A címkéhez 443 idézet tartozik


A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolataimba az őszi szellő
Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves,
Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember válogassa
ki a sokból barátját s kedvesét,
s ítélje a többit, ha bölcs, ha szép,
feledésre...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedő szívem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szememnek ablakán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek gyakran hajlamosak rá, hogy az elveszett kedves mását keressék, ami mindent megnehezít. Lehetetlen megmaradni valakinek az árnyékában, miközben a nap mozog az égbolton.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemben mindenki saját elveszett felét keresi. Így aztán többé-kevésbé minden szerelmes elszomorodik, amikor szerelmének tárgyára gondol. Mintha nosztalgiával telve olyan kedves szobába lépne be ismét, amit már régen elhagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár ha belegondolok, jobban illene hozzád a Hókirálynő. Könyörtelen, eltökélten megy a saját feje után, nem ismer se irgalmat, se kedvességet, de még a szánalom csíráját sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam a kulturális felhozatalt. Álltak a kötetek a stelázsikon, áttekinthetően, nézegettem őket. Három, értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték: segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. A legszimpatikusabbhoz fordultam, és egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé nagyok? A boltoson elúrhodott a rököny, hebegett, habogott, holott az imént még aktívan segíteni akart. Aggódni kezdtem, hogy elveszítheti élete értelmét, ezért megkértem, legyen oly szerfelett kedves, és mutasson nekem egy A betűt. Reszkető ujjal rábökött. Kedvében akartam járni, ezért hosszan örvendeztem az A-nak. Hogy az milyen finom, sikkes, kupolás betű! A pasas megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyét csináltam belőle. Én?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedves, ne szólj. Igy, csöndesen,
pihenj velem:
árván egymásba-menekült
szegények kincse ez a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kedves szív a boldogság szökőkútja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, hogy szerettem, istenem.
És hányszor szólítottam
Szelíd szavakkal, kedvesen!
De nem szólt, nem szólt egyre sem,
s dühömben tűzredobtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Próbáld megérteni az embereket. Ha megértitek egymást, akkor kedvesek lesztek egymáshoz. Jól ismerni egy embert, soha nem vezet gyűlölethez, szinte mindig szeretethez vezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon bölcs az emberi természetnek az a tulajdonsága, hogy a kínzó emlékeket idővel elhalványítja, de a kedves élményeket megőrzi, sőt esetleg még meg is színesíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot
szívesen tőlem, s e csendes dalt is.
Látod,
csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled,
s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár többnyire szerfölött kedves az élet, nélküled csak közepes lenne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,
bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,
tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,
nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;
virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,
hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,
szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,
szemem könny borítja, miattad csordulván.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedves légy, és tarts ki mindig, semmi másban nincs vigasz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S vajjon, ha egyszer hajt a Sorsom:
harcolni vérvirágos tengeren,
szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: "Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!" Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: "Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másokkal való kapcsolataimban arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, mikor valójában mérges és kritikus vagyok. Nem jó, ha úgy teszek, mintha tudnám a megoldást, ha egyszer nem tudom. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, amikor éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, mikor éppen bizonytalan és rémült vagyok. (...) A legtöbb hiba, ami emberi kapcsolataimban előfordul, a legtöbb eset, amikor nem tudok másokon segíteni, éppen annak tulajdonítható, hogy valamiféle védekezésből másképp viselkedem kifelé, mint ahogy belül érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki húsz év múltán nem látja hússzorta jobban a kedvese szépségét, az nem érdemelte meg az első látásra sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami szépet egy tán-senkinek,
Szerelmeset, jót üzenni szeretnék,
Csak hálából, mert Érted vagyok kedves,
Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak e földön mindenütt
Szép nők: szikrákat szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A humor az élet sója, kedvesem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetet azzal ápoljuk, hogy a legesendőbb és legerősebb önmagunkat teljes mélységében megmutatjuk és megismertetjük a másikkal, és (...) az ajándékunkból kifejlődő spirituális kapcsolatot bizalommal, tisztelettel, kedvességgel és ragaszkodással becsüljük meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint köztudott, a butaság az emberi szellem terméke, magából táplálkozik, és másokat is táplál, olykor bántó is tud lenni, de alapvetően mégsem az. Gyakran a butaság kedves is, bizony lehet valaki olyan kedvesen buta, hogy nemcsak elnézzük neki, de még kedveljük is a butaságát. Sőt azt szeretjük benne a leginkább!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyűlölöm a holdat és félek tőle, mert fénye néha ismeretlenné és ocsmánnyá tesz ismerős és kedves jeleneteket is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás