A kategóriához 887 idézet tartozik (bővebb infó)


Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos... csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még magányosabbá teheti az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak magamnak hittem - evidens persze -
s ekként az élet belőlem kifogyott
- azóta szörnyen egyedül vagyok -
elillant, mert nem volt hozzám mersze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányos motyogás kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy olyasmit is kimondjunk, amit nem merünk azok előtt, akik az őrületbe kergetnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éjfél után, amikor Isten egy kozmikus viccnek tűnik, és senki sem figyel senkire, nincs-e mindannyiunknak szüksége valakire, akit megérinthetünk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én csak magam vagyok, de sohase egyedül. Tele vagyok az egész világgal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legtöbb ember fél egyedül lenni. Engem viszont szabaddá tett, erőssé és sebezhetetlenné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ameddig a szem ellát, emberek nyüzsögnek. Kirakatot bámulnak, vagy a cipőjük orrát; maroktelefonálnak, esznek, újságot olvasnak, ölebet cipelnek, sétálómagnóznak, görkoriznak, rohannak. Lehetnénk ennél jobban magunk között?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányban, s ha fáradtak vagyunk, hiába, könnyen prófétának tartja magát az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig vagyok, s újból belém halok.
Órák monoton ostora, lecsap mostoha sorsomra.
Atommagjaim körül - keringő tükörkép örül.
Aztán az egyikük - megunva engem - eltűnik örökre.
Magamra maradva ocsúdok.
Felém s belém.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki egyedül él, annak rengeteg ideje marad agyalni. Következtetéseket nem feltétlenül von le, mert a bölcsességhez intelligencia és önismeret kell inkább, mint ráérő idő. De abba belejön az ember, hogy az átlaghoz képest feleannyi idő alatt nagy ívben belelovalja magát a kétségbeesésbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát a fogak és karmok marta sebek lehetnek fájóbbak, mint az üresség és a csend?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány burok. Édes, finom és tiszta levegővel teli burok. Hogy a magány szenvedés volna? Ugyan már! Szenvedés a nem kívánt emberek közelsége, a nem vágyott társaság. Az, amikor a másik úgy szívja el belőlünk az energiát, mint ahogyan az erdő fáinak sűrűn növő indái szívják el a fák elől az életet adó nedvességet. A magány boldogság. Annak boldogsága, hogy jóban vagyunk önmagunkkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A féltékenység nem más, mint hogy magányosnak érezzük magunkat mosolygó ellenségek közepette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kellemes vigasz a közepes ember számára az a tudat, hogy a nagyság alighanem a legmagányosabb állapot a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ingerlő vágy űzi valami meghatározatlan felé, ami csillapíthatná magányát és szomorúságát; egy szép nőnek szeretné kiönteni a szíve zavaros fájdalmát, egy nőnek, mindegy, hogy kinek, csak gyöngéd megértéssel találkozzék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kiesni a mennyországból, s nem visszatalálni oda: a legnagyobb magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamban, lassan, gondolkodva járom
az elhagyatott, a puszta, néma tájat,
s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak,
hol a homokban emberé a lábnyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor máshol süt a nap
Egy embert látsz a fák alatt,
Ki már mindent elhagyott...
Az lehet, hogy én vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csúcs is: gödör,
ha a Hegymászó meg nem
kérdi: Hogy vagy, Hegy?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk -, az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi szép Párizsunk egyik legnagyobb előnye, hogy itt születhet, élhet, meghalhat az ember anélkül, hogy bárki törődne vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem lehet annyira egyedül, mint aki a gyerekével marad magára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben a sötétségben
dermedt
kézzel
keresem
az arcom
Látom magam
elhagyottan a végtelenben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymagad a lelkeddel élsz igazán.
Tudod, a sors nagy magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utcában azt mondták róla, hogy ennek a nőnek nincs szíve, és ami igaz, senkije se volt, aki utánanézett volna a szívének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a kedvenceket szokták mindenféle néven szólítani. Az árvákat, a mostohákat, akikről nem tudod, hogy kicsodák, honnan jönnek, akik csak lebegnek a légüres térben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lelkében még mindig a magány fekete szele fúj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás