A címkéhez 4 666 idézet tartozik


Az idő becses ajándék, azért kaptuk, hogy okosabbak, jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk általa. Az idő maga a béke, míg a háború az idő durva elutasítása, az időből való kitörés valamiféle esztelen türelmetlenség következtében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez itt a vég. De ez itt a kezdet. (...) Mert a világban nincsenek igazi kezdetek és végek, csak mi, emberek nem bírjuk élni és értelmezni a tagolatlan időt, ezért saját szempontjaink szerint felosztjuk azt. Még a születés és halál is csupán ennek a tagolásnak részei, bár nyilván nagyobb jelentőséggel bíró részei, mint az évek, hónapok és napok. Mégsem igaz, hogy a születés lenne a kezdet, és a halál a vég. Az igazi kezdet az első gondolat felhangzása volt, és az igazi vég az utolsó gondolat elhallgatása lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, amit megtanultunk látni, és figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem illik bele az előítéleteinkbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan világban élünk, amelyben az emberek nem tudják, mit akarnak, de készek érte elmenni a pokolba is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat - úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok, stb. -, ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna vagy kára, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi itt Hollywoodban időnként tényleg egy másik valóságban élünk, és ez szerintem jó. Mi már akkor nyíltan beszéltünk az AIDS-ről, amikor mások csak suttogtak róla, és felemeltük a szavunkat a polgári jogokért, amikor ez nem volt igazán népszerű téma. Tudják, sokszor mi vagyunk azok, akik felhívják a figyelmet a fontos kérdésekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog szerettem volna lenni,
mint mindenki; vágyam csak ennyi, 
aztán már boldog sem. Csak Én.
Boldogtalan, vén, hiú lény,
és az értelmét megkeresni,
hogy mért vagyok egyáltalán,
s mért épp fiú, mért nem leány?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A villámütés sose földelődik.
Ha barátod volt, nincs helyette más.
Szerelmet elveszteni: légszomj.
Barátot fulladás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta:
- Annak az egynek igenis számít! (...) - mondta a kislány.
Igaza volt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El sem tudod képzelni, milyen szörnyű látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése. (...) Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó űr áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a halál szerelmének megízlelésével vívhatja ki az ember a szabadságot. Halandó kötelékeink felismerésével válunk csak szabaddá, azzal, ha felfedezzük az élet láncolatát alkotó hurkokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs felesleges ismeret, nincs értelmetlen információ, nincs egyetlen lényegtelen pillanat sem! Életed minden egyes lépésére, minden ezredmásodpercére szükséged volt, hogy eljuthass oda, ahol ma vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éreztem - és úgy sejtettem, ő is érzi -, hogy a holnapi nap sorsdöntő lesz. A kapcsolatunk nem egyensúlyozhat továbbra is a kés élén, le kell esnie róla vagy erre, vagy arra - hogy merre, az teljességgel az ő döntésétől és ösztöneitől függ. Én már döntöttem, még mielőtt tudatosan választhattam volna, és kész voltam vállalni ennek a döntésnek minden következményét. Az én számomra nem létezett ijesztőbb, gyötrelmesebb gondolat annál, hogy elszakadjak tőle. Ez egyszerűen lehetetlenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elmém elérte már a halandó képzelet határait, s egyre nyújtózik tovább a végtelen felé. Nincs tudomány, melyet be ne fogadtam volna, nincs művészet vagy mesterség, mely meghaladná képességeimet. S mégis, miként Faust, hiába kutatok, hiába okulok... Míg csak élek, nem néz rám asszony szerelemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magunk teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami elmúlhatott, az nem volt igazi szeretet. Csak az előszobája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik elítélnek, azok a végeérhetetlen örök szerelmem miatt szólnak meg engem. De mit tehetnék én, amikor a szívem sehol nem lel vigaszt? Hogy hallgattathatnám el? Talán parancsolhatok önmagamnak? Jaj szívem! El tudod viselni, hogy nincs veled, kinek szép szeme a szerelem éltető forrása?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A küzdelmes, ám mégis békés élet három pilléren nyugszik: egyszerűség, türelem, együttérzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelmek mindig nagyon fontosak, mert a lélek rajtuk keresztül akar velünk közölni valamit. Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármi elől elmenekülhetünk, csak magunktól nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humor arra való, hogy távol tartsa tőlünk a félelmet - bólintott Gabe. - A legmélyebb, legprimitívebb félelmeinket. Ha megfordítod őket, ha nevetségessé teszed őket, többé már nem is olyan ijesztőek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha, amikor az emberek szerelmesek lesznek egymásba, olyan közel kerülnek és annyira összeillenek, hogy egymásba olvadnak, s már nem lehet megállapítani, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. Összekeveredve egyesülnek, és attól kezdve már nem tudnak egymás nélkül élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ismerem a téged hajtó haragot. A tomboló dühöt, ami úgy elnyomja a gyászt, hogy szeretteid emléke végül megmérgezi a véred. Egy napon azt kívánod, hogy bár soha ne élt volna, akit szerettél, úgy nem éreznéd a fájdalmat. Nem éltem mindig a hegyek közt, egykor feleségem volt a nagy szerelmem, de meggyilkolták őt. Ahogy te, úgy én is megtanultam, hogy vannak, akik ellen harcolnunk kell szüntelenül, könyörtelenül. A haragod nagy erőt ad, de ha nem uralod, elpusztít téged, ahogy majdnem engem is.
- Mi állítja meg?
- A bosszú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Neked volt már ilyen? Nagyon rosszul érzed magad, aztán elmúlik, és fogalmad sincs, hogyan. Amikor ilyen fantasztikusan érzem magam, eszembe kell vésnem, hogy egyszer lesz majd rossz hetem is, így annyi kiváló élményt kell elraktároznom, amennyit csak tudok, hogy a következő rossz héten emlékezhessek rájuk, és higgyek abban, hogy lesz még jobb is. Nem mindig működik, de szerintem nagyon fontos, hogy legalább megpróbáljam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gyötrelmes, hosszú betegségünk annyi emléket se hagy maga után, mint egy fogfájás. Lelkünk felejteni igyekszik. Évek múlva még azt a városrészt is elkerüljük, ahol a kórház van, melyhez szenvedésünk rögződik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmek jönnek és mennek. Ha beszélünk róluk, általában hamar elmúlnak, de ha magunkban tartjuk őket, akkor sokáig bennünk maradnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden érzelem közül a félelmet lehet a legjobban kiaknázni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének, és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csupán egy kis lökésre van szükségünk, hogy az érzelmeinket átrendezhessük, és már egy régóta esedékes irányt adjunk az életünknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Botor és feledékeny a felnőtt elme, amikor lebecsüli az ifjúságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik. (...) De ami a büszkeséget illeti, azt igazán kiváló értelmű ember mindig féken tartja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás