„ Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés. ”

„ Sorsom akármerre mégyen,
Rólatok el nem felejtkezem,
Minden járáson-kelésen
Véletek lesz majd emlékezetem! ”

„ A barátság tökéletesen szabad attól, amitől a ragaszkodás nem: az igénytől, hogy szükség legyen rá. Szinte sajnáljuk, hogy sor került arra a kölcsönre, ajándékra vagy gyerekvigyázásra - úgyhogy, az Isten szerelmére, felejtsük el végre, és térjünk vissza mindahhoz, ami igazán fontos köztünk! Még a hála sem erősíti a barátságot. A közhelyszerű "nem tesz semmit" itt valódi érzéseinket fejezi ki. Nem az a tökéletes barát, aki végszükség esetén segít (hiszen ez természetes), hanem az, aki a segítségnyújtás után a megszokott kerékvágásba tér vissza. ”

„ A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem". Felejtsd el! Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted. ”

„ A harc alább hagy bennem,
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra.
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta. ”

„ Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni. ”

„ Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá. ”

„ Keresem azt, mikor még voltunk. Elhitetem magammal, hogy létezett az a pillanat. Aztán összetöröm. Elfelejtem. És ismét elfog a pánik. ”

„ Soha nem érkezett senki, aki megtanítana felejteni. Hogyan kell idegen ajtók előtt a terhet letenni. Letenni és ott felejteni. ”

„ Meg kell értened, hogy vannak dolgok... amiket nehéz elfelejteni. ”

„ Nem szeretek a múltra emlékezni. Nem is érdekel már. Sajnálom azokat az embereket, akik nem tudnak felejteni. ”

„ Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Egyhangú háborút vívunk saját halálunk fenyegető réme ellen, és az idő ellen, amely másfajta és kevésbé értékes lényekké: felnőttekké változtatja a gyereket. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk. ”

„ Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség - hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád. ”

„ Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. ”

„ A bosszú sohasem tisztás. A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél. ”

„ A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás. ”

„ Aki nevet, az felejt. Mily jótevője az emberiségnek, aki feledést osztogat! ”

„ Könnyű felejteni, amíg az akarat reflektorai világítanak, de a pihenés óráiban, a kimerültség óráiban erősebbek a kísértetek. ”

„ Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti. ”

„ Csupán a szeretet - ha nem párosul a másik lényének mély megértésével - nem elég. Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része. ”

„ Értelmünk gyakorlati használata során a felejtés épp oly fontos, mint az emlékezés. ”

„ Próbálj minden nap valami keserűt enni, csak hogy el ne felejtsd, milyen az íze! ”

„ Meghökkentő, hogy a gyerekek mennyire nem felejtik el, ha valami megrázkódtatás éri őket. ”

„ Elég egyszer elkövetni egy hibát, mindenki azonnal kételkedni kezd benned és elfelejti, hogy mi minden jót tettél. ”

„ Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot. ”

„ Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden lehetséges, s hogy az ember kezdi újra felfedezni azt, amit elfelejtett: saját belső hangját. ”

„ Ha most nem kellek, messzi-messzi évek
sejlő sorával mért kecsegtetsz engem -
ha nem szeretsz, mért tartsa hát az élet
melletted annyi évig még szerelmem -
most még tán könnyen elfelejtenélek;
erőt később ki ád, hogy elviseljem
kínzó nem-létedet? Felelj nekem! ”

„ Csak hallgatom, hogyan dobog szivem,
s hideg borúval bámulom magam,
mint a vasúton az első beszállót,
kit fáradott közönnyel megtekintünk.
Hogy később mindörökre elfelejtsük. ”

„ Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem. ”

„ Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet! ”

„ Nem vagyok beteg, hanem még mindig van bennem valami maradék abból az állítólagos emberi agybajból, amit felelősségtudat címszónál találhatsz meg a tudományos akadémia értelmező szótárában. Örömest elvesztettem volna tőled a fejem, ha ez az említett gátlás végleg kikopott volna belőlem. Sajnálom. Hiányos volt az önnevelésem, például elfelejtettem megtanítani magam arra a gyakorlati jelszóra, hogy utánam az özönvíz. Tartsd magad távol tőlem. Okom van rá, hogy így akarom. ”

„ Felejtsd el, aki voltál, és fogadd el, aki vagy! ”

„ A világban a gonosz és a káosz uralkodik, mert az emberek elfelejtették, hogy minden dolog ugyanabból a forrásból fakad. Térjetek vissza ehhez a forráshoz és felejtsétek el az én-központú gondolatokat, kisszerű vágyakat és negatív indulatokat! ”

„ Amikor meghallod, hogy az emberek mások romlottságáról beszélnek, ne vegyél részt kedvtelésükben! Ha az emberek tudatlanságáról hallasz, ne hallgasd végig, és igyekezz elfelejteni, amit hallottál! De ha az emberek jótetteiről hallasz, jegyezd meg és add tovább! Ha így teszel, hamar hozzászoksz ehhez, és amikor rosszindulatú emberekről hallasz, az számodra olyan fájó lesz, mintha téged szidnának, és ha kiszalad a szádon egy rossz szó ismerősödről, az neked is olyan fájdalmat okoz, mintha magadat ütnéd meg. ”

„ A felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom. ”