A címkéhez 434 idézet tartozik


Önmagának árt az a beteg, aki az orvosát teszi meg örökösévé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fizikai világban az emberek legnagyobb ereje a szavakban rejlik. A másik ember megjegyzése a személyiségtől függően mindenkit korlátok közé szorít: valakit csak néhány óráig befolyásol, míg más akár bele is betegedhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájött, hogy a normális ember, a normális test a legritkább dolog a világon. Mindenkinek van valami testi vagy lelki fogyatékossága. Visszagondolt mindazokra, akiket ismert. Az egész világ olyan, mint valami kórház, amelyben sem szépség, sem okosság nem lakik. Hosszú sort látott maga előtt, csupa nyomorult, szánalomra méltó embert. Egyiknek a teste volt beteg, a szíve vagy a tüdeje gyenge, másoknak meg a lelke nem volt ép - akaratának gyengesége vagy az ital utáni sóvárgás gyötörte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sebesülés gyakran jobban megrázza a családtagokat, mint az érintettet. A páciens tudja, mit kell tennie - túlélnie, gyógyulnia -, és ehhez rengeteg energiára van szüksége. A betegnek magára kell figyelnie. Ha hagyja, hogy a család leszívja az energiáit, akkor még nehezebben épül fel. A házastársak és a szülők ezt ritkán értik meg. Abban a hitben élnek, hogy a szeretet mindent orvosol, és visszautasításnak veszik, ha a páciens nem kér belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindig a jövőjéért cselekszik. Azt hiszem, ez alapvető hiba a mi életünkben. Soha nem a jelent éljük, hanem mindig valamilyen jövőbeli cél miatt robotolunk, csesszük el az életünket. Semmit nem csinálunk jelen időben a jövő idő miatt, és ez manifesztté tesz egy ilyen állapotot. A betegség fordít, s lehetetlenné is teszi azt a dolgot. Jelen időben élsz, mert nincs jövő idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jung azt írja, hogy a világ elég rohadt, elég aljas, elég gonosz ahhoz, hogy oka legyen egy embernek, aki ebben a világban él, depressziósnak lenni. Miért betegség ez, hogy átéli a világ negatívumait, keserveit és saját keservként éli meg?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabad vagyok a választásra, szüleimnek letudva az, amivel tartozom nekik, amiért fölneveltek, etettek, ruháztattak, iskolába-egyetemre járattak... Betöltöttem az álmukat: okleveles művész lett a lányuk. De mihez kezdek ezután? Ha tovább játszom ezt a szerepet, akkor minden kezdődik elölről... Szakítani kellene, erő kellene, éltető levegő, bátorság... (...) Talán most ki tudnám vívni függetlenségemet, ahogy azt már gyermekkoromban annyira szerettem volna, amikor mindent szigorúan előírtak: mit játszom, kivel állok szóba a gyermekek közül, hánykor fekszem, mennyit tanulok, reggel vagy este iszom-e meg a csupor tejet, ki kísér haza a tánciskolából, milyen ruhát varrnak nekem... És ez így ment mindenben, a végtelenségig. Szófogadó kis rabszolga voltam, aki csak néha lázadt föl, akkor is nyafogva, akár a beteg macska, mely állatot különben szívből utálok. De most ennek szeretnék véget vetni, felnőttségem jogán. Hogy valóban szembenézhessek azokkal az akadályokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A betegséggel szemben alázatosnak kell lennünk. A betegség ellen nincs csodafegyver, a modern orvostudomány legkorszerűbb módszerei is tévútra vezethetnek. Súlyos hiba megfeledkezni a biológia meghatározó szerepéről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat, mint egy betegség, az egész testére hatással volt. Megborzongott, pedig nem volt hideg, a gyomra felkavarodott, pedig üres volt, ízületeiben és mellkasában pedig furcsa fájdalmat érzett. Soha nem tartotta az érzelmi mélypontot igazi szenvedésnek, pedig az volt, és tudta, még egy jó ideig nem fog túljutni rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egészséges lelkületű embert minden magányos pillanat közelebb hozza önmagához. A beteges lelkületűt ellenkezőleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Keserűség (...) elsődleges célpontja az ember kedélyállapota. Akit megtámad a betegség, az elveszti az érdeklődését a világ iránt, semmihez nincs kedve, és néhány év múlva teljesen magába zárkózik - miután minden energiáját arra pazarolta, hogy erős fallal vegye körül magát, annak érdekében, hogy a valóság olyan legyen, amilyennek látni szeretné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem lesz képes megtartani egy párkapcsolatot, ha nem küzdi le azt a beteges félelmét, hogy magára hagyják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az orvos valóságos bűnbak. Azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget, és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el. Ejh, cudar egy pálya ez! Hálára ne számítson az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen különös a teremtett lény élet-halál szemérme: elbújik meghalni, mert úgy érzi, a természettől odakinn nem várhat semmiféle tiszteletet, kegyeletet szenvedése, haldoklása iránt - s joggal érzi így, hiszen a vidáman szárnyaló madárcsapat nemcsak hogy nem tiszteli beteg társát, hanem dühében, megvetésében csőrével vagdossa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétségtelen igazság, hogy a szerelem állapota a heveny elmebajok csoportjába tartozik. Fertőzés, amely megtámadja a kedélyt, s a felismerhetetlenségig tönkreteszi a beteg értelmi képességeit és akaraterejét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Szükségünk van szeretetre és ezért néha őrült dolgokat teszünk. Túl sok boldogságot akarunk, túl sok örömöt, míg végül belebetegszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A betegségeket kezelem. A betegeket csak arra találták ki, hogy a munkánkat nehezítsék.
- Szóval megpróbálja kizárni az emberségfaktort az orvostudományból?
- Ha nem beszélünk velük, akkor nem hazudhatnak, és mi sem hazudhatunk. Az emberség túl van értékelve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyos időközönként mindenkire ráférne egy kiadós tengeribetegség. (...) Az emberek alázatosak és kedvesek lesznek, belátják, hogy a természettel szemben tehetetlenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kedvesem betegen
szunnyad e hajnalon.
Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem számol
mások elmebajával,
az elmebeteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha még számomra is ostobaságnak tűnt ez a háromfázisos pánikbetegség. Az elsőben rettegtem, hogy elveszítem őt, a másodikban már csak nevettem magamon. Sors, Isten, ugyan már! Ostobaság! Végül jött a könyörgés, hogy ne büntessenek meg a hitetlenségemért azzal, hogy mégiscsak beteljesítik a legnagyobb félelmemet. Tiszta őrület!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénzzel együtt kapja az ember a pénznek betegségeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz! 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (...) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden lény átmeneti jellegű boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tűnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyszer őrültnek bélyegzik az embert, akkor minden olyan cselekedet, amely normális esetben ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, könnyedén beilleszthető egy olyan értelmezési keretbe, ahol viszont az elmebetegség tényét támasztja alá. Az ember határozott ellenkezése tagadásnak minősül. A valós félelmeit téveszmének, a túlélési ösztönöket pedig védekezési mechanizmusnak bélyegzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

25 versenyző kezd meg minden szezont a Formula-1-ben, és minden évben ketten közülük meghalnak. Milyen ember végez ilyen munkát? Nem átlagos emberek, az biztos. Lázadók, elmebetegek, álmodozók. Azok, akik kétségbeesetten nyomot akarnak hagyni maguk után, akár az életük árán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A neheztelés egyike azon pszichés betegségeknek, amelyeket az idő nem gyógyít meg. Lényegtelen, hogy valójában mennyi idő telik el, hónapok vagy évek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás