A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Bármennyire szereti két ember egymást, ahol nincs fizikai kontakus, ott a szerelemnek sincs értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Magának könnyű, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különös, hogy épp Rex Donaldsonnak adta a szívét! Az ő társaságában is akadnak szerelmek, hisz anélkül nem élet az élet, de hát miért kell az ilyesmit komolyan venni? Az egyik jön, a másik megy... De Rex Donaldsonnal más a helyzet. Rex iránti vonzalma egyszerű, mély és erős. Szüksége van Rexre. Higgadt nyugalma, elvont gondolkodása egészen más, mint amit ő vidám felületes életében megszokott. Logikus, tudományos elme; tartózkodó, kissé pedáns magatartása mögött azonban erő rejlik. És zsenialitás! Rexnek első és legfontosabb a munkája - ő, Theresa, csak része (noha kellemes része) lehet Rex életének. És az önző, felületes Theresa, életében először érezte, hogy elfogadja - sőt, szívesen fogadja el - ezt az alárendelt szerepet. Mert Rexért mindenre, igen, mindenre képes!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudta, hogy ő maga is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi lenne, ha, a mi lett volna, ha, vagy minek kellett volna történnie, vagy mi lehetett volna - mind csak erőpazarlás. (...) Persze, ha semminek nincs értelme, még az is abszurd, hogy az ábrándozást tekinti ellenségnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzelet az emberi elme műhelye, ahol régi eszmékből új kombinációk és új tervek születnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Melléd simulok, elmesélem:
butaság volt az elmenésem,
de jó volt a távol.
ott égett belém: hiányzol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki vért ad, jótékonysági koncerten vesz részt, vagy árvízi károsultak javára adakozik, valóban embereken segít, és ezért nem vár viszonzást. Mindeközben azonban olyan érzelmeket kelt ismerőseiben, amelyek emelik rangját és tekintélyét a csoportban. Az emberek megbízhatóbbnak és szeretetre méltóbbnak tartják az ilyen embert másokhoz képest. Olyannak, aki érdemes a bizalomra és a jövőbeni támogatásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem volt több feszültség a levegőben, mely gondolataikat lefoglalhatta volna, tervezgetés, fontolgatás, s hogy mindez hirtelen nem volt többé, úgy érezték, mintha valahol valami hirtelen megszűnt volna. Talán az élet íze, a létezés értelme szűnt meg, vagy távozott el a felnövekedett gyermekek batyujában s ők ott maradtak a néma nagy estében egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb ésszerű cselekvésben szerencsétlennek, mint értelmetlenben szerencsésnek lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cindy állandóan arra figyelmeztet, hogy ne hívjam ki magam ellen a sorsot. Azt szoktam neki válaszolni, nekem nem kell magam ellen kihívni. Létezik olyan is, hogy valakit a sors szemel ki magának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani. És ha van köztünk, aki súlyos és komoly áldozatokra kész az ilyen célok előmozdítása érdekében, az kétségtelenül már pusztán ezért is büszke és elégedett lehet, bármi legyen a végeredmény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történetírás jobbára figyelemelterelés. A legtöbb történelmi beszámoló elvonja a figyelmet a nagy események mögötti befolyásokról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, talán ez az ember életének egyetlen értelme, hogy éljen a lehetőségekkel, amiket a sors elébe hoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan, mint valami bonyolult kotta (...). Tele van tizenhatod hangokkal, harmincketted hangokkal, számtalan fura jellel, kibetűzhetetlen jegyzetekkel. Helyesen olvasni megoldhatatlanul nehéz feladat, és ha sikerül is kiolvasni, majd a megfelelő hangokra váltani, még mindig nem biztos, hogy az emberek helyesen értelmezik és elismerik a belé kódolt jelentést. És az sem biztos, hogy a jelentés boldoggá teszi az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember szerelmes, akkor mindent szabad. Akkor miénk a bolondok szabadsága!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Súlyos időkben kétértelmű, régi álmok nehezednek a lelkedre. Úgy haladsz tovább, hogy folyton menekülsz előlük. De elmehetsz a világ végére is, az idő súlya alól nem tudsz kibújni. De azért a világ végére el kell menned. Mert nem tehetsz mást, el kell jutnod odáig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg néha még rám vársz,
Egy mozdulatban egyszer majd
Újra megtalálsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Húzok egy vonalat, és innentől kezdve azt nézem, ki mit csinál ma. Szerintem nincs is lehetőség más mércét használni, mert ha az egyébként valószínűleg jogos sérelmeinket hordozzuk életünk végéig, folyamatosan visszakényszerítjük magunkat a múltunkba, az indulatainkba és a keserűségeinkbe. Ha az ember nem elég intelligens, nem elég felnőtt ahhoz, hogy egy idő után képes legyen a saját múltját és megbántottságait távolságtartóan kezelni, abból az jön ki, ami ma Magyarországon van: feszültség, gyűlölködés, a másik ember semmibevétele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne adj időt az elmúlásnak,
minden gödörbe belerángat,
s nekem, kinek egyetlen lettél,
fájdalom-arannyal fizetnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolatainkat, legyenek akár vidámak, felzaklatók, lesújtók, megdöbbentőek, romantikusak vagy szomorúak, mindig érzelmeink színezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiválasztottnak lenni olyan, mintha szerelmes lennél, senki sem tudja megmondani rólad, csak te tudod, az egész lényed, tetőtől talpig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kétely barátságokat és szerelmeket dönthet romba, így nincs helye az életünkben. Kiben bízhatnánk, ha egymásban nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem... a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kisszerű örömök, az alantas élvezet rabolja el az ember idejét és figyelmét. A magasabb rendű célokat, mint az igazi szeretet és a szellemi kapcsolat ember és Isten között, kiűzi az életünkből a mindennapok sok apró-cseprő baja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok vezér, nem is akarok az lenni. Parancsolni, engedelmeskedni - a kettő összetartozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy asszony mellett, akiben elevenen él nemének géniusza, a szerelem sosem válik szokássá; bűbájos gyöngédsége annyi formát tud ölteni, oly szellemes és oly szerelmes egy időben, természetességébe annyi műgondot kever el s művészetébe annyi természetességet, hogy emléke ugyanannyi hatalmat gyakorol, mint jelenléte. Mellette minden más asszony elhalványodik. Az ilyen ragyogó, nagy szerelem értékét csak az tudja felbecsülni, akinek attól kell tartania, hogy elveszti vagy már el is vesztette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látás, hang, belső remegés. Látás az, amikor látsz valakit. Hang az, amikor hallasz valakit. Belső remegés pedig a perc, amikor egy mozdulat vagy egy arc győzelmet arat minden felett, ami egészen addig fontos volt számodra. Amikor egy tekintet elmerül az arcodban és bevési magát. Csak úgy, mint a hullámok a víz tükrén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az elme ellenáll az életnek, gondolatok keletkeznek. Amikor valami olyan történik, ami ellentmond egy hiedelemnek, zavar keletkezik. A gondolat nem más, mint az élet öntudatlan reakciója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás