A kategóriához 619 idézet tartozik (bővebb infó)


Kezdetben könnyen megy az írás, mint a gázolás a patakban, de egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elveszett a föld a lábaink alól, és az úgy ragad magával, hogy alig tudunk partra vergődni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó írók attól jó írók, hogy érdekes a személyiségük. Lehet, hogy részegesek, drogoznak vagy kibírhatatlanok, de egy mindegyikre igaz: különleges személyiségük van. Másként hogyan tudnának ennyire érzékenyek lenni a világra?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elbeszélő prózában a lélegzés nem a mondatoktól, hanem nagyobb egységektől, események ütemétől függ. Az egyik regény piheg, mint a gazella, a másik fújtat, akár a bálna vagy az elefánt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok kezdő szerzőnek valami olyan alapvető dolog hiányzott, mint az élettapasztalat. A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatal ember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom nem csak a képzelet játéka. Az irodalmi dimenzió nem felületes aspektusa a világnak, hanem maga a dolgok mélysége. Az irodalom a szellem aktusa, amellyel megragadja a felszínen túli dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Versben bujdosó haramia vagy,
fohászból, gondból, rádszabott sorsból
hirhedett erdőt meg iszalagos
bozótot teremtesz magad köré.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz,
azt visszaszívni később már nehéz.
Ha kimondták, már elrepült a szó,
útjában többé nem gátolható.
Ha bánod is, kiadtad már magad,
kinek meséltél, rabszolgája vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy Mű és Gaztett
avulhat - nem évülhet.
Példák. Örökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igaz és egyenes légyen, a ki felveszi pennáját. Minden mellékes tekintetek elovadnak annak mellében, a kiben feltámad az érdemes és valóságos szerzőnek melege. Aki ezt a kenetet nem érzi magában, ne nyúljon mosdatlan kézzel ehhez a szent hivatalhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költő, miközben eltávolodik a sajátos és különös igazságtól, annál hívebben utánozza az általános igazságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudhatod, hogy meddig kelsz fel úgy, hogy képes vagy autentikus mondatokat létrehozni, hogy nem pusztán csak reprodukálod annak az emlékét, hogy író voltál valaha. Ha a horizontot nem tudod arrébb tolni, ha nem tudod újra felizzítani magadban az eleven figyelmet: véged van, mint író.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Írni azt jelenti, mint feltenni újra és újra ugyanazokat a kérdéseket, filozofálni pedig azt, mint újra és újra más válaszokat adni; a filozófia története a válaszok leltározása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell alkalmazkodnom a körülményekhez - de nem is szabad! Író vagyok, a szellem embere. (...) Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiesség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a történetmondó kiváltsága, hogy olykor-olykor megpróbálhatja megírni azt a befejezést, amelyre esetleg ő vágyik. Még akkor is, ha az csak a fehér papíron létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a regény, amely meggyőz a maga igazságáról, akkor is igaz, ha tele van hazugsággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különböző sci-fi történetek ugyanolyan triviálisnak tűnhetnek a ma vak kritikusainak és filozófusainak, mint akármikor. De a science fiction magja, a lénye, a fogalom, ami körül újít, kritikus lehet a megmentőnknek, ha egyáltalán meg kell, hogy mentsenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazsághoz a költészeten át érkeztem, a költészethez az igazságon át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél szebb a könyv, annál kevesebb az eshetőség, hogy eladható. Minden kiváló ember fölébe emelkedhetik a tömegeknek, a sikere tehát egyenes arányban van azzal az idővel, ami alatt műve értékét megismerhetik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közelharc. Írógépfegyverkattogás. Leadok egy sorozatot: robbanó, lőporfüstös, őrült, de pontos képek, metaforák sorozatát. Szívenlövöm a papírt. Főbelövöm a nagyfejű földi logikát. Eltalálom a szavak lényegét, szívét. Tatatatatatata... Dörrenő telitalálatok. Mindhalálig!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Balga költőm, ne nézz az égre,
nem billen félre fenn a Hold neked,
a csillagoknak dőre fénye
nem érted integet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers: felérző csönd, felvérző emlék,
Echó, ki holt sikolyra visszazeng még;
Forrás, mely hűsen, hő mélyből szakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rimek.

Megsimogatom őket halkan: írjak?

És kicsit fájón sóhajtom: minek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A klasszikusok jellemzője, hogy ezerszer olvassa őket az ember, és mindig talál bennük valami újat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a kérdés, költő és közönség hogyan kergetőznek, hogyan keresik és hogyan találják meg egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A széppróza és a vers gyógyír, orvosság. A valóság előidézte szakadást gyógyítja a képzelet szövetén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az olvasás iránti szerelem sosem marad viszonzatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam; s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés? Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejű veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás