„ Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok". ”

„ Jó volna, ha hipnotizálhatnám magam. Magamba szuggerálhatnám azt az érzést, aminek valamikor, kisfiú koromban elképzeltem a szerelmet. ”

„ Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem. ”

„ Minden egyes lélegzetvétel, minden álom, a születés, a halál úgy múlik el, hogy fel sem fogjuk. Összes fogyatékosságunk közül ez a legfájdalmasabb. Életünket olyan kozmikus folyamatok irányítják, amelyeket nem érthetünk. Hogy félelmünket csillapítsuk, ezeket az erőket akarjuk befolyásolni. Ez a mágia. ”

„ Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek. ”

„ Aki boldog akar lenni a szerelemben, annak két dolgot kell száműznie gondolkodásából, először a félelmet, hogy nem szeretik eléggé, másodszor annak igényét, hogy birtokolni akarja szerelme tárgyát, mint holmi anyagi javat. ”

„ Nincs értelme kötődnünk a holtakhoz. Mi csak harcolhatunk, hogy ne haljanak meg. ”

„ Az, aki mindenekfelett a szerelem várásába szerelmes, sohasem fogja megismerni a találkozást. ”

„ A kicsivel voltam. Ott bújtunk a feketerigó fészkében. Puha, meleg testét tollak borították. A feketerigó a háztetőn ült, szárnyait lebegtette, rikoltozott. MacNabola doktor és Halál doktor alattunk állt a kertben. Mellettünk egy asztalon kések, ollók és fűrészek. Halál doktor egy nagy fecskendőt tartott a markában.
- Hozd le! - kiabált. - Rendbe hozzuk! Jobb lesz, mint újkorában!
A kicsi sivalkodott és sivalkodott félelmében. Ott állt a fészek szélén, a szárnyait lebegtette, először próbált repülni. Láttam a szárnyán a nagy kopasz foltokat: még nem volt elég tolla, a szárnyai nem voltak elég erősek. Próbáltam utána nyúlni, de a karom kemény volt, merev, mint a kő. ”

„ A győzelemért minden kényelmetlenség elviselhető. Ezért semmilyen szenvedés nem lehet túl sok! ”

„ A szerelmet táplálni kell - éppen úgy, ahogyan mindig újabb kis fadarabokat rakunk a tűzre. Az első láng csodálatos, de azután vigyázni kell a tűzre, kézben kell tartani. ”

„ Én egyre vágynék: förtelmeset zuhanni
S mégis élve
Semmisülni, élni, vágyni és kapni. ”

„ Nem két összeillő pár szüli a szerelmet, hanem ellenkezőleg, a szerelem alakít át két embert, hogy egymást épp a tökéletlenségeivel egy egésszé forrassza össze. No most legalább tudod, hogy miért mondják a szerelmet mindenhatónak. Azért, mert meg tudja csinálni a csudát, hogy két ember elviselhetővé váljék egymás számára. ”

„ - Miért kell mindig abban a pillanatban elmenned, Lina, amikor legjobban szeretném, hogy maradj?
- Mert akkor szeretnél leginkább megtartani valamit, amikor legbiztosabb vagy benne, hogy elveszíted. ”

„ Emlékezetem viaszfigurái, olykor, ha alaktalanná gubancolódnak is, vissza-visszatérnek, és néha élesebben mutatkoznak, mint azelőtt. Az édes élet patakja forr ilyenformán aszúvá, ami megmarad, azt érdemes kortyonként ízlelni, hogy a velünk történtek értelmére ráérezzünk. ”

„ Rengeteg (...) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet. ”

„ Milyen félelmetes is az ember! Számok és mértékek és jegyzetek összevisszasága, és csak néhányat tudunk értelmezni, és lehet, hogy azokat is hibásan. ”

„ Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről. ”

„ A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg. ”

„ Más, ha a kérését, és más, ha a személyét utasítják vissza: innen ered a félelme is. Ha nem teljesítik a kérését, ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretik vagy nem tisztelik önt. (...) A legtöbb félelem puszta agyszülemény. (...) Az egyik legalapvetőbb képesség, hogy tudjunk másoktól kérni. Minden sikeres ember birtokában van ennek a képességnek. ”

„ Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben. ”

„ Egyes gyilkosok a társadalom termékei, és vannak, akiket a sérelmek motiválnak. ”

„ Hisszük, hogy társaink, rokonaink szeretnek bennünket, hiszünk a baráti szolidaritásban, szerelmeink tartósságában és abban, hogy vannak bizonyos dolgok (...), amelyek "csak mással" történnek meg. (...) Jó része nyilvánvalóan illúzió, jobb esetben a szándék összecserélése a valósággal. Aki pedig nem csatlakozik illúziónkhoz, sőt rombolja őket, az ellenség. ”

„ Aljasságaim egyike, hogy ha szerelmes voltam, akkor is megtetszett más nő; mintha ez a dolog teljesen független volna attól, hogy valakit szeretek. Poligám hajlamok, mondják erre cinikusan az okosok. De ez hazugság, mert azonosítja valamiben a nőket; olyan nőket azonosít, akik még csak nem is mérhetők egymáshoz. Azoknak egyszerű ez, akik minden nőben csak a nőstényt látják, igényük sincs többre. Azoknak is - ha vannak ilyenek -, akiknek csak egyetlen nő van a világon, s az az övék. De én ebben a dologban sosem tudtam jó lelkiismerettel eligazodni. Pedig nehezen viselem el, ha a lelkiismeretem nem tiszta. Skizofrén vagyok férfinak, ez a valóság. ”

„ A szerelem olyan dolog, ami soha nem megy ki a divatból. Ez olyan dolog, amit már mindenki tapasztalt, és ha jelenleg nem is szerelmes valaki, akkor is vágyik ez után az érzés után. ”

„ Soha! Gondolt-e rá Felség, hogy mit jelent ez,
Milyen iszonyu szó annak, aki szerelmes? ”

„ A halál iránti bizalom azt jelenti, elfogadjuk, hogy létezik s hozzátartozik az élethez. A halál elfogadása az élethez vezető kapu. A kereszt és a feltámadás misztériuma a bizalom misztériuma. Jézus képes volt bízni az életben, ezért tudta feláldozni életét. A zsoltár így fohászkodik: "emlékeztess arra, hogy meg kell halnunk, hogy ezáltal világosodjék meg az elménk". A halálon nemcsak a fizikai halált értem, de minden kisebb meghalást is, amelyet folyamatosan meg kell élnünk. Minden veszteség, minden búcsú a halált gyakorolja. Aki a halál szemébe tud nézni, s mint ilyet fel tudja ismerni, az képes arra, hogy "szent nemet" mondjon. Amikor Jézus meghalt, s elfogadta saját halálát, nos, ez egy ilyen szent "nem" volt a halálra, s "igen" az életre. ”

„ Szeretet. Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek. ”

„ A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (...) nem szokott törpe lelkeknél megszállani! ”

„ Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák. ”

„ Hol jársz? nem kérdem, olyan mindegy,
csak lépted vigyázom,
cipőd ismeretlen.
Ha szólnál hozzám, meg se hallanám,
elmennék melletted észrevétlen,
mostani magadhoz nincsen már közöm. ”

„ Mindenki ismeri az emlékezés gyönyörét - a finom szenzációt, mellyel elfog a múlt és néha ismeretlen mámorba ringat. Zenei motívumoknak, dallamtöredékeknek jellemző szerepe van itt - hozzátapadnak az életmozzanatok tömegeihez, egész életszakaszokhoz; s ha felmerülnek, gyöngéd élvezet kíséretében mindent magukkal hozhatnak az öntudatba. Milyen zsibbasztó érdekességgel hat ránk egy-egy rég elfelejtett arc, ha újra feltűnik, hogy megragad minden illat, vagy akár bűz - ha a múlt egy letört darabját képes magával hozni! ”

„ Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje. ”

„ A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket. ”

„ Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy simítása többet jelent mégis. Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni. ”