„ Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban. ”

„ Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni. ”

„ Ha be vagyok zárva veled egy ketrecbe, elgyengülök. Akkor csak a tiéd vagyok, és csak az kell, hogy erősen átfogj, nehogy elszédüljek. Nehogy megszédüljek a gondolattól, hogy milyen irtózatosan, félelmetesen, halálosan szeretlek. ”

„ Csak azt akarom mondani, hogy kedvesebb vagy, mint reméltem, és sokkal jobb szerető, mint álmodtam. ”

„ Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád. ”

„ Az én semmiségemben te vagy a mindenem. ”

„ Le kéne szemhéjamat varrni,
hajnalod foglya ne legyek.
Száz életet meg kéne halni,
hogy egyszer ne szeresselek. ”

„ Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve. ”

„ Egyetlen nyelvben sincsenek olyan szavak, amelyek megfelelőképp ki tudnák fejezni, mit érzek irántad. Az életem általad és veled nyert értelmet. Szürke világom általad vált színessé. (...) Általad és veled a szívem nemcsak dobog, hanem énekel és ujjong. ”

„ Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. ”

„ Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás; ”

„ Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek.
Mi más is lehetnék: csak csönd neked. ”

„ Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel! ”

„ Figyelmeztetlek, nem leszek jó ebben. Virágot hozni, fogni a kezed. Valószínűleg a születésnapodat is elfelejtem. De ha ezt valakivel végigcsinálom, az csak te leszel. ”

„ Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet. ”

„ Tudd meg a teljes igazat. Az a szándékom, hogy szeresselek téged. Ha nem vagy mellettem, hiányzol. Ilyen még nem történt velem. ”

„ Hiányzik az a hülye
fejed igen ez a csapdád
amibe úgy tűnik totál beleestem:
hogy a te arcodat látom
mindegyik felesben. ”

„ Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolatlanul és visszafordíthatatlanul. ”

„ Én kevesekhez
tartozom - de legalább
keveseknek is. ”

„ És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. ”

„ Mihelyt meglátlak, rögtön megfeledkezem minden kötelességemről, csak a szerelem él bennem! De ez a szó - szerelem - kevés is. ”

„ Hogy is felejthetnélek el, amikor hozzád képest mindenki más csak szegényes utánzat! Szeretlek, olyan nagy szerelemmel szeretlek, hogy a szerelem csírája szívemben virágba szökkent s egész pompájában kibontakozik. ”

„ Mondjak neked újat magadról?
Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek?
Tudod, hogy a Nap a szíved?
Tudod, hogy a Nap nélkül nincs élet?
Hogy a sötétség a rettenet,
és nem él, aki retteg?
Mondjak újat rólad?
Szeretlek. ”

„ Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség. ”

„ Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek. ”

„ Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
(...)
Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren,
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem. ”

„ Ami másnak mulandóság,
Nekem örökifjú élet, -
Olyan szépnek, mint én látlak,
Más nem láthat soha téged. ”

„ Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig. ”

„ Szeretlek s ha rólam leveszed szemed,
én nem nézek kutakkal farkasszemet,
nem keresek sem golyót, se kötelet,
üldözni se foglak szavaimmal,
csak nézni, boldogan s boldogtalanul,
s bárhová lépsz, e szempár sugara mindig arcodra hull,
s el fogsz hervadni, halovány aranyom,
maradék kincsem, boldogtalanom. ”

„ Miután megmentettem a (...) házat, rájöttem, hogy azok nélkül az emberek nélkül, akiket szeretek, az a ház sem több, mint egy üres épület. Az én otthonom nálad van, a szívedben. ”

„ Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni. ”

„ Én már csak abból élek ha adok
neked szívet virágot kacatot
csókot csapongást örömet
nem tudom mit csináljak nélküled?
(...)
Csak attól élek ha rád gondolok
szívemben látom lengő alakod
benned veled általad szeretem
halálomat és maradék életem. ”

„ A küzdés piszkát nem birom
s te vagy a béke,
háboruimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek. ”

„ A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek. ”

„ Szükségem volt rád. Ezért sétáltam be az életedbe. ”