„ Lágy, szelíd szél.
Pihenni betér.
A gyertyaláng az árnyékoktól fél.
Egy cseppnyi fény.
S az éj zenél.
A két szemedben ég a szenvedély. ”

„ Legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát. ”

„ Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,
Nem ugrom hozzád mérföldeken át,
De, túl sok sár s víz keveréke, csak
Sírok, s várom az idő vigaszát. ”

„ Balga kezem
utánad nyúl
a sötétben
s a fényben
lehunyom szemem
hogy ne lássalak. ”

„ Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme! ”

„ A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt. ”

„ Kificamodott, viszkető boka a szív, illatos balzsammal kenegetni volna szükséges. ”

„ Tudod, hogy szeretnék neked megadni mindent, igaz? De nem lehet, mert kiégtem. Üres vagyok. ”

„ Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza. ”

„ Valamikor én is álmodoztam egy palotáról... Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy nyolcszobás házba, amely szívünk minden vágyát kielégíti... Talán azért, mert ott él a királyfink. ”

„ Az utóbbi napokban túl sűrűn találkoztunk. Emberfeletti erővel tartózkodtam attól, hogy rád vessem magam. ”

„ Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből...
Büszke diadalmosoly,
Mely a sirvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol! ”

„ A vágyakozás nem hal meg attól, hogy a tárgya elérhetetlenné válik, sőt felerősödik. Ez jelenti a fiatalságot. Az élet előrehaladtával éppen ezek a beteljesületlenségtől izzó fiatalkori vágyak lesznek az első olyan álmok, amiket az ember kénytelen elfojtani. Ennek az a titka, hogy az ember látszólag megöli magában a vágyat, valójában azonban elraktározza a szíve legmélyén, hogy egyetlen felsőbb hatalom se sejthesse meg a létezését. ”

„ Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. ”

„ Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak. ”

„ Jöjj már! Hogy ölelésünk egybegyúrja
csók tépte szánkat, szétmart lelkünk vágyát,
s az idő itt leljen ránk szertezúzva. ”

„ Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll. ”

„ Ha valami után nagyon vágyakozol, előbb ajándékozz abból, amid van! ”

„ Az emberben él a vágy az olyan gyengédség után, melyet csak egy nő nyújthat. Néha magam is érzem hiányát a simogató női kéznek. ”

„ Lehet, hogy nem is olyan jó ötlet feleségül venni azt, akire világéletünkben vágytunk. Lehet, hogy miután megszereztük, ráununk, hogy azután valaki más után vágyakozzunk. ”

„ A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki. ”

„ Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli. ”

„ Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem. ”

„ Engedtek türelmetlen kíváncsiságuknak, ismerni akarták a másik befolyásának erejét érzékeikre, beitták csókját, ízét, illatát. ”

„ Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom. ”

„ Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe - bárkiébe. ”

„ Igen, tudom, nagyon különbözőek vagyunk, és mást akarunk. Ennek ellenére e pillanatban semmire, senkire sem vágyom jobban, mint rád. Ne mondd, hogy nem érzed, hogyan szikrázik köztünk a levegő! Ne mondd, hogy nem égsz ugyanúgy a vágytól, mint én! ”

„ Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások. (...) Szeretnék elérni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munkát, körbenézek, megkönnyebbülten felsóhajtok, és azt gondolom: végre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hiányzik, tudod? Az életnek az a különleges varázsa, amit éreznem kéne... de a varázslatnak nyoma sincs. ”

„ Olyan kevéssel beérném.
Szerelmedre régen nem vágyom már.
Aki régmúlt emlékek közt gyomlál,
messzi kútba nem dob érmét. ”

„ Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért - mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni óhajtanám egy-két percig, és menni tovább újból. Talán nyugodtabban mennék... ”

„ Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt. ”

„ Ég, ha lehetnék, fényemmel
fonnám magamhoz csillagod.
Csillag, ha lehetnék, fényed
ölelném az örökkévalóig. ”

„ Látod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél,
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? ”

„ Érezted már valaha, hogy amikor valami olyasmit értél el az életben, amiért kétségbeesetten dolgoztál, szenvedtél, véres verejtékkel harcoltál, akkor a sikerélmény megváltoztatja a felfogásodat? A gondolataidat másként fűződ, másként tekintesz a barátaidra, a rokonaidra, a környezetedre? Másként tekintesz még egy pohár vízre is... Úgy veszed észre, hogy a reggeli halványan derengő napfény másként törik meg a felhőkön és porszemcséken, másként hatol be a világba? Így reagálsz, ha beteljesül egy régen áhított vágyad, és így reagálsz akkor is, ha a halál torkából ragadnak ki az angyali, segítő kezek. ”

„ Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem. ”