, hogy a napfényt
maguk rejtették el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelem oltárán
Még a fájdalom
S köny, minőt nem adhat
Többé hatalom;
Egy kicsin köny, ah de tenger,
Melyben a szív - s életinger
Mélyen sűlyed el.
A köny elhullt s érzeketlen,
Tompán, bútlan, örömetlen
Áll a puszta mell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudhatjuk, milyen mély, milyen tágas a szívünk, míg a nyomorúság rá nem bocsátja felhőit és el nem árasztja sötétséggel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne szomorkodjunk azon, amin nem tudunk változtatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az eltört kar tud dolgozni, de a megtört szív aligha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat:
Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad,
S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem,
Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat eredete a vágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éreztem, hogy üresen tátong körülöttem az élet, s ebbe az ürességbe én csak egy betévedő egérke vagyok, akinek rágnivalója nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden titok - csak bánatunk nem az!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feledd a szomorúság perceit, de ne feledd el soha, amire azok tanítottak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás