A kategóriához 1 302 idézet tartozik (bővebb infó)


Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra lennék kíváncsi, mi történik, ha visszajön az ember - meghalsz, aztán visszajössz, és elmondod mindenkinek, milyen. "Hé, figyi csak, meghaltam, de már elmúlt. A halál elég béna dolog. Szerintem senki se izgassa magát miatta."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meghalok majd, mélyre ássatok
gyarló valómban meg ne lássatok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetetlenség, hogy valaki objektív módon élje át a saját halálát és közben tovább fütyörésszen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mi van a fény belsejében?
- A szó nem adja vissza. Az egy hely. Nincs se itt, se ott, valahol a kettő között van. Mint egy meleg ölelés. Egy hely, ahol az utak véget érnek, és többé nem a kétségbeesés uralja a szívünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem keresem, de ha kérdi hollétem a halál,
szürke szóval közöld vele, engem erre talál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem gordiusi csomóját kicsomózza
kibogozza a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halottak semmit nem akarnak az élőktől, és az élők semmit nem adhatnak a holtaknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted,
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden halállal egy kultúra enyészik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a halált illeti, nem szabad áltatni magunkat: mert ha atomokból állunk, a halál - széthullás, akkor így mindenestül szerteporlunk; ám ha valami egyéb vagyunk, például - felfoghatatlan - egység, mi lehet más a halál, mint kihunyás vagy átalakulás?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem veszi észre, hogy elmegyünk. Úgy értem... a pillanatot, amikor ténylegesen elmegyünk. Legfeljebb egy suttogást hallasz, a víz susogását, ahogy a hullám partot ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet rövid béke s hosszu harc
És a halál rövid harc s hosszu béke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a halált adják ingyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem tart örökké, csak a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó ember, te földi halandó
A halállal harcolsz,
mert nem tudod, ki ő...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál és az élet együtt él bennünk, minden másodpercben újra és újra megharcolva az uralomért, és ha az élet veszít, a testünk cserbenhagy bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy nyom nélkül eltűnünk. Mindenki, aki valaha ezen a világon élt, nyomot hagyott benne, és bár testét sírba viszi, tudását és szellemiségét megőrzi az utódai számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember utolsó tette, akárki is az, érdekes. Mintha jelentőséget kapna attól a távlattól, mely a halál kapujában várja. Ilyenkor valamennyien arra gondolunk, hogy mit kívánnánk mi hasonló helyzetben, hasonló körülmények között. Nehéz valami okosat kívánni. Voltaképpen csak egy dolog volna okos, bár az se minden esetben: halál helyett életet kívánni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még az elmúlás is a lét egyik formája, sőt talán még a legbiztonságosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál mégiscsak igazságot oszt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál az új ételkülönlegesség; szeretünk olvasni róla anélkül, hogy magunk is belekóstolnánk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás - de nincs mosoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rettegek attól, hogy azelőtt meghalok, mielőtt igazán elkezdhettem volna élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét
A kínok vasszöge szorítja össze testté,
S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,
Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,
Bár fájó szögeit már a létentúli lét
Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:
A néma szirteken békén omolni szét
S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájan meghalunk. (...) Az igazi trükk, hogy szelíddé tegyük az átmenetet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, szörnyű látni, amikor ugyanolyan fiatal kínlódik a halállal, mint az orvos maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érezted már valaha, hogy amikor valami olyasmit értél el az életben, amiért kétségbeesetten dolgoztál, szenvedtél, véres verejtékkel harcoltál, akkor a sikerélmény megváltoztatja a felfogásodat? A gondolataidat másként fűződ, másként tekintesz a barátaidra, a rokonaidra, a környezetedre? Másként tekintesz még egy pohár vízre is... Úgy veszed észre, hogy a reggeli halványan derengő napfény másként törik meg a felhőkön és porszemcséken, másként hatol be a világba? Így reagálsz, ha beteljesül egy régen áhított vágyad, és így reagálsz akkor is, ha a halál torkából ragadnak ki az angyali, segítő kezek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A temetők a nagy népsűrűség ellenére a legmagányosabb helyek a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtörténhet, hogy egy lélek hussan el valamelyik élő ember mellett, finoman megérinti a vállán vagy a karján, és folytatja útját a mennyek felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A haláltusa leszámolás. E végzetes pillanatban óriási felelősséget érzünk magunkon. Ami volt, összekeveredik azzal, ami lesz. A múlt visszatér, és belép a jövőbe. Amit tudtunk, éppoly rejtélyes lesz, mint amit nem tudtunk, s e két homály, az egyik, amelyben hibáink nyugszanak, egybesugárzik a a másikkal, melyben várakozásunk rejlik. A két homály keveredése döbbenti meg a haldoklót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás