„ Mi nem úgy kezdtük, ahogy mások kezdték,
mi nem csodáltuk meg a holdas estét,
Te csak szelíden - most is érzem - megfogtad a kezem. ”

„ Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel,
Nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember. ”

„ Esti égen csillagom vagy,
üzenő tüzem,
árva arcom pártfogója,
mindened hiszem. ”

„ Ha a világon megszűnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot. ”

„ Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten. ”

„ Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott,
vagy nem jössz velem. ”

„ Hiányod hiányzik.
Jóból, rosszból. ”

„ Dobogó szívem minden paránya,
Mely amíg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene,
Örök álma, örök élete. ”

„ Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom. ”

„ Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerűen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél. ”

„ Szeress engem, ha tudsz szeretni,
Szeress engem, mert, jaj, utálnak
S olyan jó szeretettnek lenni. ”

„ Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem? ”

„ Nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl simogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?
Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni. ”

„ Abban, hogy ha én leszek neked, akkor csak én leszek, senki más, ebben biztos vagyok. De azt, hogy én legyek-e, azt neked magánszorgalomból kell eldöntened. ”

„ Hogy minden voltál, ugye jól tudod
És hogy semmim sem, ugye bűn az átok?
Tied volt a kivánt és teljes Élet,
Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp. ”

„ Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi,
Ketten, egy szerelemmel. ”

„ Ha felállsz a helyedről, elhaladsz mellettem, téged nézlek, téged figyellek; ha átsuhog a szobán a ruhád, majd elakad a szívem, ha kimégy a szobából, minden szavadat felidézem, még a hangodat is, ahogy mondtad; ezen az éjszakán pedig semmire sem gondoltam, egyre azt hallgattam, hogyan lélegzel álmodban, és hogyan fordultál meg kétszer is... ”

„ Halovány arcod mindig
nyomon követte napjaim,
hívott arról az erdőszélről. ”

„ Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt. ”

„ Átmentem a fél világon, hogy táncolni tanuljak, de egyvalami hiányzott. A táncpartnerem. Te vagy az irányom. Amíg együtt vagyunk, én sosem tévedek el. ”

„ Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának. ”

„ Én alapvetően bármit megtennék a kedvedért. Kivéve persze, ha most fel kellene kelnem hozzá a székemből. ”

„ Tudok hinni Magába úgy, mint hinni nem tud senki sem álomban, sem valóságban, sem rögeszmében. De arra a csodára képtelen vagyok, hogy Magát a legfájdalmasabban ne érezzem a lelkemben még akkor is, mikor vággyal, gyönyörűséggel gondolok Magára. Valahogy jobban kellene Magát ösmernem, az agyába, az idegeibe látnom, hogy nyugodtabb legyek. Így borzasztó hajsza az, a mi lelkemben újra és újra megindul. Folytonos kérdés, folytonos nyugtalanító sejtés. A leggyakoribb, hogy vajjon milyen helyet foglalok én el a Maga lelkében? Könnyen letaszíthat, ledobhat e helyről? ”

„ Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek. ”

„ Éljen minden, ami érdektelen,
amire nem kell odafigyelnem,
amire úgy meredhet a szemem,
hogy közben téged les a szívemben!
Megfordítottad bennem a világot:
kifelé nézek és befelé látok. ”

„ Dédelgess azzal a nemes gyengédséggel, melyet nem találtam meg másban, csak benned! ”

„ Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy. ”

„ Szeretlek
és folytathatnám: szeretlek, mint...
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevésbé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy,
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van, vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
szeretlek! ”

„ Velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan. ”

„ Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet. ”

„ Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait. ”

„ Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bűnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged. ”

„ Te vagy a hívás és én a válasz,
Te a vágy, én a beteljesülés,
Te az éjszaka, én a nappal,
Mi más még, így tökéletes. ”

„ - Egy nap hajó futott be a kikötőbe, rajta Proteus jövője. Soha nem láttam még olyan szépet.
- Mi volt a hajón?
- Te. ”

„ Nem vagy itt, csak szívembe.
Nálad nélkül nem találom
E világban kedvemet,
S érzem, hogy a végső álom
Már altatja véremet.
De akkor is, édes hívem!
Ha éltem kell végezni,
Hogy szeret, azt fogja szívem
Utóljára érezni. ”