„ Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz. ”

„ Élet, mindenki éljen,
s ne tudja meg, miért él;
ígérd már másnak, Isten,
amit nekem igértél. ”

„ Öngyilkosság. Így hívják, pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz: nincs vérszomj, nincs szenvedély, csak a halál van, a remény halála. ”

„ Kiút sehol: be kell érnem azzal, ami nincs. ”

„ Olyan volt, mintha a múló idő és a bűntudatom meg a szégyenkezésem felnyitott volna egy egyre szélesebbé váló szakadékot. Először talán át tudtam volna ugrani rajta, de végül olyan messzi távolba került a másik oldal, hogy már látni sem lehetett, nemhogy utat találni hozzá. ”

„ Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz. ”

„ Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző. ”

„ Van neve ennek a sötétségnek? Ennek a kíméletlenségnek, ennek a töméntelen gyűlöletnek? Hogy talált ránk mindez? Beosont az életünkbe, vagy mi kutattuk fel, hogy magunkhoz csalogassuk? Mi történik velünk? Innentől kezdve úgy küldjük a gyerekeinket a világba, mint ha háborúba indulnának? Reménykedve, hogy épségben hazatérnek. Abban a tudatban, hogy valamit biztosan elveszítenek menet közben. Mikor tévedtünk el? Mióta táplálnak az árnyak? Mióta növekszik a szívünkben ez a fekete lyuk? Van neve ennek a sötétségnek? Úgy hívják, mint téged? ”

„ Korán volt reményért hozzád menekülni:
Csak a fájdalomnak vagy te folytatása. ”

„ A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened. ”

„ Éjszaka nem álmodok, csak rosszat,
Legalább az ébredés némi megváltást hoz.
Nem burkolózom rózsaszín álmokba,
Nem várok semmit a holnaptól. ”

„ Azt kívánta, bár vissza tudná forgatni az időt, hogy úgy láthassa magát, ahogy tizenhat évesen volt. Teli reményekkel, az otthonát beárnyékoló feszültségek ellenére. Teli álmokkal és zenével. ”

„ Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek. ”

„ Most már nem lehet visszafordulni, nem lehet többé semmit az időre vagy a véletlenre bízni, nem lehet várni, hogy majd csak lesz valami, s nem is lehet belenyugodni, hogy addig is, amíg lesz valami, én csak élek így tovább. ”

„ Vak világ a mi világunk,
vérző virág a vágyunk. ”

„ Nem nyílt soha út elém
csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár-e jövő rám még. ”

„ Aki összeomlik, rendszerint nem érzi, mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna. ”

„ Ollyá lettem, mintha már földön se járnék. ”

„ Milliószor ébredt bennem újra a remény,
Megtalál a szó, és elindulsz felém.
Milliószor belenéztem minden arcba én,
De te nem voltál, és kihunyt a remény. ”

„ Elhagyott az erő
De kemény vagy, mint a kő
Aki nem szavakkal felel
Csak némán sodródik el
Aki, ha tudja, hogy nincs remény
Akkor is kőkemény
- épp olyan, mint én. ”

„ Amíg távol voltam az otthonomtól, azt hittem, ha látom a folyót, bármelyik folyót, az egy szép napon hazavisz majd. Időről időre azonban eltűnt a szemem elől, vagy sötétségbe burkolózott. Most végre hazavisz a folyó, de még mindig elrejtőzik előlem, az álmaim pedig szertefoszlottak. ”

„ Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott. ”

„ S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,
Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még? ”

„ Vera nem tudott lemondani álmai férfijáról, akihez örök szenvedély láncolta eloldozhatatlanul. Reményhagyottan, tétován lézengett az életében, űr vette körül, amit csak a fájdalom és a gyűlölködés töltött ki. ”

„ Ide-oda sodródtam éberség és álom között, de mindig újra visszasüppedtem az öntudatlanságba. ”

„ Sötét minden, mint szürkületkor egy borús napon, csak egy kevés fény dereng, hogy lássam, nincs semmi látnivaló. Én pedig ott rohanok úttalan utakon a homályban, és csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre kétségbeesettebben. Ahogy múlik az idő, próbálok gyorsabban futni, de ettől csak még ügyetlenebbül csetlek-botlok... Aztán mindig eljön az az álombéli pillanat - és hiába érzem, hogy közeledik, mégse tudok soha felébredni, mielőtt utolérne -, amikor már nem emlékszem rá, mit is keresek. Amikor rájövök, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok találni semmit, hogy soha nem is létezett semmi más, csak ez a kietlen, kihalt erdő, és soha nem lesz semmi más... semmi, de semmi. ”

„ Játszol. Úgy érzed minden jól megy. De, hirtelen becsúszik egy hiba. És még egy. És még egy... hiába küzdesz ellene. Minél jobban igyekszel, annál rosszabb lesz a helyzet. Végül teljesen lebénulsz. Nem kapsz levegőt. És mindennek vége. Elmerültél. ”

„ Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem, ha lenne eutanáziaközpont a sarkon, ma nem üveget mentem volna visszaváltani. ”

„ Csak még néhány nap és lerakjuk nehéz terhünk
Mindegy, igaz, `sz sose lesz könnyebb
Csak még néhány nap, míg utunkon megyünk. ”

„ Minden éjjel
Ölelkezem a fojtó semmiséggel.
S reggel, reggel
Új búcsút járok tűnő életemmel. ”

„ A kincseket a víz mossa ki a földből, és ugyanaz az áramlat vissza is temeti őket. ”

„ Én nem kívántam megszületni,
A semmi szült és szoptatott,
Szeress sötéten és kegyetlen,
Mint halottját az itthagyott. ”

„ Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van ut... ”

„ Akkor vénkisasszonyként szállok a sírba… Merem állítani, hogy ennél rosszabb halálnemek is léteznek. ”

„ Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei. ”