„ Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon. ”

„ Álmodban zenét hallasz, hallani fogod még akkor is, mikor felébredsz, és sírás fojtogat majd, mert tudod, sosem lesz nyugalmad, míg újra meg nem hallod. ”

„ Egyetlen valami maradt csak szilárd és valóságos a semmi összeboruló hullámai között. Az a könnycsepp. A mamám el akart vinni magával. Ez világos, hiszen sírt. Az apám vette rá, hogy mondjon búcsút nekem, mert ő nem akart engem, de a mamám mégis elárulta szeretetét azzal a könnycseppel. Azzal az egyetlen, fénylő könnycseppel. ”

„ Odalépett a sírhoz, és a fejfa fölé hajolt. Még nem tudta, milyen érzés lesz majd itt időznie most. Vett egy mély levegőt, és várta, hogy a szemébe szöknek majd a könnyek, mint mindig. De most nem így történt. És azt a súlyt sem érezte, amely máskor mindig a mellkasára nehezedett, valahányszor csak itt járt. Maga elé képzelte Jimet, a boldogabb időkre emlékezve, és bár most is érzett némi szomorúságot, a fájdalom már sokkal tompább volt. Ahhoz fogható érzés, mint amikor távoli hangszórót hallgat az ember. Halkan visszhangzott benne ez az érzés, egyre szelídebben, végül teljesen elhalva. ”

„ Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvűséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő. ”

„ Mindenkinek van lelke. De nem mindenki engedi meg magának, hogy lelki életet éljen. (...) A férfiakat úgy szocializálják, hogy ne sírjanak, ne hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, ne álmodozzanak, ne legyenek érzékenyek. De ez nem azt jelenti, hogy belül üresek! ”

„ Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló szellőre figyeltem, és eltűnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, akik odalenn alusznak ebben a békés földben. ”

„ Jól emlékszem a félelmetes időkre, amikor a szuronyok elnémítottak mindent, de a sírásnak akkor is volt hangja. ”

„ A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen. ”

„ Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél. ”

„ Akik a végvárakat megjárták, nem úgy sírnak, mint ki sajnál, mert temet, nem úgy, mint a lányok vagy a gyermekek, kívül nekik semmi, csak belül csorog, minden, csorog nagyon, végig, az összeszorult nyelőcsövön, bele a gyomorba, s onnét a vérerekbe, a belekbe, a sejtekbe, és minden kis pórusába a szervezetnek. ”

„ Meg kell tanulnunk, hogy a kellemetlenségeket is elviseljük. Jó dolog cuclit dugni a kisbaba szájába, hogy ne sírjon. De idővel le kell szoktatni róla. ”

„ S majd elmegyek hozzád Mama, vak szemeid megcsókolom. A szem-léket, az eltemettem-testrész
üres fészkét, a szemlencse üres üstjét, az üvegtest-sírgödröt, a szivárványhártya-temetőt. Halálod elviszem.
Most magam vagyok. Most temetés után. Most első halálod után. Az első temetés után. Halál-csöndágon leng szivem. ”

„ Lenyűgöz, milyen játszi könnyedséggel mutatja ki az érzéseit. Ha szomorú, sír, ha vidám, nevet, és semminek nem örül jobban, mint hogyha meglepik egy kedves gesztussal. Ilyenkor gyermeki ártatlansággal reagál, és bár a meglepetés váratlan jellege később elmarad, ő még évek múlva is képes ugyanúgy örülni. Előfordul, hogy amikor látom álmodozni, és megkérdezem, mire gondol, ő tündérien elmesél valamit, amit én már rég elfelejtettem. Be kell vallanom, ezt mindig is nagyon szerettem benne. Miközben ő nagyon is lágyszívű, bizonyos dolgokban sokkal keményebb, mint én. ”

„ Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért, ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszóval nem érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem tudott jobb lenni hozzád, ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell fogadni.  ”

„ Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát. ”

„ Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,
Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét. ”

„ Ami a búzavirágnak a csíra ereje, az nekünk a szeretet. ”

„ Rámsírja sárgán
lombját az őszi erdő.
Belep a bánat. ”

„ S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell! ”

„ Anyám volt, jogom van hozzá, hogy tudjam, mit gondolt élete utolsó óráiban; anyám volt, joga van hozzá, hogy a síron túl is segítsen, ha szükségem van rá. ”

„ Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam. ”

„ Születésedkor te sírtál, míg mindenki más örvendezett. Úgy éld az életed, hogy amikor meghalsz, mindenki más sírjon, s csak te nevess! ”

„ Máglyát gyújtottam én
Minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő, megköszönöm.
Régi szerelmekért
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el. ”

„ Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. ”

„ Inkább most sírj egy darabig, mint később egy egész életen át. ”

„ A ki nem sírt könnyek belülről égetik a lelket. ”

„ Leültem a lépcsőre, és marhára sírtam. A marhák ugyan nem sírnak, de így írja elő a szólásmondás. ”

„ A halottakból nem válnak élők többé, ha mégannyira keresi, s meg is találja őket az ember. Akit az istenek maguk mellett akarnak tartani, annak ott a sírja, ahol összeesett. ”

„ Minden volt és minden lesz, és sem sírni, sem nevetni nem lehet jobban, ahogy már ma sírtak és ma nevettek volna. (...) Nem a sírás és a nevetés a lényeg, hanem az ember, aki sírt és nevetett, és annak a valaminek a nagysága a fontos, ami ezen érzések mögött van. ”

„ Nézd a régi képen e lánykát,
Nézd sírásra álló, csöpp száját.
(...)
Nézd, ő voltam én egyszer régen,
És ha kérded, miért sírtam éppen,
Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém,
És elrontod nekem a felnőtt életem.
Tán úgy, ahogy még senki sem. ”

„ És sebeimet tapogattam,
Fájtak, égtek förtelmesen,
De mikor kaptam, hogyha kaptam?
Hol jártam én,
Hát éltem már én?
Ki sírhat most tán énmiattam,
Ki vagyok és merre megyek? ”

„ Ki nem szeret, s nem téved, Az már sírba szállhat. ”

„ Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok

Néma barátod, rabszolgád vagyok,

Alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit, csak néz és imád,

És nem akar lenni, csak általad,

Csak árnyéka annak, ami vagy. ”

„ A sírás nem forrasztja össze, ami eltört. ”