„ Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek. ”

„ A viharnak is fáj a csend, azért dörög. ”

„ Az én magyar fajom csak a természet magyarázó utánzatának tekinti a művészetet. Nincs szükségünk rá, hogy művészek álljanak közénk és az élő természet közé. A kondás is meglátja az alföldi naplementét, a juhász is, anélkül, hogy rímbe szednék neki a szépségét. ”

„ Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit. ”

„ Csipke van mindenben, ami él: a téli tar ágakban, a felhők mintájában, a víztükörben, ahogy fodrozódik a szellőtől... Még a kóbor kutya csapzott szőrében is meglátjuk a csipkemintát, ha elég figyelmesen nézzük. ”

„ Amikor a természetet nézzük, csak a túlélőket látjuk. ”

„ Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted. ”

„ Mélyen alattunk ott fekszik az ősvilág egész füvészkönyve. Néhol ötven lábnyi vastag rétegekben; a hajdankor óriás erdői, mikben négyszázféle külön fajt számláltak meg: pálmák és píniák, a páfrányok és tölgyek, és miknek neve sincs már. Valamennyit úgy híjják együtt, hogy: "kőszén". A kőszén a tegnapi világnak kővé vált flórája. ”

„ A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, (...) elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást? ”

„ Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek,
Míg üres: és ha megért, földre konyítja fejét. ”

„ Azért itthon mégis más. Ha kinézek az ablakon, nem a szürke falakat látom, hanem a fákat. Még akkor is szépek, ha csupaszok. A fák tele vannak ígérettel, azt üzenik, hogy új hajtásokat hoznak, hogy zöldbe borulnak. ”

„ A világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye. ”

„ A kert védett enklávé, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. Szentély, amelyben az idegen világ emberi világgá szelídült. A természetnek, illetve a külső világnak csak azokat az elemeit és lényeit engedjük be, azokat tűrjük meg benne, amelyekkel nem állunk hadilábon; amelyek kényelmünket szolgálják, és gyönyörködtetnek. Minden más élőlényt kizárunk belőle, vagy ha behatolnak, elpusztítunk. ”

„ Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű. ”

„ Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”

„ A természet hangjai mennyivel valóságosabbak és mennyivel több érzést ébresztenek az emberben, mint például az autók vagy repülőgépek zaja! A természet jóval többet ad vissza, mint amennyit elvesz. ”

„ A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál. ”

„ Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát. ”

„ Októberben van néhány nap, amely majdnem tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk fölött, tiszta kék, olyan mély és makulátlan, hogy minden megszépül tőle. Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és narancsszínben játszanak a fák. Minden szín neonfénnyel ragyog, lüktet a nehéz, aranyló napfényben. ”

„ Ellibegőben
mutatja minden levél:
színét s fonákját. ”

„ Természet! emeld fel örök törvényedet,
S mindenek hallgatni fogják beszédedet.
E kézzel fogható setétség eltűnik,
Az éjnek madara húholni megszűnik.
Egy jóltévő világ a mennyből kiderűl,
S a sok kigondolt menny mind homályba merűl. ”

„ Az emberek még a föld iránti szeretetben is perverzek. A medve az erdőt szereti, a zerge a sziklás hegyeket, a vadkacsa a tocsogókat, ereket, a daru, túzok a síkságot, de a tehetetlen ember nem elégszik meg valamely egyes részével vagy porcikájával a roppant testnek, minden az övé legyen s a saját önös érdekei és a kapzsiságon alapuló divatok szerint értékeli még ezt a legszentebb anyát is. ”

„ Csak akkor kezdhetjük el az igazi megismerést, amikor mindent tökéletesen elfelejtettünk, amire tanítottak. Én egy hajszálnyival sem jutok közelebb a tárgy megismeréséhez addig, amíg abban a feltételezésben élek, hogy valamely tárgyhoz való viszonyom egy tudós által van meghatározva. Hogy megismerjek egy tárgyat, úgy kell megközelítenem, mint valami teljesen idegent. ”

„ Beszélgetni a természettel, ez mindannyiunknak jót tesz: emlékeztet arra, miből vagyunk. ”

„ A felhő olyan,
mint egy felfújt hópehely.
Mint a borotvahab Apa arcán.
Mint egy hálóing a fregolin.
Mint egy ősz asszony hajmosás után. ”

„ Nagy erőt jelent az önmagamba vetett hit. Néha ezt a hitemet (...) nagyon is megcsúfolja a vad, fékezhetetlen természet. A belső erő, azonban mégis éltet, folytonosan előre, előbbre visz. Soha nem hagy sem szellemi, sem fizikai tespedésben. ”

„ Ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
- sosem ugyanúgy. ”

„ Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának. ”

„ A természet egyik legtörékenyebb és legsebezhetőbb megjelenési formájaként a virágok élete rövid és törékeny. Egy figyelmetlen lépés, egy száraz tél vagy egy heves eső élet-halál kérdése lehet egy ilyen kényes növény számára. És mégis, minden reggel tágra nyílik. A virágoktól sokat tanulhatunk a hittel kapcsolatban. Ha saját életedben gondozod a hit kertjét, akkor új módon fogsz életre kelni, mint ez a virág. ”

„ Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti. ”

„ Tudni akarjuk, honnan van, amink van, hogy holnapra több lehessen belőle. Föld-anyánkat kérdezd, ő tud mindenről, ami velünk történt, emlékezik mindenre, ami elődeinkkel esett meg. Beszélj a földdel! ”

„ A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, mikor zuhan. ”

„ Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak? ”

„ Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni... ”

„ A fény néma, de megcsendül, mint a cintányér, és felszökken, mint a szökőkút, s így nyargal és marad mégis egy helyben. Mozgás nélkül szeli át az űrt, rögzített sugáron nyargal, oly tisztán és némán, mint egy rubin- vagy gyémántoszlop. ”