A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megbirkózunk-e érzelmeink felszínességével, a hétköznapi hazugságokkal, amelyekkel telezsúfoljuk az életünket? Tudjuk-e, mekkora valójában a házasságunk ereje, hogy valódi, vagy csupán üzemképes a kapcsolatunk? Bevalljuk-e egymásnak, milyen más életekkel élünk együtt és számot vetünk-e azzal, hogy ezek jelenléte mivé formál minket? Amíg ezekre a kérdésekre nem válaszolunk, nem tudhatjuk, kik vagyunk valójában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés, mint Eckhart mester mondja, a leggyorsabb paripa, amely a tökéletesség felé visz benneteket. A nagyobb tudatosság üdve elégtételt adó válasz a szenvedésre, amely különben értelmetlen s ezért elviselhetetlen lenne. A jó szándékú isteni akarat kinyilatkoztatása nem szüntetheti meg ugyan az emberben a tökéletlen teremtés miatti szenvedést, de csillapíthatja és értelemmel töltheti meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A társadalmi konvenció csak azt a szerelmet ismeri el, amely megfontolt és nagyképű és feszes és józan: tehát nem is szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eleinte még reméltem, hogy csak tévedek, egyáltalán gondolni sem akartam rá, de egyszerűen nem tudtam kikerülni, és egyre jobban megijedtem. (...) A kórházban el kellett fogadnom, hogy egy gyerek, a saját gyerekem növekszik bennem, és akkor megértettem, hogy ha abortuszom lenne, akkor nem tudnék már úgy élni, ahogy korábban. Végre elmúlt a félelem és a feszültség és csak az járt a fejemben, hogy össze kell szednem magam. Nem is tudom, hogy mondjam el, de... úgy éreztem, mindenáron muszáj megőriznem a bennem növekvő életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a szerelmes férfi kérdőjelezi meg minden döntését, minden cselekedetét. Csak a szerelem állítja meg a harcos kezét, és plántálja a fejébe a kételyt, hogy szíve hölgye vajon nem tartaná-e kegyetlennek. Csak a szerelem kényszeríti a férfit, hogy egyszerre legyen a legjobb és a legesendőbb. Néha mindez ugyanabban a szent pillanatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor, fiam, elmegyek én
tőled,
csak azt kérem, annyit
kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld
mástól,
mint ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép
mosoly legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
Van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
Ami szerelmed növeli.
Szeretsz - nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
Ne tudd meg, hogy az életem mily
Üres, fekete, ostoba!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan lehet kibogozni a legbonyolultabb, legreménytelenebbnek látszó csomókat is. "Ha türelmetlen vagy és sietsz, akkor csak rángatni fogod, és minden rosszabb lesz: a csomó még szorosabbá válik, mérges leszel, és biztos, hogy kudarcot vallasz. Ha viszont nagyon figyelsz, ha tanulmányozod a helyzetet, mielőtt bármit is tennél, ha csak egyre forgatod a csomót, ha gyengéd és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, akkor a végén mindig sikerrel jársz."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem értem a világot, - azt hiszem,
nincs célja,... mért is volna? - És ami
értelmet magam képzelek belé:
nem értelem, csak szokott tévedés lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...) . Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szégyellte volna bevallani, de ez volt az igazság: nem volt bátorsága hozzá, hogy elhagyjon. Nem volt bátorsága. Hogy fussak nyugodtan a nők után, ha arra vágyom, nyugodtan csináljam csak, akivel akarom, ő azért nem fog elmenni. Hogy nem fog mindent odadobni, amit eddig elért. A barátainkat, a kapcsolatainkat, a gyerekek barátait. És ott van az a drágalátos ház is, amiben még nem is aludtunk egyszer sem. Hogy neki semmi kedve ekkora kockázatot felvállalni miattam. És különben is, mit nyerne ő az egésszel? Mindig is voltak olyan férfiak, akik csalják a feleségüket... Sőt, a legtöbb csalja...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együttérző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanultam, hogy a világ brutális, kiszámíthatatlan, gyakran kegyetlen. A nagyszüleim nem ismerték ezt a világot, így értelmetlennek találtam olyan kérdésekkel nyugtalanítani őket, amikre úgysem tudják a választ. Amikor anyám hazajött a munkából, néha elmeséltem neki, miket láttam, hallottam, ő pedig simogatta a homlokom, hallgatott figyelmesen, megpróbálta nekem tisztázni ezeket a dolgokat... az ő hangja, a keze érintése jelentette nekem a biztonságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megvetendőn szerelmes önmagába az, aki szégyenkezés nélkül tud önmagáról írni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első 10 másodpercben eldöntjük egy idegenről, szimpatikus nekünk, vagy épp ellenkezőleg. Ez idő alatt nem mondhatja el a véleményét az állatvédelemről, nem fejtheti ki, hisz-e Istenben, sőt talán arra sincs ideje, hogy a nevét kimondja. Még meg sem szólal, mi már felmértük, és ítéletet hoztunk felőle. Mondhatjuk erre, hogy felületes ítélethozatal, és igazunk is lesz, mégis így működünk szinte mindannyian.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valószínűleg az emberi kapcsolatokban a rendetlenség, a rendezetlenség fokozatosan bűnné tud válni. Mindez elsősorban jó- vagy rosszindulat, esetleg közöny, nemtörődömség, gyakran valós vagy vélt sérelmek nyomán keletkező bosszúvágy, kegyetlenséggel és gyűlölettel teli megtagadása és elszakítása mindennek, ami egykor szép és jó volt egy kapcsolatban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy narcisztikus fazon képes akkor értékelni a dolgokat, amikor már elmúltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Naponkint elbukom magammal küzdve,
gyönge vagyok s hatalmas:
legyőzöm önmagam és vétkezem, - a bűntudat
szívemben hideg kardvas.
Pálcát török magam fölött és szánom,
felmentem magam hányszor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelmes az a részünk, amelyik vállalja azt a kockázatot, hogy függővé váljék. Aki egész életében távolságtartó marad, mert tudja, hogy szenvedni fog, ha függővé teszi magát, az nem szerelmes. A szerelmes nem fél attól, hogy magára vegye ezt a fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mégis mikor öregedtünk meg?
- Én mindig öreg voltam, Ben. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. (...) Megöregedni nem szégyen, Ben. Azt ki kell érdemelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Jól csak a szívével és fejével együtt lát az ember" - ez az igazság. Nem véletlenül van két szemünk. Csakis így látjuk plasztikusan a valóságot. Az a "harmadik szem" - mely a hagyomány szerint megvakult bennünk, s ami valaha a homlokunk középén volt - egyetlen szem volt ugyan, de egyszerre látott érzelmesen és értelmesen is. Nemcsak érző, de értő tekintet is volt. Az igazi szeretet nem lehet csak érzelmes, mert akkor nem tudod, hogy kit szeretsz. Belevetítesz a másikba valakit, aki nem ő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Élet magadra hagy, te meg toporzékolva kívánod őt vissza, mert inspiráljon már, mondja el, hogy mennyire ügyes vagy, és mennyi minden van benned. De ő magasról tesz arra, hogy te mit akarsz. Elmegy, és teszteli, hogy mennyire hiszel abban, ami vagy. Észreveszed-e azt, ami benned van. Ki tudod-e hozni anélkül, hogy bárki hinne benned, hogy bárki azt mondaná, hogy te bizony még a világot is megválthatod. Hiszen a maga módján mindenki megváltja a maga kis világát, nap mint nap. Mindenki, aki képes tenni azért, hogy más legyen az élete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szerelemnek megvannak a meglepetései, rejtelmei, melyek csak az idők folyamán nyílnak meg előttünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretünk szerelmesek lenni, nem csupán azért, mert ilyenkor könnyebb boldognak érezni magunkat, hanem azért is, mert boldogtalannak lenni is nehezebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beteg mozdulatlan szemmel a mennyezetet nézte, és arra gondolt, hogy milyen furcsa is ez a szó: élni. Egyetlen értelme van csupán, és mégis minden embernek egyebet jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat. Zár nélkül minden kulcs értelmetlen, kulcs nélkül a zár csupán holt tárgy. Megtalálni a megfelelő zárat sok időbe telhet. Türelem kell hozzá, elszántság, bátorság, és főként: őszinte vágy. És kitartás. Keresni, keresni a zárat. Előfordulhat, hogy találsz olyat, amelyhez majdnem illeszkedik. Sőt, talán illeszkedik is. És azt hiszed, megtaláltad. Próbálod elfordítani a kulcsot, de nem megy. Hogyan lehet ez? Hiszen illik a zárba. Mégsem tudod kinyitni az ajtót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás