„ A tudás eszköz, s mint minden eszköznek, a felhasználó kezében dől el a sorsa. ”

„ Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ... ”

„ Nincs korunk emberének más választása, mint a tagadás struccpolitikáján, a babonák ostobaságán vagy a miszticizmus ködén át való botorkálás? A felvilágosult eszmék sugallta büszkeség a légies pókhálóhoz hasonlóan szétfoszlik, ha küszöbön áll a halál? ”

„ Szép a telő idő! Csak a múlót nem szeretem. ”

„ Azt gondolná az ember, hogy a dolog könnyebbik része kitalálni, hogy a felhasználó mit vár el egy számítógépes rendszertől. Pedig a probléma lényege pont abban az ellentétben rejtőzik, ami a programok korrekt megtervezettsége, rugalmatlansága, valamint az emberek megjósolhatatlan viselkedése és munkastílusa között feszül. ”

„ Furcsa mód az önmagunkhoz vagy másokhoz fűződő kapcsolatról azt feltételezzük, hogy egyedül, üzemanyag, szabályozás és karbantartás nélkül működni fog. Nem csoda, ha elhasználódik, kimerül, vagy olyan sokszor tönkremegy, hiszen nem gondozzuk. ”

„ Tudja, néha az az érzésem, hogy hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára... mert végül is ez teszi tönkre az embert... a jó szerencse és a balszerencse...  ”

„ Ha meg akarjuk fejteni a siker titkát, a népszerűvé váló termékek összetételében nem lehet egyetlen tényezőre rámutatni. Nem csupán a cukor, a zsír vagy a só a magyarázat, hanem mindezeknek a tökéletes aránya. Nem csupán egy íz, hanem több. Nem egyetlen érzékszervi inger, hanem többféle hatás. ”

„ Kiterített fagyos hálóm
az ég, ragyog -
jeges bogai szikrázón
a csillagok. ”

„ Ami él, mind elmúló.
Csak maga a mulandóság,
Az az örökkévaló. ”

„ Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett. ”

„ Az élet alapos ismerői közül legtöbben azt mondják, hogy e világon a boldogság főként az, hogy úgy kell venni az életet, amilyen. Annak az embernek példája, aki e felfogást, mondhatni, tökélyre vitte, egy kiváló arab író elbeszélésében található. Ez egy utazóról szól, aki egy szép délután elaludt a pázsit ama részén, amely egy makkocskát tartalmazott. Felébredve azt tapasztalta, hogy teste melegétől a makk kicsírázott, ő pedig vagy húsz méternyire a földtől, egy hatalmas tölgy legfelső ágai között volt. Képtelen lévén lejönni, nyugodtan nézett szembe a ténnyel. Így okoskodott: "A körülményeket nem tudom alárendelni az akaratomnak, tehát az akaratomat fogom alárendelni a körülményeknek. Ennélfogva itt maradok." Úgy is tett. ”

„ A rendezők iránt türelemmel kell viseltetni. Ők a genetika áldozatai. Ha egy betörő feleségül vesz egy masamódot, a gyerekük egész biztosan a színházi világban köt ki, és tutira nem felejti el a tanítást, amit az édesapja térdén lovagolva szívott magába. ”

„ Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha. ”

„ A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltűnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra. ”

„ Kamaszok és ifjak megdöbbenve szembesülnek a ténnyel, hogy "a szerelem" nem maga a boldogság - még akkor sem, ha realizálódik -, hanem (a barátsággal és sok mással együtt) a létezésnek egy olyan kiterjesztett köre, amelyikben az öröm is és a fájdalom is több és intenzívebb. ”

„ - Szeretlek. (...)
- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek. ”

„ Égben az első sorban az utolsó

holton vagy a kendő méhben vagy a borsó

völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó

égre nyíló szemben egy szem hó. ”

„ Én már a szerelemről szóló himnuszt jobban szeretem, mint magát a szerelmet... S mégis, néha úgy érzem - egy meleg kis test az ember mellett: ez minden, amit az ember kaphat... Ez az állandóság illúziója: - s az illúzió talán mégiscsak minden! ”

„ Amikor a tanítvány gyakorlatokat kezd végezni, előbb kivilágosodnak a "lótuszvirágai", később pedig elkezdenek forogni is. A forgás bekövetkeztekor szellemi látóképessége is működni kezd, mert a "lótuszvirágok" a lélek érzékszervei, az pedig, hogy forognak, azt fejezi ki, hogy észlelik az érzékfeletti világot. Érzékfeletti látása senkinek sem lehet, míg az asztrális érzékszervei ilyen módon nem fejlődnek ki. ”

„ Én hős vagyok. Ez mesterség, nem kevésbé, mint a szövés vagy a sörfőzés, és akárcsak azoknak, ennek is megvannak a maga szabályai, trükkjei, apró műfogásai. Megvan a módja, miként lehet meglátni a boszorkányokat, felismerni a mérgezett folyókat; vannak gyenge pontjai a sárkányoknak, és vannak válaszok a csuklyás idegenek találós kérdéseire. De a titok, ami egy hőst hőssé tesz, a dolgok rendjének ismerete. A disznópásztor nem veheti feleségül a királylányt, mielőtt útra nem kel kalandjaira, a kisgyermek sem kopogtathat a boszorkány ajtaján, mikor az éppen szabadságon van. A gonosz nagybácsit nem lehet leleplezni és ártalmatlanná tenni, mielőtt nem tesz valami gonoszat. Mindennek akkor kell megtörténnie, amikor eljött az ideje. Küldetéseket nem lehet csak olyan egyszerűen feladni, jóslatokat nem lehet hagyni megrothadni, mint a leszedetlen gyümölcsöt. Egyszarvúak maradhatnak egy ideig megmentő nélkül, de örökké nem. A boldog vég nem jöhet el a történet közepén. ”

„ Kettesben a világ közepén,
ő és én,
együtt íródó közös regény,
örök remény.
Pokol és menny,
ahogy értékes vagy szenny.
Hiszen e szenvedély
soha el nem múló szerelem. ”

„ Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat. ”

„ A szeretet nem szóló, hanem duett: ha az egyiknél eltűnik, elnémul a dal! ”

„ Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen. ”

„ A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre kíváncsi lesz, mi van mögötte. ”

„ Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való. ”

„ A világ szabályait és törvényeit a blöff és az önteltség ugyanazon bizonytalan hálója tartja fenn. ”

„ Alig beszéltünk, s ha szóltunk egy-egy szót, halkan suttogtunk és a szívünk hallhatóan dobogott. Oly fenségesen komolyak voltunk, mint az égbe nyúló nagy hegyek és oly ártatlanok, mint az alvó gyermekek. A csókjaink holdfényből szőtt csókok voltak. És én úgy éreztem, hogy sohasem volt még a világon és nem lehet ezentúl sem soha a mienkéhez fogható boldogság... ”

„ A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél. ”

„ Azáltal alakulunk, hogy ellenállunk a nyomásoknak, vagy éppen hogy nem. Nyomások és formálódás - ez az élet. ”

„ Ó, igen, a hatalmas elméletek megnyugtatják az embert, és ha úgy érezzük, hogy csúszni kezdünk a reménytelenség felé, össze kell hoznunk valami hatalmas elméletet a minket körülvevő semmiről, és akkor majd nem csúszni fogunk, hanem lógunk a magunk barkácsolta állványzaton, ami ugyanolyan értelmetlen, de túlságosan aprólékos, hogy csak úgy legyinteni lehessen rá. ”

„ Nekem elhihetitek: ha a múlt hangját halljátok, érzitek, ahogy rángatja a pólót a hátatokon, felcsúsztatja ujjait a gerinceteken, a legjobb megoldás - sőt az egyetlen - elfutni. ”

„ Ez a turisták sorsa a világ minden táján. Az ember lát egy táblát valami olyan névvel, amiről még sosem hallott, és amiért valószínűleg egy lépést sem tenne otthon, aztán hopsz!, és már ott is van. Ott pedig újabb helyekről hall, amelyeket mindenképp látnia kell. Eljut valahová az isten háta mögé, amiről a világ még csak nem is hallott, és valaki azt mondja:
- Legnagyobb látványosságunk a Sátán csatornája. Ezt nem szabad kihagyni!
Nem is hagyja ki. És mi történik? Geológiai jellemzőkkel és tengerszintmagasságról szóló adatokkal meg más ilyen érdektelen marhaságokkal traktálják, amik soha egy pillanatra sem izgatták fel. Azután elmegy a Merőleges Erdőbe, ahol valaki a Pöttyös Fejű Verébről tart előadást, és ez így megy, míg meg nem néz mindent, hogy aztán a végén megállapítsa, hogy egy szemernyit sem lett okosabb. ”

„ Csak az élet a valóság, a halál múló állapot, más alakban, más összetételben folytatódik az élet. ”