A címkéhez 2 602 idézet tartozik


Nyugalmas időszakokban mindig azt gondoljuk, hogy legyőztük őket. Azt képzeljük, hogy végre sikerült elkapni a grabancukat. Hogy végleg száműzetésbe vonultak. Egyszer és mindenkorra. Örökre. De ez ritkán történik meg valójában. Démonaink általában nem tágítanak. Mindig ott lapulnak valahol a sötétben, s kitartóan várják a pillanatot, amikor figyelmünk lankadni kezd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak sebek, amelyek csak akkor fájnak, ha megmozdul az ember. Az állóképet lassan megszokja az ember, a változatlanság, a kép elemeinek egymáshoz való változatlan viszonya hasonlít a logikához, ahogyan a törvényszerűt az állandóban keressük, tehát lassan magyarázatot kapott bennem minden, és mert az emberben az alvadási, a gyógyítási és gyógyulási tendenciák nagyon erősek, előbb vékony réteg növi be a legfájdalmasabb pontokat, aztán mind jobban erősödik ez a réteg, ezen siklik át, ezen ugorja át az ember a kezdetben érthetetlent, képtelent, elviselhetetlent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha másokról beszélnek az emberek, többnyire unalmasok, de ha magukról beszélnek, majdnem mindig érdekesek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...) Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont, melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez... Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagy hétköznapi. (...) Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges legyél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem legyőzhetetlen erőt ad, az együgyű embernek is ravaszságot sugalmaz. Fondorlatossá teszi az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmiből is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. (...) Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek többsége az újjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is újjá kell születni a fejlődés érdekében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet több, mint egy érzés, így többet kell tartalmaznia egy érzésnél: magát az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek, amint láthatod (...), kegyetlenek és ostobák. Amikor fiatalok, feladják fiatalságukat és az egészségüket, hogy pénzt és hatalmat szerezzenek. Amikor pedig betegek és idősek lesznek (...), hogy ismét visszakaphassák az egészségüket és a fiatalosságukat, rááldozzák minden vagyonukat, aminek megszerzésébe oly sok időt és energiát öltek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan unalmas élet, amiről mindent el lehetne mondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: "Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. "Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. "Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. "Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd az embereknek, akiket szeretsz, ismét és ismét, hogy szereted őket. Az ember szeretete a jóságos szavakból él. Mind az idős és nagy emberek, mind a hatalmasok éheznek egy jó szó után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég.
A selyem és a méz,
Vagy ha a kéz ölelni kész.
Vágyad hatalom,
De legyél a vigaszom,
Jutalmad vagyonom,
Rész helyett egész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a kölcsönkönyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerűen megunja, és még mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember cselekedeteit sokszor a megfogalmazatlanul benne élő érzelmek irányítják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ébren a tudat tisztában van az álom mibenlétével, de az alvó számára ismeretlen az ébredés, a való világ, az ép elme fogalma; csak az álom jajsikolyos eszelőssége létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak!
Indítsd a járgányt! Minek várjunk,
mint szorgalmas méh? Ma virágra szállunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hányan vannak, akik átengednék magukat egy hirtelen vágynak, egy óráig tartó, gyorsan támadt és viharos szeszélynek, a szerelem pillanatnyi csapongásának, ha nem félnének attól, hogy ezt a rövid és felszínes boldogságot helyrehozhatatlan botránnyal és fájdalmas könnyekkel fizetik meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan éles fájdalom hasít a szívébe, hogy le kell ülnie. Mi ez? Hiszen a szeretet fáj! Hát bolondok az emberek? Miért mondják, hogy a szeretet jó? Hiszen ez csupa fájdalom, aggodalom, szorongás! Aki nem tudja, mi a szeretet, annak semmi gondja, vidáman él és fütyül a világra... Hiszen a szeretet fájdalmas és nyomorúságos betegség! És rabság, szomorúság, alázat, megsemmisülés...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az erőfeszítésben lelünk nyugalmat, mint ahogy a láng csak az égésben leli létét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha tudsz fájdalmat érezni, tudsz szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó dolgokat nem egy az egyben kapod vissza. Az egyes jótettek nem nyernek közvetlenül jutalmat. Csak a jótettek összessége az, ami az életeden és a körülötted lévők életén javít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg egy ember meg akar ismerni egy másikat, amíg meg akarják változtatni egymást, amíg fontos, amit a másik gondol, érez, tesz, amíg van mondanivalójuk egymás számára, érzőidegük a másik fájdalmára, örömére, ameddig bosszantani tudja egyik a másikat, szokásaival, elképzeléseivel, más érdeklődésével, féltékenységével, addig a kapcsolatuk aktív. Ha ezek kihunytak, jön az elhidegülés, ami rosszabb a gyűlöletnél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelki fájdalmat fizikai fájdalommá transzformálva megtudjuk a rosszat, amelyet nekünk okozhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eltávozott a nap, megjött az éjjel
s a földi lelkek fáradalma, búja
enyhén oszlott a barna légbe széjjel.
Csak én magam készültem háborúra
a szánalommal épúgy, mint az úttal,
melyet emlékem híven rajzol újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermekkorában érezte ezt, hogy milyen buta és milyen tökéletlen az ember öt érzékszerve. Milyen keveset tud felfogni vele a világból, és milyen keveset tud közölni a többi emberrel. Milyen kevés szeretetet, megbánást, fájdalmat, gyengédséget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás