A kategóriához 1 302 idézet tartozik (bővebb infó)


Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet titka: "a halál előtt meghalni", és rájönni, hogy nem létezik halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál, ha egyszer meghívják, mindenütt otthagyja sáros csizmájának nyomát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én most olyan közelről látom a halált, hogy gyakran szeretném kinyújtani a karomat és visszalökni... azt látom mindenütt. Az úton eltaposott féreg, a lehulló falevél, egy fehér szál, amit valamelyik barátom szakállában észreveszek, a szívemet tépi, és fülembe kiáltja: itt van!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha senki sem tér vissza. Milliók és milliárdok fognak megszületni, körülbelül hasonlóak egymáshoz, lesz szemük, orruk, szájuk, koponyájuk, gondolat is benne, de az, aki ebben az ágyban fekszik, sohasem jelenik meg újra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kín a halál, de a kínt is lezárja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a halál képes rábírni másokat, hogy fejet hajtsanak a mi szenvedéseink előtt, és a legnyomorúságosabb szenvedések is felmagasztosulnak a halálban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyenge a szívem, azt mondja az orvos. Megfelelő halál egy gyenge embernek, azt hiszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csak a csomót, ne csak a bogot,
bogozd ki a sötét okot,
ami összebogozta
ezt a pillanatot:
az idő szőttesén
fejtsd fel a halált!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál sohasem fáj, Matild. Csak a halál előtti percek, pillanatok fájdalmasak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A währingi temetőben húszezredmagammal búcsút vettem attól az embertől, aki megtanított különbséget tenni fontos és jelentéktelen dolgok között. Nagy tudomány, alig ismerek embert, aki idejében felismerte volna. A legtöbben csak a halálos ágyukon döbbennek rá, mit kellett volna komolyan venni, s mily kár volt időt, egészséget, lelket pusztítani kicsinyes, mulandó értelmetlenségek miatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a műveim által akarok halhatatlanná válni. Azáltal szeretnék, hogy nem halok meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szokták mondani a meghalást úgy, hogy megboldogul. (...) Ugye attól függ, mi lesz a halál után. Aki hívő, az valamiféle föltámadásban, mennyországban, Paradicsomban reménykedik, ilyen értelemben jelenthet boldogságot. Aki pedig anyagelvű, tehát nem gondolja, hogy kapunk újabb esélyt... talán az is lehet boldog, például mert a halál megszünteti a szenvedését és fájdalmát, ha beteg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál eljön és elsöpri a nevedet, szertefoszlatja a hírnevedet. (...) Bármit is viszel véghez az életben, az semmivel sem több, mintha a víz felszínére írnál. Még csak nem is homokba, hanem a vízre! Még le sem írtad, amit akartál, máris eltűnt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást:
a porlandó, percegve pergő perceket,
az elmúlást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sejtés és a tudás között van az élet és a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még azok is, akik nem tudják, miért akarnak élni, (...) tudni fogják, miért nem akarnak meghalni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ez vígjáték vagy rajzfilm lenne, a halálukat nem gyászolnák, mert ők csak mellékszereplők. A haláluk csak a történet egy része lenne. Azonban ha egy ember meghal, mindig van valaki, aki megsiratja. Van egy kötelék, ami a születésüktől a halálukig összeköti az embereket. Lehet akár főszereplő, akár mellékszereplő, ez a kötelék bizonyítja, hogy igenis léteztek. A temetés ezen bizonyíték egy lényeges része, ami azt jelenti, hogy az életük nem volt jelentéktelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál akarása Isten bosszúsága teremtményének nemsikerülte fölött. Ez az egyetlen, amiben az ember felülmúlja az Istent, mert Isten nem tudná önmagát megszüntetni, bármennyire akarná.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, hideg, hideg, rideg, félelmetes halál, itt emelj oltárt, és díszítsd fel a rendelkezésedre álló összes borzalommal, mert ez a te birodalmad! Csak a sokak által szeretett, megbecsült, tiszta fejnek nem tudod egyetlen hajszálát sem meggörbíteni rettenetes céljaid érdekében, nem teheted gyűlöletessé egyetlen arcvonását sem. Nem az számít, hogy a kéz tehetetlen, és ha elengedik, visszaesik, nem fontos, hogy a szív és az ütőér megszűnt lüktetni; csak az számít, hogy a kéz valaha nyitott, adakozó és igazságos volt; a szív bátor, meleg és gyöngéd, a szívdobbanás igazi férfié. Sújts le, árnyék, sújts le! Jótettei fölbuzognak majd a sebből, hogy a halhatatlan élet vetését hintsék szét a világban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A befejezés, még ha a legörvendetesebb is, szomorú akkord. A kezdet, még ha a legszomorúbb is, jobb, mint a legörvendetesebb befejezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál csak egy állomás az örök vándorlásban, röpke pillanat az idő végtelenségében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legegyszerűbb, de ugyanakkor egyik legkeményebb bizonyítéka annak, hogy nem illünk vagy legalábbis nem teljesen illünk bele ebbe a világba, az a tény, hogy meg kell halnunk. Vagy másképpen megfogalmazva, hogy minden erőfeszítésünk ellenére az időt nem sikerült leigáznunk, ellenőrzésünk alá vonnunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idős korral vagy a rákkal ellentétben, senki nem lát előre egy öngyilkosságot. Ők egyszerűen csak elmennek anélkül, hogy esély lenne rendbe tenni a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem él, amíg nem ég a gyertyaszál.
Az ő élete a fénylő halál.
Lángja a saját testébe harap,
Mert elégnek, kik világítanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem félek a haláltól, mert úgy érzem, ha majd valóban előtte állok, már nem fogok gondolkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember életében legalább egyszer szembe kerül a halállal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem,
Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem.
Por és hamu, mi tűz volt a véremben,
Szóljon a vérző ima!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás