„ Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha. ”

„ Az eső könnyeket sírt az ablakra. ”

„ Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -, még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra. ”

„ Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán,
Aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj. ”

„ Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei. ”

„ Ha nem tudsz vidám lenni, csak oly vidám légy, amennyire kitelik tőled. ”

„ Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben,
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem. ”

„ Az ember legyen büszke a csúfnevére, bármennyire derülnek is rajta. ”

„ Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya. ”

„ Megenyhül a szívem, annyira sajnálom magam. ”

„ Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.

Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat. ”

„ Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. ”

„ Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem, csak egy kopár hegyfok. ”

„ Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján. ”

„ Most tél az emlékezetem,
most ősz, most nyári ragyogás -
Minden tavasz így lesz nekem
mostantól éjbe fordulás. ”

„ A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart. ”

„ Most kicsit meghalok
Magányomban elsüllyedve
Megvadulva érted ordítok. ”

„ Hiányzik néha egy kis fájdalom

Máskor meg nem bírom

azt, hogy folyton megkísért. ”

„ Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít. ”

„ Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni. ”

„ Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk.
Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk. ”

„ Ahol több az érzés, több a szenvedés is. ”

„ Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan. ”

„ Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta. ”

„ Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz. ”

„ Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. ”

„ A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk. ”

„ Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna? ”

„ A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát. ”

„ Egy bú a másik sarkában tapod,
Oly gyorsan jőnek. ”

„ A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem:
Egész dandár beront. ”

„ Megátalkodni a
Bánatban: ez vétkes nyakaskodás,
Nem férfias bú; Isten elleni
Rugódozás, mely gyarló szívet és
Nem béketűrő elmét árul el,
És bárdolatlan, együgyű eszet. ”

„ Nem hallod, üvöltök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, könyörgök - esőért a virág. ”

„ Miért térdelek már megint
elfáradtam a langyos út
megáll velem majd messze fut
meleg az út a szív hideg
nem üzenek most senkinek
nem üzenhet nekem se más
minden szó üres vallomás. ”

„ Van lágy téli szomorúság,
az hideg és szép és nincs oka,
és van sokkal szebb szomorúság is,
olyan, mint a hajamba gabalyodott varjú:
én magam vagyok a kalitkája. ”