A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta, hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek, ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt elemzése (...) segít a jelen problémáinak értelmezésében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, kezdem érteni a vámpírizmusról terjengő legendák logikáját: ha valakit vámpír mar meg, maga is azzá lesz. Ha valaki átéli a borzalmak netovábbját, a rettegéstől maga is megtébolyodhat. Elszabadul benne valami, s vagy szót kér idővel, hogy pusztítson, vagy rejtve marad. A métely bejutott, az elmébe fúródott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha történnek olyan valószínűtlen események, hogy az embernek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni az elméjét: nem csak hallucinált. Például, amikor két szóval tönkretehetünk egy életet, és e felismerés után el kell töprengenünk, hogy vajon tényleg kimondtuk azt a két szót, vagy csak elképzeltük a hatásukat. Álom és valóság cérnavékony határvonalán sétálunk ilyenkor, és mindössze az dönti el, melyik oldalra kerülünk, hogy gondolatban vagy tettben nyilatkozunk-e meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit!
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít.
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni.
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem, más nem számít,
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltba tekintésnek csak akkor van értelme, ha a jövőt szolgálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bűntelenül,
Mert hiányzol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a törött tükör hoz balszerencsét, hanem a törött elme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt csináltam magamból, amit nem lehetett,
s amit tudtam volna csinálni, nem csináltam.
Rossz jelmezt öltöttem magamra.
Mindjárt annak ismertek, ami nem voltam, és nem tiltakoztam s elvesztettem magam.
Mikor az álarcot le akartam tépni,
az arcomhoz ragadt.
Mire letéptem és megnéztem magam a tükörben,
már megöregedtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb ember képes kezelni a rá nehezedő nyomást és feszültséget és az ebből adódó konfliktusokat. Vannak azonban olyan, lelkileg sérült emberek, akik gyermekkori traumák vagy más stresszhatások következtében képtelenek kontrollálni az érzelmeiket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy hibát követ el az, aki úgy gyárt elméleteket, hogy nincs az összes adat a birtokában - mert olyankor nem az elméletét alakítja a tényekhez, hanem a tényeket az elméletéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki a haldokló madárra nézve csak az értelmetlen szenvedést látja. De az utolsó szó a halálé. Kineveti őt. Más ránéz ugyanarra a madárra, és megérzi az üdvösséget. Átjárja őt a fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Miért jöttél vissza? (...)
- Talán hiányoztál.
- El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj?
- Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek.
- Semmi sem változott. Mit keresel itt?
- Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz felnőni. Furcsa, de úgy látszik, amikor a testünk abbahagyja a növekedést, érzelmileg még tovább növekszünk, ami gyarapodásban és fogyatkozásban egyaránt megnyilvánul, mert míg egyes részeink fejlődnek, más részeinket hagyni kell elsorvadni... Nincs értelme mereven ragaszkodni a méreteinkhez; a végén szűk vagy bő lesz ránk a világunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtalálom az összetört szíved minden egyes darabját, aztán újra összerakom. Lehet, hogy sokáig tart, de én türelmes ember vagyok, s végül a barátod leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem vagyunk meggyőződve a mi ismereteink, módszereink magasabbrendűségéről, ha komolyan el tudjuk képzelni, hogy másokéi ugyanolyan értékűek lehetnek, akkor a tolerancia értelmét veszti, és helyére a kíváncsi érdeklődés lép a másfajta bölcsességek, másfajta viselkedések, másfajta gondolkodásmódok másfajta mondanivalói iránt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A győzelem a meccs egyetlen értelme (...). Ha nem azért megyünk ki, hogy győzzünk, akkor nincs értelme, hogy egyáltalán játszunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet (szerencsére) nem az akadémiák elképzeléseinek, hanem a saját törvényeinek engedelmeskedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem nem értelmes! Nem lehet logikával elérni vagy elfelejteni. A szerelem teljesen abszurd, de muszáj szeretnünk, különben elvesztünk. A szerelem halott - és az emberiségnek annyi. Mert a szerelem a legszebb dolog, amit teszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagyok, aki vagyok. Maradok Michael Rogers, és járom a világot, és csinos nőkkel ismerkedem össze, amikor kedvem támad rá! Persze ez egy kissé szűkös életmód volt, de eddig még kibírtam. Élveztem az életet, és beértem azzal, hogy az élet csak játék. De hát, azt hiszem, nem is viselkedhettem volna másképp. Az ilyen életszemlélet együtt jár a fiatalsággal. Mikor ez az ifjúság kezd elmúlni, már az élvezet sem az igazi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Manapság alapkövetelmény: az életednek mindössze két szakasza lehet, gyermekkor és ifjúság. Utóbbi kábé hetven évig tartson! A középkorúság és az öregség nem játszhat a pályán. A fiataloknak nincs szükségük eleik tudására, élettapasztalatára, úgy hiszik, bárminek utánanézhetnek az interneten.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szükséged van rá, hogy másoknak szüksége legyen rád; nagyon mély szükséged van rá. Ha senkinek nincs rád szüksége, akkor haszontalannak, értelmetlennek érzed az életed. Ha valakinek szüksége van rád, az jelentőséget ad az életednek; fontosnak érzed magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátok és a család, a tudat, hogy ők törődnek veled, ez tudja a gondokról elterelni a figyelmünket. Ha szeretünk, és engedjük, hogy szeressenek minket, azzal tartalmat adunk az életünknek. Ebben különbözünk az állatoktól. És legalább egy időre, a szerelem segítségével elfelejtkezhetünk az istenverte sötétségről, ami a legvégén mindannyiunkra vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak nemcsak alakítják a történelmet, szavak hatására történni is szoktak események, sőt a szavak a valóságot is kifordíthatják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfélelmetesebb élmények akkor vesztik el félelmetes voltukat, ha nem menekülünk előlük, hanem szembefordulunk velük és egészen átéljük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran elnyom az álom, hogy a félelmeim lássam.
Nem találom magam, nem emlékszem, hova ástam.
A lelked üres papír, ha nem ír rá a szenvedély,
De erősen kell úsznod, hogy az árral szembe élj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás