„ A tükör mindent pontosan visszaad: nem téved, mert nem gondolkodik. Gondolkodni lényegében nem más, mint tévedni. ”

„ Tudja, furcsa (...), de engem sok-sok év tévedései megtanítottak arra, hogy ha valami nagyon egyszerűnek látszik, gyanakodjam. Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen. ”

„ A felkavart por
ha majd szemedbe téved,
nem a szél hibás. ”

„ Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek. ”

„ Meg van írva a Bibliátokban: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", s ti úgy véltétek, ez azt jelenti, annyira kell szeretni felebarátunkat, mint amennyire magát szereti az ember. De tévedtek, mert ez azt is jelenti, azért kell szeretned felebarátodat, mert ő egy veled, tekintve, hogy csupán egy ÉN létezik. A tengerben számtalan hullám van, mégis azok a hullámok egyek a tengerrel, a tengerből jönnek létre, s csak természetüket, formájukat tekintve különbözőek. Így van ez veletek és felebarátaitokkal is. Csak ha az emberiség észreveszi ezt, akkor fog megszűnni az ellenségeskedés. (...) A konfliktus szülőanyja a különbözőség illúziója. ”

„ Nem szégyen az, ha nem ütöd meg a mértéket, ha elvéted a célt, ha elbotlasz, vagy ha felsülsz. Csak az a szégyen, ha a tévedéseidből, botlásaidból nem merítesz erőt ahhoz, hogy még keményebben próbálkozz, és a játékban maradj. ”

„ Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben. ”

„ - Miért csinálják ezt? Tagadják, hogy bármit is elszúrtak volna a kapcsolatukban. Miért nem vállalják a felelősséget és lépnek tovább? (...)
- Talán mindenki attól fél, ha bevallja a hibáit, akkor mások gyengének tartják ezért.
- Hát látod, itt téved mindenki. Mert ez maga a felelősség. Egyetértesz? Mert az élet sorozatos baklövésekből áll, igaz?
- És aztán életünk végén bánjunk, hogy nem volt belőlük több. ”

„ A béke szigetére tévedsz, de a lelked mélyén nem tudsz megnyugodni. A világ zűrzavara, az élet nehézségei, megbánások és szenvedések - mindezt belül hurcolod magaddal. ”

„ Ha először nem létezik is konszenzus, csupán a látszata, a csoport az összetartozás-érzés által valósággá változtatja a látszatot, s közben eloszlatja a felmerülő kételyeket. Ez a folyamat nyilvánvalóan erőteljesebben működik olyankor, ha a csoporttagok már eleve osztoznak közös gondolkodási sémákban. Minden olyan információt, amely szembemegy a közgondolkodással, elhárítanak, nem vesznek róla tudomást, vagy tévedésnek minősítenek, s a csoporttagok mindig úgy távoznak a megbeszélésekről, hogy megerősítve érzik nézeteiket, és jobban meg vannak győződve az igazukról, mint valaha. A csoportgondolkodás helyzetében a megbeszélés nemcsak hogy nem bátorítja a nyitottságot, hanem ellene is dolgozik. ”

„ Legfőbb bajunk, hogy nem élünk a jelenben. Vagy a jövőn morfondírozunk, vagy a múltba tévedünk - a pillanatban sohasem vagyunk ott. Később még a közömbös percre is nosztalgiával emlékszünk vissza. A percet elszalasztjuk, nem örülünk neki. Mire örülnénk, a jelen múlt lesz, a kezünkből kifolyik. És folytatjuk, amit egész életünkben: az elszalasztott lehetőséget siratva szánalmasan nyavalygunk. ”

„ Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget. ”

„ A lebecsülés az alacsonyabbrendű ember agyában születik meg, mert az ő igazsága kizár minden más igazságot. Mi azonban tudtuk, hogy az igazságok megférnek egymással, ezért eszünkbe sem jutott, hogy lealacsonyítjuk magunkat, ha elismerjük a másik igazságát, jóllehet az minálunk tévedés. Az almafa tudtommal nem nézi le a szőlőtövet, sem a pálma a cédrust. ”

„ Nem te mondod meg, hogy mikor van vége. Az élet majd megmondja, elhozza azt, akivel még dolgod van, és csak akkor enged menni, ha minden szót megkaptál ahhoz, hogy értsd a leckét, hogy mehess tovább az utadon. Ha új kezdődik, búcsúzz a régitől - ha azt gondolnád, nincs kitől, majd az élet megmutatja, hogy mennyire tévedsz. Az utadba fogja sodorni őket, a kérdés, hogy elfogadod-e azt, hogy semmit sem tesz véletlenül. ”

„ A klasszikusok tanulmányozása nem olyan, mint egy modern levelező tanfolyam; nem egy létra, ami gyors sikerhez vezet! Az embernél sem a munkával eltöltött órák a fontosak, hanem az üres órák, a pihenés órái. Ez a tévedés mindnyájunkra jellemző. ”

„ Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése - egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást. ”

„ Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved! ”

„ Jobb tévedni a túlzott óvatosság, mint a könnyelműség irányában. ”

„ Tapasztalat - így becézzük tévedéseinket. ”

„ A gitár a lelkem - amikor eltévedtem, mindig a gitár segített vissza az útra; a gitár az, ami eszembe juttatja, hogy mit keresek egyáltalán itt. ”

„ Most először érezte, hogy joga van a saját szenvedélye és nem mások kedve szerint élni. Joga van tévedni is. És mersze is volt, hogy felborítson maga körül mindent. Legalább egyszer az életben ezt mindenkinek meg kellene lépni, más úgysem fogja megtenni helyette. ”

„ Erkölcsi emelkedésünk mértéke kollégáink által elkövetett hibák, tévedések és bűnök számával egyenes arányban növekszik. ”

„ A neurotikusnak nem terapeutára van szüksége, aki meggyógyítja, nem is apára, aki törődik vele. Egy mester kell mindössze, aki megmutatja neki, hol tévedt el az úton. ”

„ Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. ”

„ A bátorságot nem lehet eldugni, mint a csontokat a zsákba. Elő kell venni, újra meg újra fel kell mutatni a fénybe, és minden alkalommal erősebb lesz. Ha azt hiszed, elteheted arra az időre, amikor szükséged lesz rá, tévedsz. Olyan ez, mint bármely része az erődnek. Ha nem törődsz vele, a zsák akkorra ürül ki, amikor a legnagyobb szükséged lenne rá. ”

„ Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek. ”

„ A szeretet sosem ítél el azért, mert eltévedtél, de a szeretet nem is hagy ott egyedül, bár arra soha nem fog kényszeríteni, hogy előjöjj a búvóhelyedről. ”

„ Sohasem kerülsz bajba, ha bevallod, te is tévedhetsz. Ez megszüntet minden vitát, és arra készteti majd a másikat, hogy éppen olyan becsületes, nyílt és őszinte legyen veled szemben, amilyen te vagy. Arra ösztönzi majd, hogy ő is bevallja: szintén tévedhet. ”

„ Aki létezik, annak útja is van. Én pedig egyelőre nagyon is létezem, csak... Csak épp eltévedtem. ”

„ Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk. Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Ők nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában. ”

„ Tiszteld a tévedéseidet, a szenvedéseidet és a káprázataidat - a nagy végső szőtteshez szükség van rájuk! ”

„ A félelem a létező legértékesebb árucikk. (...) Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk. (...) Félünk az öregedéstől, a magánytól, a szegénységtől, a tévedésektől. A félelem a legalapvetőbb emberi érzés. Születésünktől fogva bennünk van. És jól eladható. ”

„ Azt hittem, hogy ha gonosz vagyok, az enyém lehet a világ, de tévedtem: a világ gonoszabb, mint én. ”

„ Ha minden tévedés elől bezárod ajtódat, az Igazságodat is kizárod. ”

„ Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz. ”