A kategóriához 243 idézet tartozik (bővebb infó)


Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adelle mellett akart ülni, és érezni akarta sápadt, szeplős bőre parfümillatát. Osztozni szeretett volna sötét, depressziós hangulatában. Adelle nem volt olyan anyagtalan, mint a többiek, neki súlya volt, megértette, milyen elszomorító, ahogy a világ a vesztébe rohan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vigasztalás olyan, mint a timsó: a frissen vágott seb vérzését elállítja, de borotválkozni mégsem lehet vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, mindig is utáltam, amikor valaki azt mondta, hogy másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Persze, ha muszáj választani, akkor én is inkább az anyagi biztonságot választanám a vakság helyett. (...) Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A probléma, amit megosztunk másokkal, feleannyira sem nyomasztó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te még nem ismered, amit mi már jó ideje, a tehetetlenségnek azt a válfaját, a legocsmányabbat... amit az ember gyereke nem saját maga miatt érez, hanem valaki más miatt... egy olyan ember miatt, akin nagyon segítene. Ha van szuperlatívusza a tehetetlenségnek, márpedig van, idővel te is meg fogod ismerni ezt a keserves érzést, hát az a fölsőfok, amikor egy barátodon segítenél, de tehetetlen vagy. Ettől csak dührohamot kaphat az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ádám minden leszármazottja egyazon test része. Amikor szenved az egyik tag, az összes szenved. Ha te közömbös vagy mások szenvedése iránt, nem érdemled meg az ember nevet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megkérdeztem, akarja-e, hogy leírjam az érzéseimet, de nemet mondott.
- Ez nagyon személyes dolog, magadba kell zárnod. Hogyan is értékelhetném én? A te érzéseid, nem az enyémek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek (...), akikkel mélységesen együtt érzünk... akiket mélységesen sajnálunk, mert hatalmas terhet cipelnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szánalom megöl, gyengesé­günk­ben csak még gyöngébbé tesz. A szánalom: a mézesmázossá lett baj, megvetés a gyöngéd­ségben vagy gyöngédség a sértésben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfontosabb energia az együttérzés. Legyen erős kívánságunk az, hogy minden lény legyen boldog, és kerülje el a szenvedést. A látásmód pedig legyen az, hogy mindannyian buddhák, csak még nem jöttek rá. Az egész az együttérzésen alapul, nincsenek speciális energiák. Egyszerűen, csak a mások felé irányuló szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Érdekes módon azok képesek inkább az empátiára, akik nagyon is azonosak önmagukkal. Akinek nincs erős önképe, kevésbé képes más helyzetébe beleélni magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mély gyászba begubódzó emberen, ha tudod, mikor segíts, a boldogság ezer arcát ismerheted meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Árthat a humornak az empátia, mert akadályozza, hogy teljes erővel nekimenjek valamilyen tollhegyre tűzendő jelenségnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sajnálat a szeretet balzsama.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az isten mentsen meg mindenkit a sajnálkozó emberektől, nincs náluk kétszínűbb a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó, ha az embert mindig aggasztják a mások szenvedései, akkor nem kínozza a magáé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mások bánata mindig kisebb, mint a miénk. Arcukat eltorzítja az aggodalom, a rémület, de mi az ő rémületük, és mi az ő fájdalmuk a miénkkel összevetve? Kevesen vannak a szerencsések, akiknek sikerül önmaguk fölé emelkedniük, ha csak egy szempillantásra is, és kívülről látni önmagunkat. (...) Miután lecsillapodtunk, lassanként észrevesszük magunk körül az arcokat, amelyek legalább olyan tiszteletreméltóak, mint a mienk, és kínjaik sem kevésbé iszonyatosak, mint amelyeket mi érzünk... És akkor, lám csak, kezünket nyújtjuk, és rámosolygunk a mellettünk lévő emberre. És letöröljük az önmagunkért ejtett, hiábavaló könnyeket, és kinevetjük kétes nagyságukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mélyebb az együttérzés, ha ismerős a fájdalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az együttérzés nem a megbántott ember és az őt megnyugtató másik között létrejövő viszony, hanem két egyenrangú fél kapcsolata. Csak akkor tudunk jelen lenni mások sötét pillanataiban, ha a sajátunkat már megtapasztaltuk. Akkor lesz igaz az együttérzés bennünk, ha megtapasztaljuk magunkban azt, ami minden embert összeköt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami képessége mindenkinek van. Van, aki megérzi a földben a vizet. Vagy a fémeket. Van, aki átlát a tárgyakon. Van, aki szeretni tud egy másik embert. Csupa titok. Képesség. Nekem is van. Néha összerándulok emberek előtt. Meg kell állnom. Szeretnék beszélni velük. Rögtön, kertelés nélkül, a leglényegesebbről. Arról, ami történik velük. Mindig megérzem, ha egy ember válság előtt van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtapasztalod a fájdalmat, melynek okozója voltál, osztozol a magad keltette bánatban. Belépsz a másik ember lelkébe, és átérzed szenvedését. Elhagyatott és védtelen vagy, egy időre bezárulsz önvádad jól megérdemelt poklába. E fájdalom (...) neve: bűntudat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legjobb kérdés többnyire a jóindulatú hallgatás, amelyet időnként egy-egy empatikus észrevétel egészít ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság megértésének elmélete a bölcsesség, gyakorlata pedig az együttérzés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az olyan emberek, akik hivatalból kapcsolatba kerülnek mások szenvedéseivel, például bírók, rendőrök, orvosok, idővel a megszokás következtében annyira megedződnek, megkeményednek, hogy még ha akarnának, se tudnának másképpen bánni klienseikkel, mint ridegen és formálisan. E tekintetben semmiben sem különböznek a paraszttól, aki a hátsó udvarában birkát, borjút öl, és észre sem veszi a vért. Márpedig ha a bíró formálisan, lélek nélkül tekinti az egyént, nem sok kell hozzá, hogy egy ártatlan embert megfosszanak minden jogától és tulajdonától, és kényszermunkára ítéljék. Csupán idő kell hozzá: annyi idő, amennyi alatt bizonyos formalitásokat elvégeznek - s a bírót ezekért fizetik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszem,
De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha megpróbálsz empátiával közeledni a többiekhez, szeretni fognak. Népszerűséged egyik napról a másikra ugrásszerűen megnő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átszakadt a gát, és pillanatnyilag egymillió köbméternyi fájdalom árasztja el miattam a világot, de legalább most már nem csak bennem van az egész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az együttérzés, ahogy a szeretet is, átváltoztató erő, amely többek között lehetővé teszi számunkra, hogy a látszat mögött felismerjük a valóságot. Ha valaki ordít, gyakran egy régi fájdalom húzódik meg a háttérben, az ítéletek mögött pedig gyakran régi sérelmek bújnak meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szánásnak megvetés a rokona.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívhez csakis egy másik szív beszélhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mielőtt elítéled az életem, a múltam vagy a személyem: húzd fel a cipőm, sétálj benne. Sétáld végig az utam, ahogy ideértem, éld át a bánataim, kétségeim, félelmeim és a nevetéseim. Sose feledd, mindenkinek megvan a maga története! Amikor leveszed a cipőmet, átélted az életem, akkor és csak akkor ítélkezhetsz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az érti meg a másik szenvedőt, aki már maga is égett a szenvedés tüzében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás