A kategóriához 3 652 idézet tartozik (bővebb infó)


Ha semmi sem tart örökké, miért vonz az öröklét gondolata?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem adhatja vissza többé az egyensúlyát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma minden álom ébren ér,
Ez egy félig rajzolt képregény.
Ha visszanézni néha félsz,
Akkor tenned kell a holnapért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Át nem gondolt életet nem érdemes élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek az a sorsa, ami, és az élet különben is illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem bűn az, hogy életben maradtál, amikor mások meghaltak melletted. Sőt, nem is érdem. Egyszerűen egy lehetőség, amellyel élned kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem számít, mi történt. Már elmúlt. Ami most van, már egy másik fejezet a forgatókönyvben, amelyet az élet ír.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy picit olyan, mintha römiznél: van, ami nem rajtad múlik. A kör elején kiosztott lapokkal indulsz, ezekhez húzol újakat, és a véletlenen múlik, mi jön éppen a pakliban. Dönthetsz viszont arról, hogy mi nem kell, és azt eldobhatod, illetve választhatsz is, mit veszel fel az asztalról. Azt is te döntöd el, milyen lapokat gyűjtesz, ez pedig folyamatosan változhat attól függően, hogy mi történik a játékban. Ha például húzol egy jobb lapot, ami új lehetőségekhez juttat, máris újra tudod tervezni a lépéseidet; de közben a másik játékos letett és cserélt lapjaira is minden körben tudsz reagálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szüntelenül működik bennem egy elképzelt világ, és az a fontosabb. Ez az élet itt szürke, vacak és ostoba!... Nem tudom, van-e másik... Biztosan van, mert én állandóan abban járok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életet a haláltól könnyen hasadó, törékeny héj választja csak el. Vékony hártya az, akár a pilleszárny.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor egy evezőcsapással jobbra vagy balra kanyarodhatsz, de mindig csak az ár iránt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet, mondta egyszer valaki, komédia azoknak, akik gondolkodnak, és tragédia azoknak, akik éreznek. Úgy tűnik, ez az eset egyszerre volt komédia és tragédia, még nekünk is, akik nem sokat gondolkodnak és nem sokat éreznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltűnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örök keletkezés és elmúlás törvénye ez. Az új mindig a régi helyébe lép, és gondoskodik arról, hogy az élet stafétáját nemzedékről nemzedékre továbbadják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erkölcsiség azt jelenti, hogy a fejemben már megvan, mit hogyan kellene tennem, az erkölcsösség pedig nem más, minthogy adott helyzetben ezzel a tudásommal szinkronban is cselekszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember titkok leple alatt - mint az éjszaka leple alatt - éli valódi, igen érdekes életét. Minden egyéni lét titkon alapszik, a kultúrembernek részben talán ezért olyan fontos, hogy az egyéni titkot tiszteletben tartsák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem volt nehéz rájönnie, hogy a Szuperosztály éppúgy függ a saját sikereitől, akár a drogfüggő a kábítószertől, és hogy sokkal boldogtalanabb azoknál az embereknél, akik nem vágynak többre, csak egy házra, egy kertre, egy szaladgáló gyerekre, az asztalra tett ételre és télen egy begyújtott kandallóra. Ők tisztában vannak a korlátaikkal, tudják, hogy az élet rövid, és miért is akarnának ennél többet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmit sem nehezebb megérteni, mint a jelent, amelyben élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ringat egy bölcső,
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés eredménye, azonban a hivatásuk természetéből fakadóan olyan magyarázatokat keresnek az élet eredetére, amelyek a természeti törvények határain belül helyezkednek el. A következő kérdéseket teszik fel maguknak: "Hogyan jelent meg az élet az élettelen anyagból? És mennyi a valószínűsége ennek az eseménynek?" És bosszúságukra nincs egyértelmű válaszuk, mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni azokat a természeti tapasztalatokat, hogy élet született az élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogy történt, továbbá a megtörténésének valószínűségével sincsenek tisztában. Lehet, hogy a valószínűség nagyon kicsi, és az élet bármely bolygón való megjelenése egy csodálatosan kis valószínűségű esemény. Lehet, hogy a földi élet egyedülálló ebben az univerzumban. Semmilyen tudományos bizonyíték nem zárja ki ennek a lehetőségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyszer fontos neked valami, azt meg kell védened. Ha olyan mázlista vagy, hogy találtál magadnak egy életmódot, amit szeretsz, akkor a bátorságot is meg kell találnod, hogy azt az életet éljed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden azért olyan szép, mert vége kell hogy legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás