„ Az ékesszólás fortélyaiban, a mesterségbeli fogásokban járatos férfi, aki az élet minden dolgában hozzászokott a tollforgatáshoz, személytelen - hivatalos vagy irodalmi - írásaiban gyakran leplezheti valódi énjét. De a nő többnyire azért ír, hogy önmagáról beszéljen, és minden szavába beletesz egy kicsit saját magából. Nem ért a stílus fortélyaihoz, mesterkéletlen kifejezéseivel gyanútlanul kiszolgáltatja magát. Híres nők levelezésére, emlékirataira gondolt, amiket olvasott. Milyen pontosan megmutatják magukat az írásaikban, a finomkodók, a szellemesek, az érzelmesek! ”

„ Egy nap, amikor majd a szépséged elmúlik, és már semmid nem marad, kell, hogy legyenek melletted barátok és rokonok, akik azért szeretnek, amilyen vagy, és nem a külsődért. ”

„ Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes. ”

„ Olyankor, amikor szenvedünk valamely nő iránt érzett szerelmünk miatt, arra kellene gondolnunk, hogy ez a szerelem merő véletlenség. Történetesen azzal a nővel találkoztunk, de éppúgy mással is találkozhattunk volna, tehát nincs is semmi rendkívüli ebben a szerelemben. S erre a gondolatra tüstént kitör belőlünk a nevetés. ”

„ Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nemcsak nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek. ”

„ A legtöbb szerelmes verset azért írják, mert a lényegest egyetlen csókkal nem tudták elintézni. ”

„ Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. ”

„ Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek. ”

„ Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyűlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltűnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel. ”

„ Mielőtt elmenekülnénk szenvedéseink elől, először mélyen meg kell értenünk azok okát és természetét. ”

„ Az ember csakugyan egyedül marad, ha elmegy az utolsó is, aki emlékezni tudott. ”

„ Maga fél megváltozni. Inkább képzeli, hogy elmenekülhet, ahelyett, hogy megpróbálná. Mert ha kudarcot vall, semmije sem marad. Ezért feladja valami valódinak az esélyét, hogy a reménybe csimpaszkodjon. A remény meg... csak a nyápicoknak való. ”

„ Az emberi elme útja nem örömről örömre, hanem reményről reményre vezet. ”

„ Mindig félelmetes dolog a múltra visszagondolni, ha a jövőt nem változtathatja meg az ember. ”

„ Nem szabad elszalasztanod valaki fontosat a félelmeid meg az ócska kis büszkeséged miatt. ”

„ Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz. ”

„ Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. ”

„ Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben. ”

„ Nem voltam, nem vagyok, nem lehetek méltó a maga szerelmére. Maga a tisztaság, az édes, szűzies érzelmek ragyogó ideálja, s én... én egy szebb életnek ide maradt romja: fakó, hétköznapi ember. ”

„ Ha eléggé nagy és fontos személyiség valaki, akkor meg kell kímélni az apró bosszúságoktól. Ha ismételten a homlokára száll egy légy, és majd` megbolondul a csiklandozásától... mit csinál? Megpróbálja agyoncsapni a legyet. Ő a fontos, nem a légy. Megöli a legyet: vége a bosszúságának. Tettét ésszerűnek és jogosnak tartja. Egy másik ok, amiért megöli a legyet, ha történetesen szenvedélyesen híve a tisztaságnak. A légy ragályt terjeszthet, veszélyes a társadalomra, a légynek pusztulnia kell! Ugyanígy működik a tébolyult bűnöző elméje. ”

„ Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem - a szenvedély humortalan. ”

„ Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is megtörtént, barátom. ”

„ Olykor az ember maga sem tudja, szerelmes-e hát, vagy csak a mirigyei követelőznek, de van ennek egy biztos próbája: a távolság. A szerelmet felszítja, a kívánságot elaltatja. ”

„ Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid. ”

„ A beszédnek nem elég, ha érthető és értelmes... cél és horderő is szükséges hozzá. Máskülönben a beszédtől a fecsegés szintjéig, a fecsegéstől a locsogásig, a locsogástól pedig a zűrzavarig jutunk. ”

„ Óvakodj a türelmes ember haragjától! ”

„ Az önmagunkba fordulás hiánya hasznos lehet, ha a félelmet kell elcsitítani. ”

„ Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek. ”

„ Kétféle gonosz létezik. Van a hitvány harcos, aki a puszta öklével küzd a hős ellen, és van a fő gonosz, a nagyfőnök, aki már az elméjével harcol. Ő jelenti az igazi fenyegetést. ”

„ Utazom a metrón, és egyszer csak szembenéz velem a múlt. Amelyről azt hittem, már elmúlt. Hogy nem létezik. Meglepődöm, hogy mégiscsak. Ám az igazán meglepő a semmi. Az a semmi, amit kivált. Ellentétben azzal, amit akkor kiváltott. Amikor kaparta, marta, szúrta a torkom. Tépte, húzta, rángatta a mellkasom. Gyomrom kicsi gyűszűként ugrált. Nyeldesett könnyeim nem mentek le, mert megfoghatatlan csomó és gombóc formájú nehezék gátolta. Hát nem fogok visszamenni, az ördögbe is! Főleg, hogy nem is lenne hova. ”

„ A nagy ember elméletekről társalog, az átlagember dolgokról, a kisember pedig a borról. ”

„ A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltűnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra. ”

„ - Szeretlek. (...)
- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek. ”

„ Megyek szerelmesen,
szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban,
hogy a következőben meghalok. ”

„ Hogy Ámor vajmi drágán
méri győzelmét, jó oka van annak;
mert legnagyobb karátján
nem tesz túl semmi, amit bármi adhat,
s az vall világ sorára,
hogy nincs nagy becse, minek nincs nagy ára. ”