„ Milyen bámulatra méltók a körülöttünk lévő állatvilág lakói! Még akkor is csodálatos, ha az összetett viselkedést csupán az ösztön diktálja - legyen az veleszületett vagy a genetikai öröklődés révén beprogramozott. ”

„ Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az őt beporzó rovarral. Minden egyes orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lelki társát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lelki társ virággal párzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja fel párzásuk jelentőségét. Honnan is tudhatnák, hogy az ő szerelmük az életet terjeszti. Így van. Csak teszik, amit kell, és közben valami hatalmas és csodálatos dolog történik. Megmutatják nekünk, hogyan éljünk. Hogy az ember egyetlen paramétere a szíve. Ha meglátja a maga virágját, semmi nem állhat az útjába. ”

„ A jó memória csodálatos képesség, mert így a múlt mindig a jelenünk része. ”

„ Sokkal fontosabb felfedezni egy olyan templomot, amiről még senki sem hallott, mint elmenni Rómába és kötelezően megnézni a Sixtus-kápolnát, kétszázezer másik turistával együtt, akik a füledbe kiabálnak. Természetesen menj el a Sixtus-kápolnába is, de sétálj az utcákon, vessz el a sikátorokban, ízleld meg annak szabadságát, hogy keresel valamit, amiről nem is tudod, hogy micsoda. ”

„ Ringó-hullámzó mozdulataid
hullámvasútján lebegve szálltam
tested gyönyörű csodái fölött.
Véred világított az éjszakában. ”

„ Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége. ”

„ Amikor fiatal voltam, csodáltam az okos embereket. Most, hogy öreg vagyok, csodálom a kedves embereket. ”

„ Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ. ”

„ A meditáció rendbe hozza a szertelen, nyugtalan kedélyéletet, annak háborgásait, sokszor belső viharait, és átvilágítja sötét, csillagtalan éjszakáit. A jógában nem az akrobatákat és fakírokat kell csodálni, hanem a meditációt, annak boldogító, erősítő és gyógyító hatalmát. ”

„ Vagy, aki vagy, egyetlen a többi között, tehetséges vagy tunya, messzire látó vagy bandzsi, egy ember, aki több kényelmetlenséget túlélt, dolgozott mindenfélét, sok embert elvesztett, még egészségesnek hiszi magát, nem él száműzetésben, és megvan a királysága. Övé az, ami megtörtént vele, búcsúdélután. Talán elszökik a boldogság, talán jön valami baleset, de minden hely kiváló, ha rácsodálkozom. Már csak az lep meg, hogy az élet milyen rövid volt. ”

„ Könyörögtem a jóistennek, hogy tegyen csodát és egyszer lépj be az ajtón, ölelj át és szoríts úgy magadhoz, hogy azt érezzem: senki sem bánthat, hiszen te, az én erős apám itt van velem. ”

„ A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédűen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül. ”

„ Legbensőbb érzéseimet, titkaimat is kigyóntam neki. Szájzáram varázsos feloldását még csak nem is bántam. Mi több, kifejezetten élveztem. Az ő társaságában éreztem bizonyosan, minden sejtemen átáramlóan, hogy élek, hogy ez csodaszerűen szép. ”

„ Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni? ”

„ A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni. ”

„ Aki azzal foglalkozik, hogy jól érzi-e magát, hogy a körülmények összejátszanak-e végre ahhoz, hogy jól érezze magát, az, feltételezem, hogy ebben az erőlködésében, ebben a nagy csodavárós mosolygásban a legboldogtalanabb, legszegényebb ember közöttünk. ”

„ Magyar ember lévén a válogatottság számomra sportpályafutásom megkoronázása, gyermekkori álmom valóra válása. Csodálatosabb dolgot nem lehet elképzelni egy sportoló karrierjében, mint amikor több ezer magyar énekli a nemzeti Himnuszt egy győztes meccs után! Hála az Égnek, ezt csapatunk tagjai már sokszor átélhették. ”

„ - Aztán miért ragaszkodik olyan nagyon az élethez?
- Ó, ezer okom van rá!
- Miféle okok, ha szabad kérdeznem?
- Hogy mifélék? Hát a levegő, az ég, a reggel, az este, a holdvilág, a csavargó cimboráim, a viháncolás a cafkákkal, a szép párizsi épületek tanulmányozása, három vastag könyv megírása, az egyik a püspök és a malmai ellen meg tudom is én, mi még. Anaxagorasz azt mondta, hogy ő a napot csodálni jött a világra. Én meg olyan szerencsés vagyok, hogy reggeltől estig egy lángésszel lehetek együtt: saját magammal, és ez fölöttébb kellemes. ”

„ Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek, és teljesen elkövetnek, és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban. ”

„ Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk. ”

„ Az ember az élet delelőjén túl többet emlékezik, mint amennyit tervez. A mirákulumok, a látomások évada elmúlt; elinalt az ifjúság és vele a csodák.
Így, vénülőben, az ember számadást csinál: Mit vétett? Mit vetett? S mit aratott? Mit adott néki a világ, s mit adott ő a világnak? Mit látott? S mi minden ment át rajta? A második félidőnek a vége felé, a célegyenesben, tovatűnő életének logikáját keresi - esetleg élet volt-e az övé? Emlékezéseiben, valamiféle megnyugtató katarzis jóreményében másodszor is lepergeti sorsát. De az övé volt-e? A maga életét élte-e? Azonos-é magamagával? ”

„ Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe. ”

„ Az örök lélek szempontjából nincs olyan, hogy késő. Mert a lélek számára nincs Idő. A megcselekvés a lényeg, mert ez a földi élet oka. Más dimenziókban nincs lehetőség erre a sok csodára, amit emberként megélhetünk, átadhatunk. Csak a fizikai törvények rendjében tudjuk megcselekedni a globális lélek egyetlen feladatát, az elfogadást, a szeretetet. Mert a szeretet nem fogalom, nem érzés, hanem cselekvés. ”

„ Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz. ”

„ Nincs sebész, aki kioperálhatná a bűnös szívünket, és kicserélhetné egy bűntelenre; nincs pszichiáter, aki önzőségünkből és indulatainkból ki tudna minket gyógyítani. A tudomány, bár csodákra képes, maga is megváltásra szorul, hisz rosszat legalább annyit szabadít a világra, mint jót. Nincs számítógépes program, ami összeszámlálhatná vétkeinket, és aztán kidobna egy biztos megoldást. Még a valaha élt legnagyobb elmék és erkölcsi nagyságok is könnyeket hullattak saját szívük gonoszságai miatt. Mégis van örömhír a világ számára! Van egy jó hír, ami felülmúlja az elmondottakat: JÉZUS MEGVÁLT! Egyedül ő képes erre, senki más. ”

„ A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem. ”

„ Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést. ”

„ Amikor már vészesen rühellem a telet, részletesen magam elé képzelem a tavaszt. Abban a hitben ringatózom, hogy nem hagytam ki semmit: így és így fog kibomlani, lépésről lépésre. Aztán eljő végre a valóságos tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem. ”

„ Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben. ”

„ Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. ”

„ Micsoda ostoba dolog az emberi test! Mennyi tudás, emlék, gondolat, terv, minő ritka ital a finom csontedényben - s egy ostoba daganat valahol a zsigerek közt, félrelöki, kiborítja, kilöttyenti a földre, s az ostoba föld beszívja, mint a sáros hó levét. ”

„ Ne csodáld, hogy feszengek idegen életemben,
különös tárgyak között ülünk egymással szemben. ”

„ Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása. ”

„ Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak. ”

„ Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt. ”