„ Elmém könnyed, változékony és játékos; gyakran rajtakapom magam, hogy komédiázom. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy azért szeretek-e nevetni, mert a gondolataim nem vesznek komolyan engem, vagy mert én nem veszem komolyan a gondolataimat. ”

„ A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani. ”

„ Mivel sosem ismertem a szerelmet, nem tudhatom, fáj-e, vagy sem. De nem tudom elképzelni, hogy az, ha szeretnek, tud annyira fájni, mint ha nem. ”

„ Az én lelkemben nincsen dal egy darab se, a líra számomra csak egy húros hangszer, így munkakedvem serkentésére rangadót rendeztem a költészet hat legnépszerűbb alapgondolata között: 1. szép vagy és szeretlek, 2. nem szeretsz, 3. nem szeretlek, 4. halhatatlan vagyok, 5. carpe diem, 6. évszakváltás - türelmesen húztam a strigulákat minden vers után. ”

„ Ha tudatalattinknak választania kell a mélyen gyökerező érzelmek és a logika között, szinte mindig az érzelmek javára dől el a választás. ”

„ A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket. ”

„ Semmi sem kelt gyorsabban rokonszenvet az emberekben egymás iránt (...), mint a szomorú, mélabús egyetértés; a csendes részvét légköre, amely minden félelmet és tilalmat elaltat, amely egyaránt érthető a finom és a vulgáris, a művelt és az egyszerű léleknek. ”

„ Hogy mi a legrosszabb, amit egy fiú tehet egy lánnyal? Én úgy gondolom, hogy az, mikor figyelmen kívül hagyja, míg a lány teljes szívéből szereti őt. ”

„ Klasszikus esete a századokon át újra meg újra, idő előtt elszakított szerelmeseknek! Nem csoda, hogy érdeklem, mégiscsak én léptem le folyton, mint valami élő, lélegző tiltott gyümölcs! Örökké szűznek kell maradnom? Néhány évente el kell majd tűnnöm, hogy ne szűnjön az érdeklődése? Beleragadunk az örökkévalóságba, és abban a percben, hogy a "dolog" megtörténik, csak idő kérdése, hogy megérkezzen a vonata Unalom Citybe, és felszálljon rá, tovább élvezni az életet? ”

„ A fesztelen báj olcsó trükk: vízben megcsillanó napfény, amin megakad a szem, egy másodpercre elvonja a figyelmet, de ennyi is elég, hogy ne lássuk - nemegyszer végzetesen - az utunkba kerülő sziklákat. ”

„ Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű. ”

„ Sokakat akadályoz a kezdeményezésben, hogy a szeretetet érzelemnek tartják... A szeretet valójában cselekvő törődésben megnyilvánuló magatartás. Hatással van ugyan az érzelmekre, de mégsem tekinthető pusztán érzelemnek. A szeretet a másik embert részesíti előnyben. ”

„ Ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol. ”

„ A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltűnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs. ”

„ Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg. ”

„ A szerelem sokkal bonyolultabb dolog, mint gondoltam volna. A szerelmes ember gondolati és érzelmi világa nincs mindig összhangban. ”

„ Szerelmem, fényed nélkül
Ébred a nyári nap,
De végül
Ki veszi számba majd? ”

„ Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében. ”

„ Kéz a kézben átszeltük már a föld minden kontinensét,
De egyik se volt oly hatalmas, mint az én szerelmem. ”

„ Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál. ”

„ Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra - és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk. ”

„ Az egész élet összefügg. Semmi olyan nem történik, aminek ne volna értelme. ”

„ Az érzelmek arra valók, hogy másokkal megosszuk őket; az erő és a bátorság olyan fegyver, amely ha helytelenül élünk vele, könnyen ellenünk fordulhat. ”

„ A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar. ”

„ Semmi a világon nem fogható a szerető szívhez (...). Ha a gyöngédséghez, a forró szeretethez még szeretetteljes, nyílt modor is járul, vonzóbb lehet a legélesebb elménél is. ”

„ Ez a pokoli az autizmusban. Mindig csak találgatsz, sohasem tudsz igazán valamit, olyan rádiók ők, amelyekre Isten rászerelt egy zavarót, és a vevőkészüléken csak értelmetlen hablatyolás jön át. ”

„ Az élet egyik nagy hiányossága az, hogy nincs bekezdésekre osztva, hiányoznak belőle a képaláírások, az írásjelek, nincs csengőhang, mely figyelmeztetné az embert, hogy sorsdöntő fordulat következik. A sorsdöntő fordulatok rendszerint megbújnak a jelentéktelen, hétköznapi események között. ”

„ A győzelmet fotózni nagyjából olyan, mint egy esküvőt fotózni a templomban tíz perccel az ifjú pár távozása után. Néhány konfetti ott csillogott még a tér sarában, de az üres gyomrú násznép hamar szétoszlott, és máris azon tűnődött mindenki, hajba kapnak-e holnap az újdonsült házasok. ”

„ A férfiak a hűtlenséget nagyvonalúan kezelik, úgy vannak vele, hogy az alkalmi szex mozgatója és lényege csupán a nemi vágy, nincs köze az érzelmekhez, vagyis nem veszélyezteti a házasságot. Csupán testi kötődés a drága és élvezetes sporthoz, a szexhez. A hűtlenkedő családos férfiak ráadásul tudományosan is megmagyarázzák, miért jobb alkalomadtán belemenni a laza, kötetlen viszonyba, mint mondjuk elmerülni az internetes pornó világában, hiszen az érzelmi elidegenülés és a virtuális viszonyok sokkal, de sokkal ártalmasabbak a kapcsolatra nézve, mint a tényleges hűtlenkedés. ”

„ A lépcsőről spirituális
Zenének hangzik, ha lemégy,
S megérzem ágyékod haján is
Szerelmünk égi lényegét. ”

„ A tudatosság az igazság utazása. Tudom, hogy ez ködösen és idealisztikusan hangzik, de nem vagyok valami boldog, és kétségbeesetten azzá szeretnék válni. Úgy érzem, hogy valahol mélyen bennem lakozik a boldogság elérésének képessége. Azt gondolom, hogy azért voltam eddig ilyen boldogtalan és összezavarodott, mert valamiért ez akartam lenni. Úgy érzem, hogy nem akarok boldogtalan lenni, legalábbis ezt mondom, de a cselekedeteim, gondolataim, vagy az, ahogyan a gondolataimat értelmezem, mást mondanak. ”

„ A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlik neki. ”

„ A szív valami tapasztalatlan, naiv dolgot juttat az eszünkbe (...). "Aki bizalmat érez a saját szíve iránt, az ostoba" - mondta sokszor Ágost, idézve a Bibliát. Miért lenne ostoba? Talán azért, mert a szív egy égéskamrára hasonlít? Mert sötétség és tűz van a belsejében? A racionalitás követi az időt, míg a szív örökké antik marad. Az érzelmek nem változnak. ”

„ Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb. ”

„ Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet. ”