„ - A házasságunk szilárd.
- A jég is szilárd, míg meg nem hasad, és belefulladsz a jeges vízbe. ”

„ Maradt bor, maradt némi kenyér
Álmot gyújt a gyertyaláng
Aludj az ágyban, a földön majd én
Csak kívánj jó éjszakát! ”

„ Mindent máshogy látsz,
mindig máshol jársz,
mint én.
Az utunk eltűnt rég,
az összes emlék szép,
a miénk.
De minden perc, mit éltem
veled, tudd, már részem,
a miénk.
A mosoly rajtad még
pont olyan, mint rég,
csak már nem az enyém. ”

„ Kisasszonyok, ne sírjatok!
A férfi mind kalandor,
Fél lába itt, fél lába ott,
Csak gondtalan csatangol.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe! ”

„ Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe,
Csodálkozz és hatódj meg néha, és gyakran nézz a tükörbe!
Olvass, de csak komoly könyveket, ha eljön a tél, korcsolyázz,
Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás!
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád,
Szeress, legalább úgy, ahogy engem, szeress valaki mást! ”

„ Sült-főtt ételt és szerelmet
akkor lehet megítélned,
mikor már kissé kihűltek. ”

„ Nem volt már számomra a házasság egyéb, mint a leves közös szürcsölése, a közös törülköző és az a rossz szokás, hogy a házastársak egyike mindig későbben vagy korábban oltja el éjszaka a villanyt, mint ahogy a másik szeretné. ”

„ A múlt egy csodálatos kifestőkönyv, és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk. A kudarc élménye, vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatba öltözik. És mi nap nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést, hogy aztán váratlan szembesülések hozományaként depresszióba amortizáljuk lelkünket. Miért? Miért vagyunk ilyen elképesztően idióták? Képtelenek vagyunk bármit is kezdeni az idővel, a mások és magunk döntéseivel. Mindent újracsinálnánk, állandóan elszalasztott ziccerekről, rossz húzásokról kesergünk, így rövidítve meg mindenkit. Nagy árat fizetünk, ha nem fogadjuk el a történéseket olyannak, amilyenek. A szeretet nagy bravúrja az elengedés. Így szép és teljes a lecke, amire tanít. ”

„ Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán. ”

„ Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak, és nem értelek. ”

„ Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik. ”

„ Bár közel vagyunk egymáshoz,
úgy érezzük, mérföldek választanak el. ”

„ Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz. ”

„ És sokszor átkarollak csendesen,
Szivdobbanásaid busan lesem
És mig a tündérek körüldalolnak,
Én megsiratlak, mint egy rég-halottat. ”

„ Egy tönkrement párkapcsolat igazságához csakis úgy juthatsz el, ha mindkét rossz "dristit" felismered! A sajátodat is. Mert egymást bűvöljük. Egy rossz párkapcsolaton akkor lehet túllépni, ha mindkét varázslót leleplezed. Tedd föl a kérdést: "én mennyit rontottam rajta?" ”

„ Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz. ”

„ Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet. ”

„ Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg. ”

„ Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt!
Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat.
Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már;
Lehiggadt vágyaink felborzolni kár. ”

„ Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől? ”

„ Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük. ”

„ Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet. ”

„ Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem. ”

„ Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda. ”

„ Büszke nyárfa, miért állsz, miért búsulsz a réten?
Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat,
Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri,
Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett
Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra. ”

„ Volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek. ”

„ Nem szerettem
Soha Náladnál senkit busongóbban,
Vágyóbban és ismerőbben,
Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,
Ahogy vagy és aki vagy. ”

„ Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is. ”

„ Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk. ”

„ Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel. ”

„ Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket. ”

„ Siralom a szívnek, ha heve nincsen,
ha sóvárgása, gyötrő tüze nincsen.
Szerelem nélkül záruló napodnál
eltékozoltabb nap részedre nincsen. ”

„ Mellettünk szótlan alszik el a vágy.
Szemedben látnom kell,
Hogy nincs tovább.
Lehajtott fejjel kérdezem,
Hogy holnap lesz kit féltenem? ”

„ A szerelem, mint egy rossz elem,
kimerült, és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen. ”

„ Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. ”