A címkéhez 1 249 idézet tartozik


Oly jó néhanapján egy kis időre megszabadulni a nők társaságától. Már sok regényben olvastam róla, hogy nincs, mi üdítőbb lehetne, mint a másik nem egy kiművelt tagjával folytatott bizalmas csevegés, és lehetséges, hogy ez így is van, mindazonáltal az időpontot gondosan kell megválasztani. Ez nem az a fajta dolog, amibe csak úgy vakon belevághatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (...) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha még egyszer az életben szerelmes leszek, nem fogom vesztegetni az időt. Azt hittük, fiatalok vagyunk, bőven ráérünk még igazán szeretni. Szörnyű dolog így gondolkodni. Nem szabad így élni, várni a szerelemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bensőségességben egymásba olvadunk, és a láthatatlan kötelékek béklyók lesznek, melyek felszabadítanak. Ez az egymásba olvadás parancsoló, kizárólagosságot követel magának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet értelme, hogy higgy önmagadban, és próbáld elfogadni az élet által nyújtott tanításokat, bármi is legyen az. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élet nem csupán egyfajta akadálypálya, amely a fejlődésünket kell hogy szolgálja. Az élet egy ajándék, amelyet ízlelgetni, élvezni és teljes egészében megélni kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem lehet mindentől megszabadulni, ami nem tetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szólásszabadság egyik előnye, hogy ugyanazt a témát több nézőpontból is megismerhetjük. Ennek elvileg el kellene gondolkodtatnia az embereket - csakhogy a legtöbben nem akarnak gondolkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; (...) s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával viszi egész olvasóközönségét, (...) s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás termeket - pedig tán kesztyű sincs minden olvasó kezén -, benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról! Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene hozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet hatalmas kincs, mi azonban egyszerűen eltékozoljuk. Még azelőtt elvetjük magunktól ezt a gazdagságot, hogy egyáltalán megismernénk. Anélkül herdáljuk el, hogy megtapasztalnánk, mi minden rejlik benne - micsoda titok, micsoda misztérium, milyen megváltás és megszabadulás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi természethez hozzátartozik, hogy amit akar, azt a lehető leggyorsabban akarja. Amitől fél, attól meg azonnal meg akar szabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember szerelmes, akkor mindent szabad. Akkor miénk a bolondok szabadsága!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a halált illeti, nem szabad áltatni magunkat: mert ha atomokból állunk, a halál - széthullás, akkor így mindenestül szerteporlunk; ám ha valami egyéb vagyunk, például - felfoghatatlan - egység, mi lehet más a halál, mint kihunyás vagy átalakulás?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szenvedély! Részegség! Őrület! Oly nyugodtan, oly részvétlenül álltok e dolgok előtt, ti, erkölcsösek! Szidjátok a részeget, megvetitek az esztelent, elhaladtok mellette, és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus, hogy nem teremtett benneteket olyannak, amilyen ezek közül egy. Nemegyszer voltam részeg, szenvedélyeim sohasem estek messze az őrültségtől, és egyiket se bánom, mert a magam mértékén megtanultam, hogy mindig és szükségképpen részegnek és őrültnek kell mondani minden rendkívüli embert, aki valami nagyot, valami lehetetlennek látszót csinált. De a mindennapi életben is tűrhetetlen hallani, hogy minden, csak félig is szabad, nemes, váratlan tett esetén rögtön kész az ítélet: ez az ember részeg, ez az ember bolond. Szégyelljétek magatokat, ti józanok! Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyan rossz fából faragott és rossz jellemű emberek, akikhez sohasem szabad leereszkednünk, akikre a lehető legkevesebbet panaszkodjunk, s akikkel szemben még az sem tanácsos, hogy igazunk legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még mindig nem tanulta meg, (...) hogy soha semmi, sem kellemes, sem kellemetlen, igazán vérünkké vált emléktől nem szabadulhatunk. Hogy ami a miénk volt, ami a lelkünkbe, az idegeinkbe, az emlékezetünkbe rágta magát, ha el is hagytuk, ha el is dobtuk magunktól, mint az árnyék, jön velünk, követ bennünket és sohase tudhatjuk: melyik magános pillanatunkban nyitja ránk az ajtót. Hogy nyomtalanul egyetlen nevet sem radírozhatunk ki magunkból, mert ahogy a papíron megmarad a radírozás helye, megmarad rajtunk, bennünk is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik nem tudnak tiszta szívből zokogni, felszabadultan nevetni se tudnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, megtanultam értelmezni a pasi- jelzéseket, de igazából csak azt tanultam meg, hogy (...) nem lenne szabad normál srácokkal flörtölni. Nem azért, mert nem fogjuk szeretni őket. Hanem mert talán túlságosan is megkedveljük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És nekem választanom kellett, hogy azt veszítsem-e el, ami számomra most a legfontosabb – a nőt, akit szeretek -, vagy mindazt a szabadságot és lehetőséget, amit az élet még kínál nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a babonás, aki hisz a manókban, hanem az, aki azt képzeli, hogy szabad szemmel láthatók.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másik magányába nem szabad belegázolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az életben a számtalan prózai döntés között – mint például, hogy mit együnk, hol aludjunk, milyen ruhát vegyünk fel – felbukkan egy igazán fontos válaszút. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelentéktelenség köde felszáll, és a sors a szabad akarat választása elé állítja az embert, csak jobbra mehetünk, vagy balra – nem ragadhatunk le középen, hogy majd elbújva kivárjuk, mi lesz. Nem lehet alkudozni a lehetőségekkel, amelyek előtt állunk. Választani kell és felvenni a kesztyűt. És közben tudni, hogy onnan már nincs visszaút.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mama betegségének utolsó hónapjaiban (...) gyakran kaptam magam azon, hogy gyűlölöm. Tudom, nem volna szabad ilyesmit mondanom, de hát ha egy csapot egyszer kinyitnak, minden kifolyik. Nem szenvedhettem a konok, zsarnokoskodó természetét, hogy csak azért adott nekem életet, hogy azután napról napra, cseppről cseppre visszavegye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetben még szabad a szívünk - mi sem természetesebb, mint hogy egyik személyt jobban kedveljük a másiknál; de igazán beleszeretni valakibe, minden bátorítás nélkül: ehhez kevés embernek van mersze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Aki szerelmes, az nem lehet szabad?
- Aki annyira szerelmes, mint én voltam beléd, az már gettófogoly. Ez zsákutca, vagy rosszabb: maga a negédes, émelyítő, gejl mennyország! Életem túlnyomó részét úgy éltem meg, mint monstre kirándulást a pokolba. Ám ebből halálosan nem következik, hogy a mennyekbe kívánkoznék. Sőt, egyenest taszulok az angyalos harmóniáktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívből jövő nevetés jó módja annak, hogy felrázzuk magunkat anélkül, hogy kimennénk a szabadba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki igazán okos, semmire sem mond kereken nemet. Akkor se, ha úgy gondolja. Mint ahogyan igent sem szabad elhamarkodottan mondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek,
Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás