„ Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük. ”

„ - Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
- Öröm a szerelem? Csak öröm?
- Mi más lenne?
- Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok. ”

„ Egy hajó vagy a tengeren, de nem tudsz kikötni,
Mert megrágott a rendszer, de elfelejtett kiköpni. ”

„ Nincs tegnapunk, és nincs holnapunk. Elfelejtjük az időt, elfelejtjük az életet, és békességben vagyunk. ”

„ S mi haszna lenne, ha megismerné a világot? Én ismerem, s nincs egyéb vágyam, mint hogy elfelejtsem. ”

„ Engem Azizi megtanított rá, hogy ne féljek letűnt korok új világában régi háborúk új csatáját megvívni. Lehet, hogy azt hisszük, hogy mi irányítjuk a világot a birtoklásunkkal, de még a legszegényebb ember is gazdagabb bárkinél, ha figyel a szellemek hangjára, ami a világ igazságát tanítja nekünk: az ember nem felejt el embernek lenni, ha megtanulja, hogy nem azért kél a hajnal, mert a kakas szól, ámbár a kakas a reggel miatt kukorékol. ”

„ Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi. ”

„ De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára! ”

„ Fűzd fel a pillanatokat egy cérnára, és tedd a nyakadba (...). Hogy el ne felejtsd őket. ”

„ Eddig nem tudtam én a szerelemről semmit.
Nem értettem, miért jó, ha arcom úgy ég.
Most már azt szeretném, hogy soha el ne felejtsem.
Jöjj közel hozzám, s adj nekem még! ”

„ Ne felejtsd el, hogy az első és a legfontosabb dolog, amit meg kell tenned, az a saját belsődben van! Harcolni egy ötletért anélkül, hogy saját magadról elgondolásod lenne, az egyik legveszélyesebb dolog, amit csinálhatsz. ”

„ Lenyűgöz, milyen játszi könnyedséggel mutatja ki az érzéseit. Ha szomorú, sír, ha vidám, nevet, és semminek nem örül jobban, mint hogyha meglepik egy kedves gesztussal. Ilyenkor gyermeki ártatlansággal reagál, és bár a meglepetés váratlan jellege később elmarad, ő még évek múlva is képes ugyanúgy örülni. Előfordul, hogy amikor látom álmodozni, és megkérdezem, mire gondol, ő tündérien elmesél valamit, amit én már rég elfelejtettem. Be kell vallanom, ezt mindig is nagyon szerettem benne. Miközben ő nagyon is lágyszívű, bizonyos dolgokban sokkal keményebb, mint én. ”

„ Szinte az irrealitásig megnő mindennek a súlya, ha az ember fogoly, és csak néhány levelet kap. Egy szándéktalan mondat, amely ha más körülmények között íródik, semmit sem jelentett volna, villámmá lehet, és tönkreteszi az ember életét, mint ahogy egy másik mondat hetekre melegséget adhat, noha éppoly szándéktalanul íródott, mint az első. Hónapokig tudunk tépelődni olyan dolgokon, amelyeket a levél írója már a boríték leragasztásakor elfelejtett. ”

„ A szerelem türelmes és nagyon-nagyon nehéz, sőt, talán a legnehezebb dolog, amin mindannyian átesünk. De mi az élet értelme? Végigmenni rajta kevesebb könnyel és fájdalommal, vagy megélni? Próbát teszel valakivel... Minden egy apró szikrával kezdődik, az a legjobb része, azt mindenki szereti, és a másik segít átvészelni a legnehezebb napokat az életben. Egy idő után összevesztek azon, hogy melyik filmet nézzétek meg, vagy mert elfelejtesz egy évfordulót. Haragszol, ő is haragszik, és hirtelen úgy érzed, egyszerűbb lenne megszökni, elfutni. Furcsa, de az univerzum mindig küld jelet, ha hibát készülsz elkövetni. Az univerzum közölni akarja, hogy ha megtaláltad azt, aki felforgatja az életed, az egy a millióból, s őt sosem szabad elengedned. ”

„ Az élet néha váratlan helyekre visz bennünket. De a jövőnk nincs kőbe vésve, ezt sose felejtsd el! ”

„ Életem egy szakasza lezárult. Már régen el kellett volna felejtenem az egészet. Egy nyári románc, akármilyen intenzív, akkor is csak egy nyári románc volt. Talán szerelmes is voltam belé, igen, valószínűleg, de gyerekek voltunk még. A gyerekszerelmek ritkán élik túl a vért és a halottakat. Vannak ajtók. Én pedig becsuktam ezt az ajtót. Lucy a múlt részévé vált. Sok időbe tellett, mire ezt elfogadtam. De megtettem, és sikerült is zárva tartanom azt a nyavalyás ajtót. Most mégis ki kell nyitnom. ”

„ Zenéltünk, mert az Óceán nagy és ijesztő, zenéltünk, hogy az emberek ne érzékeljék az idő múlását; hogy elfelejtsék, hol vannak és kicsodák. Zenéltünk, hogy táncolhassanak, mert ha táncolsz, nem halhatsz meg, és Istennek érzed magad. És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja. ”

„ Senki sem akarja beismerni, de mindig történnek rossz dolgok. Talán mert ez az egész egy láncolat - valaki réges-régen tett valami rosszat, így kezdődött az egész. Aztán valaki más is rosszat cselekedett, s ez arra vezetett, hogy a harmadik is elkövetett valamit, és így tovább... Mint abban a játékban, amely úgy zajlik, hogy valaki a másik fülébe súg egy szót, azt továbbsúgja, és a végén valami egészen fura dolog sül ki belőle. Persze az is lehet, hogy a rossz azért történik, mert különben elfelejtenénk, hogy milyen a jó. ”

„ Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel. ”

„ - Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. ”

„ Élj a mának, de várd a holnapot, és ne felejts el mosolyogni. ”

„ Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély. ”

„ Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés - legalább annyira, mint a szeretet elutasítása. ”

„ Egyesek hajlamosak elfelejtkezni arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki másról. ”

„ Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan. ”

„ Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád. ”

„ Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk. ”

„ Csak akkor kezdhetjük el az igazi megismerést, amikor mindent tökéletesen elfelejtettünk, amire tanítottak. Én egy hajszálnyival sem jutok közelebb a tárgy megismeréséhez addig, amíg abban a feltételezésben élek, hogy valamely tárgyhoz való viszonyom egy tudós által van meghatározva. Hogy megismerjek egy tárgyat, úgy kell megközelítenem, mint valami teljesen idegent. ”

„ Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt. ”

„ Anne a saját bőrén kellett tapasztalja, mennyire fájó lehet a visszautasítás. Hiába mondta magában, miközben megvetően felvetette a fejét, hogy fütyül rá. Csökönyössége ellenére, nőies lelke mélyén nagyon is bántotta Gilbert viselkedése. (...) Jól leplezett kétségbeeséssel döbbent rá, hogy a korábban dédelgetett haragnak nyoma veszett, s éppen akkor, amikor leginkább szüksége lett volna a jogosnak vélt sérelem adta tartásra. Hiába idézte fel az emlékezetes eset megannyi tűszúrását és az akkori érzéseit, hiába próbálta ugyanazt a régi haragot érezni. Az utolsó fellobbanás után - azon a napon, ott, a tó mellett - a harag szikrája is kihunyt benne. Anélkül, hogy valaha is tudatosult volna benne, megbocsátott és elfelejtett mindent. ”

„ Az ember nem törölheti el a múltját. Akkor sem, ha jó, akkor sem, ha rossz (...), nem felejtődik el sem az, ha bűnöző valaki, sem az, ha hős. ”

„ Az egész élet veszélyes. Mi, akik a civilizációnak egy kis csücskében nőttünk fel, hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Ennyiből áll ugyanis a civilizáció, Easterbrook. Itt-ott összegyűlik néhány ember, hogy egymást megvédje, és ilyenformán képes túljárni a természet eszén, és le is győzi. Legyőzték a dzsungelt, de ez a győzelem csak átmeneti. A dzsungel bármelyik pillanatban ismét magához ragadja a hatalmat. Az egykor büszke városok mára romhalmazzá váltak, burjánzó növényzet nőtt rajtuk, és a nyomorult kis emberek éppen csak túlélték. Az élet mindig veszélyes, ezt soha ne feledje. Lehet, hogy nem a nagy erők, hanem a tulajdon kezünk munkája pusztítja majd el. Ma nagyon közel állunk ahhoz, hogy ez bekövetkezzék. ”

„ Vagy nem is voltál más,
csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly,
mely minden nyári alkonyatkor
a langyos szellővel s a füst illatával
meg-megkísérti emlékezetem? ”

„ Hiányzol (...), ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, már lassan nevetni is elfelejtek nélküled dolog, és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél, magaddal vitted a szívemet. ”

„ A kicsi ember (a gyerek) nem azt felejti el, amit tanult - legfeljebb azt, akitől tanulta. És ez lényeges különbség. Nagyon-nagyon fájó különbség, de legalább annyira vigasztaló is. ”