A címkéhez 2 325 idézet tartozik


Vannak, akik soha nem adják fel a reményt, még ha a lelkük mélyén tudják is, hogy rég elveszett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik minden nap megmossák a lelküket is?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bölcsesség, melyet annyira szoktak magasztalni, voltaképp nem is egyéb, mint a lélek ifjúságának tudatos elsorvasztása. Amint növekszünk, folyton arra törekszünk, hogy mesterséges úton idézzük elő a lélek vénségét, hogy csökkentsük a lélek ösztönösségét, hogy elöldössük a lélek érzékenységét, mely különben képtelenné tenne bennünket az életre. Ezáltal elérjük, hogy csakugyan kibírjuk a különböző megpróbáltatásokat, legalábbis átvergődhetünk rajtuk. Később azonban, amikor a megpróbáltatások elmúlnak, s megint élni és élvezni szeretnénk, döbbenve vesszük észre, hogy a fáradságosan és drágán szerzett közönyt nem sikerül átváltoztatnunk mozgékonysággá és hitté. Az ideg vezetőképessége megszűnt. Tényleg megöregedtünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább. Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás vádolása, fölemelése és lehúzása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nélküled hol laknék?
- megborzong a lélek -
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes; csak a szerelem szertelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük,
ágyékuk-izmuk mélyen szendereg,
a lelkük halkan mégis fodrozódik:
rajta emlékek csónakja lebeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: csak azt nem vesztem el
Amiről sose mondhatom: enyém.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megállt a szívverés,
a lélek hova lett,
mégis egy nevetés
kitölti a teret,
mégis egy mosolygás
fölnyúl a csillagig,
aki lám egyszer élt,
örökre itt lakik,
már mi is mosolygunk,
már mi is nevetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ismeret sokrétű. Még saját lelkünket is alig értjük, amíg a lepel fel nem lebben, és elő nem jövünk a rejtekünkből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemünket az éjhez edzve
hallgattuk a szél szavát,
a szél szavát;
remegő szánk szólni nem mert
s két szomorú, szerelemvert,
ölelkező árva embert
megölelt az éj s a vágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akikhez igazodni lehet, s kell! Akiknek lelkét boldogság megismerni, értékeit büszkeség követni. Ettől (is) leszünk jobb emberek. Mértékadók, komolyak, elvhűek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kor sötétségét az mutatja legjobban, hogy mennyire lélektelen benne az emberi tevékenység.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi ellenkeznék mélységesebben az asszonyi természettel, mint a nyugodt, tökéletes szerelem? Izgalom kell nekik, a vihartalan boldogságot nem tekintik boldogságnak. Azok a női lelkek, amelyek elég erősek ahhoz, hogy a szerelemben fölleljék a végtelenséget, angyali kivételek és az asszonyok világában ugyanazt jelentik, mint a teremtő lángész a férfiak között. A nagy szerelmi szenvedélyek éppúgy ritkaságszámba mennek, mint a műremekek. Ami ezeken kívül létezik, az csupa alkalmi egyesülés, múló inger, megvetésre méltó, mint minden alacsonyrendű dolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor híres ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testi szemeimet
Behunyom, és lelkem szemeivel nézek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy lelket sem látni végig az úton. Ilyen egyedül csak én tudok lenni. Prágában, vagy másutt, mindegy. Ilyen tökéletesen egyedül csak én tudok lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni.
Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni.
Lelküket szeretném balzsammal simogatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiegyensúlyozott lélek vagyok és egyenletes kedély; érzésem szerint az öröm az élet természetes vivőanyaga, és ha felbuzgott bennem, szabad folyást engedtem az életörömnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természet olykor csodát is művel. Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan fejét a fű között, egy bokor alján, messzi túl az idényszerűsége hónapján. De ez egészen más. Az a csoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerűség jegyében lép a hívők elé! A gyermek, a földműves, az anya vagy az ártatlanul elhunyt áldozat robosztus erejű, mitikus szólama, amely legyőzi a komplikált embert. A víztiszta igazság előtt meghajlik a szintetikus lény is, aki épít és ítél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermek, Uram, szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humorérzékkel bíró ember a maga és mások cselekedeteit nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi, és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humorérzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt, megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért. Mérsékletet tanácsol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan esetekben, amikor valami fontos vagy legalábbis jelentős dolog történik az ember életében, és ebből valamilyen következtetést kell levonni vagy valamilyen döntést hozni, akkor keveset gondolkozik, szívesebben bízza rá magát a lélek titkos munkájára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veszedelmes dolog a vasegészség, ha vaslélekkel társul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haragszom én, de miért magamra?
Ígéretek, mint száz hazug csaló
miért másnak jár a jó?
Úgy él a nő, ha lelke hajtja,
s a megszokás elhalványult fotó
vagy csak én lennék mohó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás